Szerintem

ez volt az eddigi legfárasztóbb karácsonyom. 

Szuper volt együtt lenni, Dorka nagyon jókedvű és boldog az ajándékokkal, még Barnussal is egész türelmes, és ilyenkor, amikor jó a kedve, nagyon is jól tudja érezni magát az öccsével. Még akkor is, ha irtóra idegesíti, hogy Barnus állandóan utánozza őt. Marci meg cuki, bár a karácsonyi véget nem érő fogzás nem épp a legjobb ötlet tőle. 

Nehezemre is esik bevallani, hogy mindeközben én nagyon elfáradtam és hiába tudom, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy szép és egészséges gyerekeim és nagyon rendes pasim van, és szeretünk együtt lenni így családilag, most valahogy mégis fáradt és nyűgös vagyok, és még szégyellem is magam miatta...
Szerencsére nincs sok időm ezen merengeni, mert rengeteg programunk van. A családi karácsonyok után már 27-én érkeztek nagyon régen látott látogatóink, 28-án Kippkoppot néztünk, majd Dorka ment az unokatesójához ottalvásra, másnap a Heimpálban voltunk altatási ambulancián, aztán begyűjtöttük Dorkát, majd jött hozzánk Mesi aludni, estére jött Golyó is, a lányok majdnem éjfélig csacsogtak, ma meg elmentem végre futni, majdnem megfagytam, és nemrég értünk haza Gergőéktől. Holnapra van egy meghívásunk, hátha idén összejön a szilveszterezés (Marci velünk tart, de a nagyok nagymamáznak). Utána meg már úgyse tudok majd nagyon másra gondolni, mint a műtétre...
Mielőtt lefeküdt, Dorkával megpróbáltuk összeszedni, hogy miképp töltöttük az előző szilvesztereket, hármat sikerült is. Az utóbbi időben mondjuk már lehet a blogomból puskázni:)

Van megint jó sok képünk:

Nyálcsorgatós:)

Minden bekukkantónak boldog karácsonyt!

Karácsony van, így Gábor megint fényképez:)) Szerencsére a sütiket is szívesen. Az első háromgyerekes karácsonyunkon az ebéd-vacsora és az alábbi apróságok elkészítése is kemény menet volt...

Karácsonyi hangulat?

Eléggé fáradt vagyok, ráadásul szünet nélkül a gyerekekkel, de azért próbálom tartani magam, nehogy elfogyjon a karácsonyi hangulatom...

Gábor pénteken kidőlt a sorból, kemény menet volt a hétvége, a nagyszülők is nehezen bírtak minket (leléptünk itthonról, hogy Gábor pihenni tudjon), szerencsére a nagyok anyukámékkal korcsolyáztak vasárnap délelőtt, azalatt becsomagoltunk, de semmi mást nem tudtam a hétvégén haladni. Tegnap és ma meg itthon, de nagyon fárasztó velük, főleg Barnussal, már megint... Este 10 után járok bevásárolni, de legalább most már megvan minden. Még egy adag mézeskalács, meg még valami süti és a holnapi-ebéd-vacsora van hátra, szerencsére egyik sem több órás projekt:)) És akkor sincs semmi, ha nem készül el. Egyedül a fa az, aminek holnap kora délutánra állnia kell:))

Úgy tűnik a háromgyerekes karácsony pont olyan, mint a háromgyerekes hétköznapok: fárasztóbb, de vidámabb is mint két gyerekkel...

Készülődés

Gábor sokat veszekszik velem, hogy túlstresszelem a készülődést, főleg az ajándék részt és próbáljak meg inkább örülni a dolognak (próbálok én...), igaza is van, szerencsére van a készülődésnek olyan része is, amit szeretek, az iskolai és ovis programok és az ének-zene például ide tartozik...

Nagyon jó volt az adventi vásár a suliban, a fiúk nélkül, és nagyon hangulatos volt az adventi éneklés a suliban, a fiúkkal. Most Marci volt azon kistesók egyike, akik szopiztak, és Barnus volt azon kistesók egyike, akik a nagytesók ölében ültek/feküdtek:))

Tegnap nem bírtam rávenni magam arra, hogy a 3 gyerekkel gyalog menjek furulyára, ezért felvetettem Dorkának, hogy itthon furulyázzon, valami karácsonyi dalt. Ő meg leült az adventi hírnök kottájával, kicsit próbálkozott, írogatta a hangokat, kérdezgette, szerintem melyik lesz, végül pedig tök jól eljátszotta. Nekem ez akkora élmény, hogy kicsit több, mint egy év alatt ide eljutott, nem is csodálkozom, hogy szereti a furulyát. Itthon sokkal többet énekelünk, mióta Dorka zenélni tanul és néha szomorkodom rajta, hogy nekem ez ennyire kimaradt az életemből...

Barnus is énekelget, szerintem egész jó hangja van, szereti nagyon a zenét. Marci mindig mosolyog, ha énekelni kezdek, nem tudom, hogy örömében vagy mert annyira viccesen (hamisan?) énekelek. Én mindenesetre biztatásnak veszem...

Tegnap volt az oviban is adventi gyertyagyújtás, Gábort az óvónéni beszervezte a Betlehembe, Dorka és Barnus lelkesen segítettek neki a szövegtanulásban, és Barnus nagyon büszke volt, mikor a színpadon látta apukáját. Mivel még hat évig folyamatosan lesz ott ovis gyerekünk, Gábornak minden esélye megvan, hogy kitartó munkával 4. pásztorból akár királlyá is felküzdje magát:)) 

Lányos, fiús

Bár több, mint 3 éve született az első, és több, mint fél éve a második fiam, még mindig szokatlan, hogy már nem csak lányos anyuka vagyok. Például az oviban az agresszió Dorka esetében csak olyan szempontból volt téma, hogy vajon jól kezeli-e az őt ért atrocitásokat, olyan témák meg, hogy rosszalkodás, szófogadatlanság, elő se kerültek, most Barnusnál meg sokszor eszembe jut, hogy vajon az oviban verekszik-e, bánt-e másokat, nehéz-e vele az óvónőknek (úgy tűnik egyébként hogy szerencsére egyik sem) és hogy vajon az bók vagy elmarasztalás akart-e lenni az óvónéni szájából, hogy Barnusnak rengeteg ötlete van... Én néha már sírni tudnék az ötleteitől:))

Meg az is vicces, hogy mikor Dorka ovis lett, azt éreztem, hogy a lányokat még csak-csak megismerem lassan, na de a fiúk, azok mind teljesen egyformák. Most meg, az adventi gyertyagyújtáskor megint próbáltam a szülőket és a gyerekeket megjegyezni és összepárosítani, és újfent megállapítottam, hogy a fiúkat még csak-csak megkülönböztetem, de a lányok annyira nagyon egyformák...

Itthon

Ma itthon van Barnus, mert nem volt kedve oviba menni. Napok óta mondogatja, hogy nem érzi jól magát, de semmilyen tünetet nem sikerül felfedezni rajta. Szerintem Marci betegsége viselte meg, mert tényleg napokig a kezünkben volt Marci nonstop, őrá meg nem maradt szabad kéz. Nagyon cuki egyébként, reggel kicsit tévézett, aztán a nagy meg a kis plüsskutyával játszott, épített nekik bunkert is a nappali közepén. Remélem a védőnéninek is tetszeni fog a kutyaházunk:)

Marci már jobban, most taknyos és köhög, aztán remélem túl leszünk rajta.

Ma megyünk adventi éneklésre a suliba, már várom, bár két fiúval még nem próbáltam... Izgis lesz...

Marcival kettesben

töltjük a vasárnapot. Gábor a nagyokkal szülinapi buliba ment, de Marcin a három lázban töltött nap után szép kiütések jelentek meg, mutatva, hogy ez egy combos vírusfertőzés, szerencsére annak már talán a vége. Mindenesetre bulizásra nem ítéltük alkalmasnak a kis pöttyöst, inkább itthon maradtunk...

Tegnap végre már evett mást is az anyatejen kívül, a mellem is kezd újra magára találni, bár kicsit nehezen követi ezeket a betegeskedési fázisokat. Alvás, na az nincs, szerintem mellesleg fogzik is Marci, 4-5-6 ébredés éjjelenként, sírás, amit csak ringatásra hagy abba előbb vagy utóbb, jajj, de szeretnék egy éjszakát végigaludni...

És megint

Miközben vártuk, mikor hozza haza Barnus a szájkézlábvírust az oviból (még sajnos továbbra is esélyes), Marci dőlt ki újra a sorból, megmutatta, hogy ő is tud 40 fok felé tendáló lázat produkálni... Az elmúlt két napban valakinek a kezében piros szemekkel és apatikus hangulatban leledzett, alig bírta nyitva tartani a szemét, de nem tudott aludni, csak 10 perceket és ölben, nem lehetett lerakni percekre sem és közben olyan volt, mint egy kályha... Ijesztő volt és nagyon fárasztó, éjjel szerencsére aludt valamennyit, amíg hatott a lázcsillapító. Így már zsenge kora ellenére a hűtőfürdőt is próbálta, nála egészen bevált...

Ma visszatért belé némi élet, már mosolyogni is láttam és dumálni is hallottam. Ma se sokat aludt, most épp hőemelkedése van, úgyhogy már tesóbegyűjtésre is alkalmasnak ítéltem... részint persze kényszerből, mert olyan nehéz ezt megoldani így két begyűjtendő gyerekkel, főleg kéthetente egy hétig, ami mostanában jellemzi a napjainkat...

Talán ma eljutok vacsizni, az jól esne, meg nyolc óra alvás is nagyon jól esne, de az a gyanúm, az nem ma lesz...

Mikulásos

Nagy nehezen dűlőre jutottunk, és mind az öten elmentünk Gábor munkahelyén a Mikulás-ünnepségre, ahol ugye maga Mikulás is megjelent. Így tovább bonyolódott a Mikulás-téma, pedig az önmagában is bonyolult tud lenni.
Dorka azt szerette volna tudni, hogy az, akivel találkoztak, az igazi Mikulás-e, ebből is látszik, hogy ő már eléggé gyanakvó a témában. Erre amúgy mi a jó válasz?
Barnusban nem volt egy szemernyi kétely sem, odavolt Mikulásért, énekelt neki süssfelnapot, mesélt neki, sündörgött és simogatta a köpenyét... Másnap aztán, miután kiraktuk a tiszta csizmákat, és Barnusnak leesett, hogy abba éjjel hoz csomagot a Mikulás, amíg ő alszik, teljes volt az értetlenség, mert hát akkor hogyan fogja megint megsimogatni és énekelni neki. Ez igazán nem szép dolog a Mikulástól, ha már ilyen jól összebarátkoztak...

Mert olyan régen írtam listát...

Miután megvolt a teremszépítés Dorkáéknál, nekiugrottunk a következő feladatnak, az adventi vásárnak, aminek célja, hogy pénz gyűljön a suli számára... Ehhez mi, anyukák kavicsot festettünk, Dorkáék a suliban gyertyatartót készítettek, Gábor címkéket gyártott a pálinkás gyümölcshöz. Közben tervezgetjük a karácsonyi ajándékot a tanítónéniknek (van új tanítónénink, szuperjó!), végül házi szaloncukor lesz, gyerekek által írt jókívánságokkal csomagolva. Ennek is a napokban el kell készülnie... De előtte még két óra múlva kezdődik a vásár, amire a fiúk nélkül eljutok, jaj, de jó:)

Az oviban is karácsonyi ajándékozásra készülünk, meg mára kellett bevinni a kiscsizmát. Oda még mézeskalácsot kell sütni az óvónéniknek ajándékba, legalább így muszáj leszek nekiállni, a gyerekeim nagy örömére. Az oviban ráadásul szmk lettem (én, szmk, sose gondoltam volna), úgyhogy levelezőlista, hiányzó emailcímek, csoportpénzbeszedés, ajándékozás-szervezés, mindezt nehezíti, hogy csak nagyon kevés gyereket és szülőt ismerek még, nem tudom a neveket-arcokat-gyerekeket összekapcsolni, fogalmam sincs, mennyi időre van még szükség, hogy ez menjen. Mindig ugyanazzal a pár szülővel találkozom. Közben adventi gyertyagyújtásra is szeretnék eljutni az oviban, a suliban meg a szokásos adventi éneklés szerveződik, amit nem szabad kihagyni...

És persze mindezek mellé ugye mi vagyunk Télapó és Jézuska, Dorka megírta a listát, Barnus nevében is, jó hogy Marci még nem kér semmit. Ez aztán igazán a kemény dió, majd még mesélek erről is...

Adventi naptár

Ezügyben tavaly adtam be a derekam, mikor Eszti kérte, hadd csináljon a gyerekeimnek. Az volt az ellenvetésem évekig, hogy mi kerüljön bele, csokit kapnak úgyis eleget, pici aprósággal tele a padlás... Aztán mégis ez lett végül, csoki, rágó, kis apróságok, radír, szép kövek, gyöngyök meg karácsonyfadísz meg ilyesmi, a gyerekek persze nagyon élvezték, bár Barnus csak a végére értette meg, hogy mi is ez tulajdonképpen, de nagy meglepetésünkre elkezdte emlegetni mostanában azt a számos valamit, amit ki lehetett nyitni, szóval úgy tűnik, benne is nyomot hagyott...

Idén mi csináltunk naptárt Gáborral, zokniból, vicces lett, és ráadásként amikor szétszedjük, Dorka hét, Marci öt pár zoknival lesz gazdagabb... Barnusnak nincs benne zokni, mert egyrészt van neki bőven, másrészt az ő méretének nem passzolt a színvilága... remélem nem ez lesz a maradandó élménye az idei naptárral kapcsolatban:)

"Majd akkor gyógyultál meg, ha leszedem a borogást"

Így hangzik, mikor Barnus a betegsége utáni feldolgozós játékban azt játssza, hogy én vagyok beteg és ő csinál nekem borogatást:))

Marcink, ahogy mászik mindenfelé

Már hét hónapos is elmúlt

a mi Marcink.

Most egy nehéz időszak elé nézünk, mert rettenthetetlenül mászik, Barnus meg folyamatosan vísit, hogy vigyem arrébb a játékaitól, de hiába, mert visszamegy, főleg, ha én is leülök Barnushoz. Kemény hónapok jönnek. Ma kétszer is azon kaptam, hogy ül, még nagyon bizonytalan a dolog, egyszer az utolsó pillanatban fogtam meg, mert nézett rám ilyen "ugye milyen ügyes vagyok" nézéssel és közben kibillent és dőlni kezdett...

Az átaludt négy éjszaka csak véletlen volt, sose többet nem fordult elő, van egy kora hajnali meg egy késő hajnali evés, amik után a visszaalvás kérdéses, miközben Barnus is épp ébredős fázisban van, nálunk most ilyen pezsgő éjszakai élet van:)

Az evés meg egy katasztrófa, pár napja kinyitotta a száját három falat erejéig, de aztán megint megtorpanás jött, Marci továbbra is a tejcsárdára szavaz... Fog sincs még sehol, hova siessen a kajával, nemigaz?

A napközbeni alvások kb. három hete tartó rendszere szerint délelőtt egy rövid, sokszor a kezemben, ebédidőben a teraszon egy hosszabb, Marcihoz képest sokszor extra hosszú (két-kétésfél órás)(kivéve, amikor nem, hogy izgalmas legyen) és még délután 6 körül egy kis bebólintás, 10-20 perc erejéig... Ez teljesen élhető, bár így maradna egy darabig, Marci is sokkal mosolygósabb, mióta van ez a hosszabb alvása, meg én is kisimultabb vagyok, bár ez kit érdekel...

Hol is tartunk épp?

Azon gondolkodtam tegnap, miközben Dorka a Mikulásnak és Jézuskának szóló levelét díszítette, hogy milyen érdekes, hogy egy hete Dorka osztálytársainak anyukáival a nemi érésről és a szexuális felvilágosításról beszélgettünk, amit nem mondanék korainak, mert már túl vagyok Dorkával az első "mi az a szex" megbeszélésen, csak olyan furcsa, hogy ezek a dolgok megférnek egymás mellett egy majdnem 9 éves kis nagylányban vagy nagy kislányban...

Nem várt fordulat

Barnus beteg megint. Én meg naiv vagyok még mindig, azt gondoltam, most gyógyultunk meg, ezért most egy picit gyógyultak leszünk. Hát nem, most izgulhatok, hogy ne kapja el Marci, meg más se és ismét itt vagyok bezárva... Jó, azt nem hallgathatom el, hogy itt járt Gábor anyukája és voltam futni.

Tegnap óta ráadásul rámtört a Mikulás és karácsony para is. Ideje lenne hangulatba lendülni... 

Megszoknivaló

Mostanában mindig megijedek, mert lerakom Marcit valahol, elfordulok és ő közben eltűnik onnan... Majd lassan biztos megszokom, hogy mászik. Szerencsére viszonylag könnyű rátalálni, mert általában elmászik valahova, közben elfárad és elkezd sírni (mostanában mindig négykézláb sír, az ágyában is:)), így csak menni kell a hang után...

Mióta mászik, és párszor felborult és már kevésbé üti be magát, azóta szokott néha a hátára is fordulni. Ha nem is a szokványos módon, de haladunk. A kúszás így kimarad, de azt Dorka is kihagyta, pedig amúgy ő nagykönyv szerint mozgásfejlődött... Barnus meg ennyi idősen, dévényes segítséggel végre átfordult és még jó hosszú út állt előle, majdnem egyéves volt, mire elkezdtek csattogni a térdek a lakásban:))

Ha lenne még öt gyerekem, akkor ők is mind másképp csinálnák? 

Bábszínház

Nagyon jó volt Barnussal a Bábszínházban.

Annyira ritka, hogy csak rá figyelek, és azt hiszem, nagyon hiányzik neki. Végig nagyon cuki volt, szerintem jól érezte magát.

Olyan vicces volt, hogy fogalma se volt, hova megyünk, "ez már a bábszínház?" kérdezgette végig odaúton, szerintem azt se nagyon értette, hogy hogyan jön képbe Boribon és Annipanni, ami ugye egy könyv... Aztán csillogott a szeme végig, nevetett a vicceken, sokszor hozzám bújt, végig figyelt, a végén lelkesen tapsolt, szóval most már érti, mire való a bábszínház... 

Javítás

Voltunk tegnap a Heim Pál kórházban, nincs tüdőgyulladása, van cserébe asztmatikus hajlama a doki szerint, arra készített minket, hogy a jövőben gyakran lesz társunk a ventolin és a babyhaler, mert a betegségeket Marci ilyen fulladozós, beszűkült hörgős köhögéssel fogja fűszerezni...

Marci szegény már bármitől kiakad, amivel az arca felé közelítek, annyi mindent kellett már lenyomni a torkán. Az inhalátort se szereti, de Barnus meg teljesen kiakad tőle, pedig ő csak nézi műveletet...

Mára talán egy picit jobban van Marci, kicsit többet aludtunk éjszaka, meg valamennyit eszik is, de keveset, pedig a melleim nagyon szeretnének újra kiürítve lenni...

Nem mellesleg pedig mászik:))

Ami egyáltalán nem hiányzott így november közepén

Hogy még mindig repkednek és csípnek a szúnyogok.
Hogy a legszebb napsütéses hetet bezárva töltöm egy beteg háromévessel.
Hogy mikor végre jobban van, én vagyok szarul, ezért továbbra se mozgok és emiatt szar a kedvem.
Hogy egy csomó anyuka/apuka nem veszi a fáradtságot, hogy feliratkozzon a levelezőlistára, amivel Gábor és én már csomó időt eltöltöttünk (és fogunk is még) és ami az óvodai kommunikációt hivatott elősegíteni.
Hogy a hat hónapos tüdőgyulladást kapjon, megismerje az antibiotikumot és éjszakánként úgy köhögjön, hogy attól megszakad a szívünk.
Hogy a betegsége miatt azon agyaljak, hogy... szóval mindenféle hülye gondolatokkal viaskodjak a gyerekeim egészségével kapcsolatban.

Tudom, tudom, voltak jó dolgok is, de most nem azok jutnak eszembe... Persze mindent egy perc alatt elfelejtek, csak gyógyuljon meg végre Marci!

Szombati szépítgetés

Szombaton volt Dorka sulijában a hagyományos, évente kétszer megrendezett kertészkedés, amikor a szülők és gyerekek és tanárok nekiesnek az iskola kertjének és rendbe szedik azt. Közben egy asztalos apuka irányításával kerti padok is készültek és közben egy lakberendező anyuka irányításával Dorkáék szőnyeges terme is átvarázsolódott. Ezt a melót öt anyuka végezte, de már voltak előkészületek, amiben a gyerekek is részt vettek. 

Elképzelni se tudtam, hogyan fogjuk kivitelezni, hogy én szombaton fél kilenckor ott legyek munkára készen a teremben, Gábor meg a 3 gyerekkel (köztük egy betegeskedő és hisztis Barnussal) becsatlakozik a kertészkedésbe és ez így hatékony lesz és bírni fogjuk... Hatékony volt, persze hullámvölgyekkel, de nagyon jól bírtuk mind az öten, fél háromkor fejeztük be a munkát. Közben Barnus bandázott és biciklizett, nyávogott és szenvedett, majd egy óra körül kidőlt Dorkáék kanapéján a suli folyosóján. Csodájára jártak az arra tévedők. Marci babakocsizott, szopizott kétszer-háromszor, volt a hátamon is, aludt az udvaron a fúrás és kalapácsolás megnyugtató egyvelege közepette, teljesen jól bírta. Dorka meg bandázott és néha megcsodálta, hogyan haladunk. 

Jó volt a hangulat és jó érzés egy közösséggel egy közösségért együtt dolgozni, ez mostanában kezd egyre fontosabbá válni az életemben. Jól el is fáradtunk, és ma mindenki betegebb, mint tegnap, de erről inkább a november tehet...

Betegség, bezártság, oltás valamint lázak, taknyok és köhögések avagy mikor lesz már tavasz...

Szerintem a cím kábé mindent elmond, 5. napja vagyok bezárva a két fiúval. 

Hétfőn nem voltam sehol, kedden voltam Marcival oltáson, meg utána titkos 20 perc sétát tartottam (azért titkos, mert anyukám, aki Barnusra vigyázott, nagyon sietett), egyszerűen nem tudtam a napsütésnek ellenállni... Szerdán voltam Dorkáért a suliban, meg rollerrel mentünk furulyára, micsoda program:) 

Barnus hétfőn elég rosszul volt, kedden jobban, de szerdán megint rosszabbul, és mára talán jobban.

Marcit is megviselte az oltás és séta híján még kevésbé alszik, tegnap például aludt másfél órát 3 különböző helyszínen, szopi közben aludt el, átraktam az ágyába, ott 20 perc múlva ébredt, az ölemben visszaaludt, de Barnusnak kellett orrot fújni, így a kanapén fejezte be.

Barnussal már teljesen egymás agyára megyünk, unja magát, de nincs energiája játszani, illetve ma már játszott (és úgy megszerelt egy játéktelefont, hogy annak vége), de tegnapig az volt az érzésem, hogy túlságosan fárasztja a játszás. Pedig már tök jól lehet vele memóriásat játszani. Na, mindegy, elképesztő mennyiségű Tűzoltó Sam-et láttunk a héten...
Marci köhög, nyűgös, most az erkélyen fagyasztom épp (jó, nincs is olyan hideg), ott legalább alszik...

Ma erre járt egy nagymama, bicikliztem egy picit és délután talán véget ér a szobafogságom... Este Dorkával lakásvásárra megyünk, olyanon még úgyse voltunk. És végre itt a hétvége.

"Milyen jó, hogy van egy ilyen kisbabánk"

Marci érkezése némileg átrendezte a tesóügyeket, bár erről Marci mit sem sejt, számára a tesókérdés kimerül annyiban, hogy sokkal vidámabb az élet, ha a tesók is itthon vannak, ezért szinte állandó jelleggel mosolyog rájuk. Még az se tántorítja el, hogy Barnus közeledése egyrészt nem mindig jó-szándékú, másrészt ha mégis, attól még ugyanúgy lehet fájdalmas a vége (pl. mikor Barnus a rágókát tömi be nagy elánnal Marci szájába)...

Most az a vicces helyzet van, hogy néha Dorka és Barnus a "nagyok", néha meg Barnus és Marci a "kicsik" (olyankor inkább fiúk gyűjtőnéven futnak), ebből is látszik, mennyire bonyolult dolog középső gyereknek lenni...

A nagyok továbbra is sokat veszekednek, hergelik egymást, megsértődnek (főleg Dorka), visítanak (főleg Barnus), szerencsére tettlegességig ritkán fajulnak. Máskor tök jól eljátszanak. Mikor erről mesélek, több kiskorkülönbséges anyuka is meglepődik, hogy mennyire hasonlóan csinálják így ötésfél év korkülönbséggel is ezt a testvéresdit, pedig ők azt hitték, ez a kis korkülönbség velejárója. Amikor már nagyon fárasztó az állandó huzakodásuk, akkor meg azzal biztatom magam, hogy ez jóban vagyunk-veszekedünk körforgás a testvérlét alapvető jellemzője, mert a testvéredet nem választhatod meg, viszont össze vagy vele zárva és nagyon sok időt töltesz vele... Nem egyszerű, erre határozottan emlékszem gyerekkoromból.
Ugyanakkor annyira tudják szeretni egymást, ez szerintem az egyik legszebb része a többgyerekezésnek.  Pl. amikor Marci kitúrt az anyósülésből, hátraültem a nagyokhoz és láttam, hogy rendszeresen fogják egymás kezét útközben. Vagy amikor reggel megölelik egymást "szeretlek Dorka" hallatszik majd "én is szeretlek"... Vagy amikor a doktornéninél Dorka vetkőzteti Barnust a vizsgálathoz, mutatja, hogyan kell sóhajtozni, fogja a kezét közben, meg amikor Barnus mindenkinek elmeséli, aki Marcit megnézi, hogy van neki ám egy nagyobb testvére is, a Dorka, az oviban is hallottam a beszoktatás alatt, hogy az anyukáknak mindenfélét mesél Dorkáról.
Meg azt is annyira érdekes látni, hogy az utánad jövő tesó a nehéz... Dorkát Barnus érkezése eléggé megviselte, Marci már egyáltalán nem, sőt. Mindig elmondja, ha kisbabát látunk, hogy cuki, cuki, na de Marcinak a közelébe se érhet:)) A minap azt fejtegette, hogy Marci aranyosabb kisbaba, mint Barnus volt. Mondtam neki, hogy Barnus (is) egy édes-drága és cuki kisbaba volt, csak épp Dorka számára egyben egy nagy sokk, érzelmi kavalkád és ambivalencia... Marcinál meg ez már nincs, Marcit lehet szeretni érzelmi viharok nélkül és ez azért sokkal könnyebb így... Szerintem nem is lesz Dorka és Marci kapcsolata soha ilyen hullámzó, ambivalens és végletes, mert ezek Dorka és Barnus kapcsolatának jellemzői... Barnusnak meg megvannak a küzdelmei Marcival (és a szoptatással:)), miközben nagyon tudja szeretni is... Nagyon kell figyelni mindig amikor Barnus Marci körül somfordál. Szerencsére Marci annyira édesen és lelkesen mosolyog Barnusra, hogy az még a bátyus kemény szívét is sikeresen meglágyítja. Annyira, hogy ilyenkor Barnus szájából még akár az is elhangzik, hogy "milyen jó, hogy van egy ilyen kisbabánk".

Egygyerekes

Mindjárt vége az egygyerekes hétvégének, perceken belül teljes lesz a létszám...

Nagyon jó volt amúgy, remélem Dorkának és Barnusnak is. Pénteken adtam le őket Bián, ahol jól eldumcsiztam, aztán Marcival összebújós délutánt tartottunk, rajtam aludt egy csomót, este meg Gáborral Terápiát néztünk. 

Szombaton visszamentünk a Nyakas-kőhöz hármasban, ezúttal meg is találtuk, sajnos Gábor a sziklára nem tudott feljönni, mert Marci a hátán aludt. Nagyon jó kis túra volt, maga a Nyakas-kő mondjuk nem igazán háromgyerekes program, ahhoz túl veszélyes. De a környék nagyon szép még ködös időben is, aztán a túránk végére a nap is kisütött. Délután még futni is elmentem, igazi sportos nap volt. Meg a vasárnap is, akkor Gábort is elcipeltem futni. Reggel mentünk, ha már Marci korán keltett minket. Ő amúgy nagyon szereti a babkocsis futást, irtó jót aludt végig. 

Most izomlázam van és nagyon kipihent vagyok egyszerre. Marcus negyedik éjszaka alszik reggel fél6-fél7-ig ébredés nélkül, ami isteni, remélem megtartja jó szokását. Szombat reggel ráadásul amellett, hogy hatig aludt, szopi után még visszaaludt 8-ig, csudajó dolgok ezek, na.

Néha egészen

kitölti a napjaimat az ambivalencia. Hogy például azon gondolkodom, hogy igazi könnyebbség lesz, ha már nem szoptatok és közben meg fáj a szívem, hogy én már sose fogok többet szoptatni. Vagy azon, hogy majd Marci is elmehet a nagyokkal nagymamázni és néha kettesben lehetünk Gáborral, de közben rám tör a szomorúság is, hogy akkor már nem lesz többet kisbaba...
Aztán azon is sokat gondolkodom, hogy ez normális-e, hogy ez a kettősség van bennem. Valahogy nem oké, hogy az elmúlt dolgokon rágódom és eljövőket várok, ahelyett, hogy a jelenben érezném jól magam. Mert rágódás ide vagy oda, az idő telik és a kisbabák felnőnek. De hiába tudja ezt a racionális felem, mégis nehéz ezt a dolgot elengednem. 

Megfejtés

avagy Barnus elmélete arról, miért szomorkodik a kutya, akit séta közben láttunk. "Szerintem az a kutyus azért szomorú, mert apukája dolgozik, anyukája meg szoptat."

Marci rejtélyekkel teli élete

Már fél éves, pedig mintha a napokban született volna...

Imádnivaló mosolya van és nem fél használni:))

Nagyon kétségbe tud esni, egy csomószor nem tudjuk, hogy mi a baja... Mostanában például hátradobja magát c-betűbe, miközben ordít, nem valami kellemes élmény. Szoktam is görcsölni azon, hogy biztosan valami komoly baja van. Máskor meg azt gondolom, szüksége van a napi sírásadagjára és kész. 

Továbbra is keveset alszik, nappal leginkább babakocsiban, ránk kötve vagy az ágyában, ha a szoptatásba belealudt. Az ágyában nem alszik el soha és ráadásul, mivel elég sokat nyűglődik, sokszor nem esik le nekem, hogy ez most épp a fáradt nyűglődése, nem is sikerül soha úgy ágyba tenni, hogy ott elaludjon. Kivéve este nyolc és kilenc között, mert akkor meg sokszor ébren rakom le és kisebb mocorgás után szépen elalszik. Nem igazán értem ezt a jelenséget, de nem ez az egyetlen dolog, amit nem értek vele kapcsolatban, inkább nem izgatom magam rajta... valahogy majdcsak lesz a napközbeni alvás is, bár a cicin elalvás is egyre nehezebb, mert minden érdekli, kortyonként lecuppan, nézelődik... nem épp elalváshoz ideális állapot... 

Az alvás mennyisége se éppen ideális, két-háromszor alszik keveset nappal, gyakran sírva ébred, máskor meg vigyorogva hintáztatja magát és a rácsvédővel beszélget, ebben sincs semmi rendszer... Éjjel megint gyakrabban kel, háromszor talán, hajnalban már vissza se alszik, inkább akkor is hintázgat meg kolbászol, nagyon félek, hogy le fog esni az ágyról... 

A szopizásra már nincs annyira ráindulva, mint az elején, de a dolog továbbra is elég kaotikus. Még nem menstruálok, pedig a többieknél 5 hónap után újraindult, szerintem ez is a kaotikusság miatt van. Jó, annyira nem hiányzik...

Kóstolt már almát, répát, céklát, sütőtököt... mérsékelt a siker. Az almaszeletre a kezemben teljesen rácuppan, szopogatja, nyalogatja, a reszelt almát méla undorral forgatja a szájában... nem értem.

Szereti, ha történés van, szereti a délutáni összevisszaságot, az embereket, a bulit.

A mozgásfejlődése is érdekesen alakul, eleinte úgy tűnt, egy-két alkalom a dévényen és tuti lesz, de annyira kis öntörvényű (apukám szerint hátulról is látszik a fején, hogy milyen makacs), hogy most már azt se tudom, minek kéne következnie... Nem nagyon forog, hasról hátra egyáltalán nem (pedig az oldaná a feszességet), és valószínűleg a kúszást is kihagyja majd. A háti és nyaki feszesség miatt neki kényelmesebb a négykézláb helyzet, amiben nyújtva van a karja. Egy hónapja kutyázik, néha fekvőtámasz lesz belőle, vagy ülés kéztámasszal, de abból elesik és beüti magát és utána hanyagolja. Úgy halad, hogy négykézláb van, onnan előreveti magát és újra maga alá húzza a lábait... Még nem nagy a hatótávolsága így, de azért valamicskét halad... Tegnap először már Barnus játékára is veszélyt jelentett, ami egy új korszak kezdete:))

Dorkával imádják egymást, Barnussal hullámzóbb a viszonya. Apukája ölében, mellkasán, hátán is szeret lenni.

A neurológus és a dévényes szerint is a szoptatás közbeni remegése a feszességből adódik, mert így tud ellazulni. Mindig elalvás közben csinálja és mindig csak a mellemen. Lehet, ezzel függ össze, hogy csak úgy nem tud elaludni. 

Ilyen rejtélyekkel vagyunk körülvéve, néha elkenődök ettől, hogy őt kevésbé értem, mint a tesóit, meg hogy annyira nem találjuk a rendszert így együtt... Nekem vele nehezebb ez a babakor, mint a testvéreivel volt, de talán ez segít elengedni is ezt a korszakot... majd erről még úgyis írok. Szerencsére sokszor sikerül a lazaság is, nem tudom hányszor eszik, nem is érdekel, keveset alszik, de mit tudok vele csinálni, kár ezeken rágódni, fel fog nőni így is, Barnus pl. tök jól aludt babakorában, most meg kukorékol éjszakánként, vagy szuper volt köztünk az összhang, most meg nagyon sokszor nagyon nehéz vele. Úgyhogy megpróbálok nem ezen tépelődni, hanem valahogy megtalálni a rendszert az összevisszaságban és alkalmazkodni Marci rejtélyes dolgaihoz - még ha nem is sikerül maradéktalanul...

Mutatok képet az édes mosolyáról és az egyre barnább szeméről:))

"Köszönjük szépen, hogy elrontottad a mosógépünket"

mondta Barnus tegnap az amúgy is morcos mosógépszerelő bácsinak, aki darabokra szedte a mosógépünket. Azért szerencsére a bácsi nem sértődött meg nagyon és nem hagyott itt a szétszerelt mosógéppel. 

Az ironikus megköszönést Barnus egyébként Dorkától tanulta, aki gyakran mondja a neki nem tetsző dolgokra szájbiggyesztve, hogy "kösz". Elég idegesítő. Most meg már Barnus is eltanulta. És nem fél használni:)

Tavaly október 16

volt a 12. heti ultrahang napja. Eszembe jutott, amikor a mai bejegyzés dátumára pillantottam. Nagyon vártam már az időpontot, egyrészt, hogy elteljen a 12. hét, meg hogy kiderüljön, mi van a babával, és azért is, mert már nehezen tudtam rejtegetni a méretes hasam... Tavaly szerencsére sokkal hűvösebb volt az ősz, ilyenkor már bőven mellényben jártam, ezért nem is derült ki előbb a dolog. Dorka is nagyon betartotta a kérésünk, hogy még ne ossza meg senkivel. 

Szerencsére gyermek rendben volt, vert a szíve, víz volt a hólyagjában és a gyomrában, csupa jó hír, és egy "inkább talán kisfiú"-t is megkockáztatott a nagyon szimpi doktor bácsi. 

Nagyon gyorsan eltelt ez az év... főleg a Marci születése utáni rész...

Blogokról

Elég sok blogot olvasok, kissé rá vagyok kattanva. Már régebben megállapítottam, hogy én gyűjtöm a történeteket, és erre a blog a legjobb terep. Általában kisgyerekes anyukák, meddőséggel küzdők vagy azon éppen túljutott nők/anyák blogjait olvasom, örökbefogadással kapcsolatos blogokat és néha mást is, ami szembejön (pl. futós). Vannak olyanok, amik teljesen beszippantanak, mert a gazdája annyira jól ír, és a történetük is izgalmas, hogy nem lehet abbahagyni és muszáj visszaolvasni, hogy honnan is indult. Csak olvasó üzemmódban vagyok, de így is eléggé be lehet vonódni, főleg a "végre terhes" vagy a babaelvesztős témáknál. 

És elképesztő dolgokat lehet olvasni, hogy milyen sorsok vannak, amik mellett igazán hálás vagyok a teljesen hétköznapi életemért. Néha irigykedek, hogy hogyan lehet ilyen jól írni, máskor meg örülök, hogy ilyen jó fej emberek élnek körülöttem (legalábbis virtuálisan). Néha szó szerint leírják gondolataim vagy érzéseim. És ami még vicces, akiket különösen szimpatikusnak találok, azokról előbb-utóbb kiderül
hogy a) a futás a hobbijuk

vagy b) valami közük van a pszichológiához. Esetleg mindkettő.

Mondjuk ez a nem virtuális életemben is gyakran előfordul... De azért vicces. 

És egyéb kalandok

Mert nekünk nem csak az éjszakáink kalandosak...

Szombaton osztály-kirándultunk Visegrádon, nagyon szép helyen, gyönyörű időben. A gyönyörű idő nagy szerencse volt, mert a gyermekeim újfent bizonyították, hogy nem tudok annyi cuccot vinni, hogy elég legyen...

Mivel Dorka nem itthon aludt, egy kis papucscipőben volt, (a bakancsát is itthon felejtettük, többek között) így már a kocsiban látszott, hogy gond lesz. Amint kiszálltunk a kocsiból, mindkét gyerek ment egy kört a harmatos fűben, amitől teljesen beáztak, majd ezután Dorka a patakban is megmártózott, biztos ami biztos. Ő kapott kölcsön bakancsot, a nadrágját és Barnusét kiraktuk a napra, de Barnusnak vizes cipőben kellett jönnie a dombra. Nem kevés bőgéssel járt, mire ráimádkoztuk a vizes cipőt. Aztán felfelé menet egész ügyesen jött, egészen addig, míg találtunk néhány méretes sárgödröt, friss, nyúlós sárral: nem fogjátok kitalálni, ő abban mártózott meg, amitől annyira megijedt, hogy még be is pisilt. Kb. fél órán át takarítottuk zsepivel és popsitörlő kendővel, pótbugyija és nadrágja a kocsiban volt, végül Dorka nadrágjában folytatta az utat. Mire felértünk, a többiek már lefelé indultak, de én akkor már ragaszkodtam a panorámás szoptatáshoz:))

Marci az egészet a hátunkon, nagyrészt bóbiskolva vészelte át, ő szerencsére nem esett bele semmibe... Aztán letáboroztunk, szalonnát sütöttünk, meg halat, a gyerekeket nem sokat láttunk, mert a patak vonzerejének nem tudtak ellenállni (még agyagoztak is), volt foci, tollas, Marci imádta a pokrócról nézelődést, füvet tépkedett és fogadta a gyerekek és szülők bókjait.

Itthon mindenki beájult az ágyba. 

A tanulság pedig: egész napos kirándulásra két pár cipő, három zokni és három nadrág per gyerek a minimum felszerelés még jó idő esetén is... meg néhány csomag törlőkendő.

Egy kalandos éjszaka

Már épp alváshoz készülődtünk, miközben Barnus egyre csúnyábban köhögött. Ilyenkor már hallani a köhögésén, hogy közeledik az a krupp-szerű állapot, ami miatt előbb-utóbb felébred. Aztán csak egy puffanás hallatszott és keserves sírás. Leesett az ágyáról, nagyon sírt, amire felébredt Marci is. Mikor Gábor megölelgette, Barnus bepisilt, szerencsére így az ágy megmenekült... Aztán átöltöztettük, majdnem megfulladt egy pohár vízben, amiben a bogyókat oldottam fel, végül a mi ágyunkban elaludt, miközben én Marcit szoptattam. Marci elaludt, visszavittem, befeküdtem Barnus mellé, Gábor a kanapén tért nyugovóra. Majd legközelebb hangos puffanásra és sírásra ébredek, mert Barnus a mi ágyunkról is leesett. De még előtte ott is bepisilt... Sírás (amikor ez a köhögése van, akkor mindig nagyon sír és mindig a mi ágyunk kell neki), átöltözés, pisiltetés, barikád építése a következő leesés ellen, majd ágyba zuhanás...egészen Marci következő ébredéséig, amikor már belealudtam a szoptatásba, így ő is az ágyunkban ragadt. Barnus folyamatosan jött közelebb hozzám, testkontaktust keresve, közben a másik oldalamon Marci aludt szorosan mellettem, én meg mozdulatlanul és elgémberedve vártam a reggelt...

Biztos hiányozni fognak, amikor már eszük ágában sem lesz az ágyunkba feküdni, de az most még oly messzinek tűnik... 

Kirándulgatunk

Nekem eléggé mehetnékem van mostanság, Gábor is szívesen megy, igazán Dorkának sincs ellenére, bár ő szívesen lenne kicsit többet itthon is, Barnusra meg ráfér, mert szereti magát cipeltetni... Marcit meg cipelem, most már a hátamon, ő nézelődik és szundít (talán már említettem, hogy szeret mozgásban lenni).

Egyelőre rövid séták ezek, nem is mindig érjük el a célt, pl. a Nyakas-sziklának is újra neki kell futnunk:), de már így is olyan jó dolgok történnek, hogy Barnus simán megy fél órát felfelé, meg felet lefelé és eszébe se jut felkéredzkedni, Dorka meg nagyobb eséllyel kezd el magától mesélni, mint bármilyen más hétvégi időtöltés során, így pl. egy csomó mindent megtudtam a tavalyi erdei iskoláról is (jobb későn, ugyebár). 

Remélem, majd megyünk messzebbre/hosszabbra, bár az ebéd utáni alvás némileg bonyolítja a dolgot.

A Normafánál képek is készültek:

Meg Biatorbágyon is egy:

A legkisebb

családtag már almát kóstol (ízlik neki) és a szobánkból is kiköltözött (bár ezt néha a körülmények felülírják). 

Barnus büszke rá, hogy beköltözött hozzá, de azért nem célszerű egyszerre fektetni őket, mert Marci néha elég hangosan alszik el... 

Nemsoká már együtt mennek bulizni:))

Nyígás

Van még pár ilyen tennivaló-listám, ami most a legnyomasztóbb közülük, az a családunk egészsége témakör, azaz két különböző fogorvos nekem, meg két különböző Dorkának (sima és fogszabályzós), meg a nyomozgatás Dorka itt fáj ott fáj ügyeiben, meg Barnus műtétje, meg Marcival a neurológus, meg Gábor nem múló hátbaja, és hiába sétáltam egy jót Marcival az ovi után, most lenyom ez a sok nyomasztó tennivaló, aminek sosem érek a végére és közben Marci itt szuszog rajtam, ami nagyon finom, de közben még jobban nyomaszt, hogy nem haladok, és idegesít, hogy ez tölti ki a napjaim nagy részét, hogy ezen pörgök, hogy nem haladok, már maga a szó is, mintha lehetne haladni, vicc, újratermelődő házimunkával meg újratermelődő tennivalókkal. Persze csinálom, de vannak napok, amikor annyira reménytelennek érzem, hogy én már életem végéig mást se csinálok majd, mint versenyt futok az idővel és a tennivalókkal...

Ja, és a fejem is fáj.

Nyígás vége.

Egy lista

Múlt hét csütörtökön gyümölcs az oviba.
Múlt hét pénteken szőlő és süti a suliba a szüretre. Ja, meg szép ruha.
Ma szőlő az oviba a szüretre.
Jövő hétfőn gyümölcs a suliba.
Kedden be kellett érni nyolcig az oviba.
Csütörtökön buszjegy kellett a suliba (fogászat) - na ez nem jött össze.
Aztán jövő héten zeneünnep az oviban.
És utána héten szülői az oviban.
Még két füzetet be kell kötni a suliba.
Kotta kell szolfézsra.
Kotta kell furulyára, meg furulya is.
Osztályszépítés két egymást követő péntek délután a suliban.
Osztálykirándulás (talán ottalvós) a suliban.
Nemzeti ünnep ünneplése ünneplőben mindkét helyen.
És így tovább...

A hűtőn logó naptárom és a kis cetlijeim nélkül már rég elvesztem volna. Így még küzdök a felszínen maradásért. Nem baj, lesz még rosszabb 3 gyerekem is intézményesített...

Marci 5 hónapos

Sokat becézzük, olyan neveken is fut még, hogy Marcus, Marcipán, Marcinka, Marcanás vagy Marcicica.
8190 g, 68 centi, ha jól emlékszem és sírás nélkül viseli a szurit.

Édes mosolya van, imádja a vendégeket, négykézláb áll és hintázik, folyik a nyála ezerrel és tömködi az öklét ezerrel, de fog még sehol.

Ha rossz passzban van, akkor Nagyon Szúrós Szemmel Néző Marci lesz belőle, ha még nagyobb a baj, akkor meg ordít és újabban visít is... A szomszédok így mindig értesülnek róla, ha indulunk valahová, mert azt valahogy nem bírja Marci, az elindulást, utána a menést viszont már kifejezetten szereti.
Megvan a futóbabakocsi (nagyon kényelmes, egy kézzel tolható, csak hát jó nagy), így ha én viszem reggel Barnust, utána tudunk menni sétálni (mármint eddig is tudtunk, de így lehet tempósan menni, később meg majd futni is...). Marci általában már az ovi kapuján való kilépés pillanatában alszik. És hazaérkezéskor a liftbe beszállás pillanatában felébred:)
A mózest lassan kinövi, pedig olyan jókat aludt benne...

Elkezdett nappal aludni, pár napig aludt reggel egy rövidet és dél körül egy nagyobbat, cserébe fél hatkor kezdte a napot. Ezt most teljesen összezavarta az oltás, belázasodott, éjjel sokat sírt, nappal sok kicsit aludt, most is épp a kezemben alszik, mert átkéredzkedett ide az ágyából.
(Persze jövő ilyenkor, mikor ezt a bejegyzést olvasom, könnyes szemmel fogok nosztalgiázni, hogy már nem alszik a kezemben és nem szopizik és nem mosolyog rám a mellemmel a szájában és nem kapaszkodik a pólómba és és és....)
Hogy legyen izgalom is, furcsa remegéseket produkál evés közben, most ennek próbálunk utána járni.
Hol tiszta apjának, hol tiszta anyjának titulálják, néha ugyanazon a napon.
Imád fürdeni és a kádjából a testvéreire vigyorogni.
Irtó cukin gurgulázik.
Imádjuk.

Bringázunk

A hétvége a bicikli jegyében telt.

Szombaton visszakaptuk Dorka első biciklijét, mert Barnus rá volt csavarodva a bringákra.

Vasárnap Gábor és Dorka elmentek Dorka osztálytársaival és családjaikkal Velencei tó kerülő bringatúrára. Szuper idejük volt, le is tekerték strammul (kb. 35 km), még a tóban is mártóztak.

Mindeközben én a két fiúval sétálni indultam, Marci édesdeden aludt, Barnust meg egyre jobban zavarta, hogy az új biciklijét futóbicajként használva állandóan a lábának ütközik a pedál. Ezt az elégedetlenségi hullámot meglovagolva egyre többet toltam és bár eleinte pánikolt és dülöngélt, de nem adtuk fel, fél óra múlva pedig boldogan körözött a kertben és minden arra járónak (ha akarta, ha nem) megmutatta, hogy tud biciklizni. Nagyon boldog volt.

Van benne küzdőszellem, állapítottam meg (újfent) és közben nagyon boldog voltam én is.

Aztán Gábor szüleinél ebédeltünk, úgyhogy felpattantam a náluk árválkodó szobabiciklire, hogy én se maradjak ki ebből a biciklis hétvégéből. (Mondjuk abban a legjobb az volt, amikor fél óra elteltével leszálltam róla).

Hát így.

Apa kocsit hajt... meg néha varrogat

Tényleg varrogat, sokkal több türelme van hozzá, mint nekem... Talán akkor került a varrás végérvényesen az ő illetékességébe, amikor pár éve Dorka táncos fellépőruháit kellett megigazítani vagy átalakítani. Én mindig féltem, hogy elrontom, így ő állt neki. Azóta szívest örömest átengedem neki a varrnivalókat, ő meg szíves örömest (?) megvarrja őket... Amikor épp nincs mit varrni, akkor talál ki varrnivalókat, néha olyat is, amihez a varrótudása már nem elegendő, ilyenkor a közeli varrónéni valósítja meg az elképzeléseit (és közben remekül szórakozik rajtunk:))

Na így lett ez a két kígyó, ami Dorka és Barnus ágyában van:

A maradék anyagból Dorka kívánságára kiskígyó készült, ezt már Gábor varrta, csak a cipzárhoz kellett a varrónéni...

És a kígyótémának nem vagyunk még a végén, Marcinak ugyanis még nincs (pedig ő is olyan fejével ütközésig felnyomuló típus).

Azt, hogy az ovis-zsák házilag készüljön, én találtam ki, meg azt is, hogy legyen rajta tűzoltóautó. Magát a zsákot varrónéni varrta, de a tűzoltóautó (filcből vágtuk ki) Gábor műve... és a végeredmény sokkal jobb lett, mint amire számítottam:

Ugye mindenki egyetért abban, hogy aki ilyen jól varr, annak sürgősen meg kell tanulnia főzni ;))

Alvás - nemalvás

Az alvással az van, hogy hiányzik:))

Pedig alszanak ők, de valahogy mégis. Barnus éjszakai átmászkálása nem szűnik, most már azzal is tetézi, hogy - az ő kifejezett kérésére - két hete nincs pelus éjszakára sem, de amikor felébred éjjel/hajnalban, csak erőnek erejével vehető rá a pisilésre. Pedig arra ébred szerintem, sőt most úgy gondolom, mikor még volt rajta pelenka, akkor is arra ébredt, hogy pisilnie kell és olyankor jött át hozzánk. Amióta nincs pelus, az van, hogy küzdelmek árán nagy nehezen pisil, majd jön az ágyunkba, vagy bepisil az ágyába és azért jön az ágyunkba. Ott aztán vergődik, ráfekszik a takaróra, ezzel lehúzza rólunk, és ha épp Marcit szoptatom, ő is veszélyben van mellette... Van az a verzió is, hogy arra ébredtünk, hogy Barnus ott van az ágyunkban és semelyikünk nem emlékszik, hogy hogyan került oda:)) Mostanában mindezt még esti, elalvás előtt szenvedéssel is cifrázza. Ebéd után viszont magától megy aludni, az oviban is azt mesélik, hogy alszik, mire a párnához ér a feje... De hogy itt is legyen valami izgalom, itthon jellemzően egy óra alvás után kivonul (olyan csendben, hogy párszor már szívbajt hozott rám) és a nappaliban a kanapén folytatja az alvást... ha Marci engedi...
Barnus az ágyában, nem pont abban az irányban, ahogy lefeküdt...

A kanapé széléig jutott csak félálomban...

Marcival meg az van, éjszaka általában már csak egyszer kel enni, persze szigorúan Barnustól eltérő ritmusban, majd általában alszik tovább. Néha felébredek rá, hogy ott van mellettem és próbálom a nyomok alapján megfejteni, hogy vajon hogy került oda, evett-e már és ha igen, az mikor lehetett...
Marci a nappali nemalvás híve, ezt a sportot elég komolyan űzi, én meg ettől kivagyok... A negatív rekordunk az 1 óra 20 perc egész napra, három adagban... Vagy nem is, volt olyan is, hogy egy teljes óra négy részletben... Aztán vannak napok, mikor egész szépen alszik, olyankor elkezdek reménykedni, de következő nap megint ébrenléti rekordokat döntöget... Igazán nem tudom, mitől függ, hogy melyik nap jön, mintha az lenne, hogy a kettesben töltött nyugis napokból nem akar semmit se elszalasztani, és hétvégén vagy ha vendégem van, vagy ha ide-oda megyünk, akkor meg a legváratlanabb helyeken és helyzetekben nagy alvásba kezd, ha ráadásul még időhöz vagyunk kötve, akkor abba se akarja hagyni...

Még mindig mellettünk alszik, de közben egyre többet vándorol...

Alvás a hordozóban...

Apa kezében...

Ilyen jól elszórakoztatnak engem a fiacskáim, miközben Dorka, nyolcésfél éve folyamatosan nagyokat alszik, kivéve, mikor az öccsei miatt nem tud... Hiába a nagy lakás, sokan vagyunk, így mindig van valaki, aki valami miatt nem alszik és ezzel felébreszt valakit...

ps: sokan vagyunkról jut eszembe, azt még mindig nem szoktam meg, hogy este megyek végig a lakáson és minden szobában szuszog valaki:))

Mi volt még ezen a nyáron

Nekem ez a nyár még a szokásosnál is gyorsabban eltelt, szerencsére (megint) tele volt jó dolgokkal...

Siófokon sokat jártunk...

Együtt a siófoki csapat...

Gergőékkel Galyatetőn voltunk hirtelen felindulásból:))

Ott is van kalandpálya szerencsére...

Meg gumiasztal...

Meg homokozó is...

Voltunk vendégségben Budaörsön, Barnus és Zsuzska dézsában fürdött...

a hideg vízben levetkőzték ruháikat és gátlásaikat...

Játszótéren is sok időt töltöttünk, Barnus főként kölcsön motorokon és bicikliken...

Dorka meg még mindig szívesen homokozik...

Dorka esküvőn is járt, csinos volt és hajnalig bulizott...

Aztán még nyaraltunk, de arról már meséltem.

Közben összecsiszolódtunk, bejáratódott az ötösünk, meg a négyesünk (= én a három gyerekkel) Marci is hozzáedződött a nyári összevisszasághoz. 

Most meg őszi ruhákat válogatok és készülök rá lelkileg, hogy milyen sokat fogok jövő nyárig öltöztetni-vetkőztetni:))