Gábor sokat veszekszik velem, hogy túlstresszelem a készülődést, főleg az ajándék részt és próbáljak meg inkább örülni a dolognak (próbálok én...), igaza is van, szerencsére van a készülődésnek olyan része is, amit szeretek, az iskolai és ovis programok és az ének-zene például ide tartozik...
Nagyon jó volt az adventi vásár a suliban, a fiúk nélkül, és nagyon hangulatos volt az adventi éneklés a suliban, a fiúkkal. Most Marci volt azon kistesók egyike, akik szopiztak, és Barnus volt azon kistesók egyike, akik a nagytesók ölében ültek/feküdtek:))
Tegnap nem bírtam rávenni magam arra, hogy a 3 gyerekkel gyalog menjek furulyára, ezért felvetettem Dorkának, hogy itthon furulyázzon, valami karácsonyi dalt. Ő meg leült az adventi hírnök kottájával, kicsit próbálkozott, írogatta a hangokat, kérdezgette, szerintem melyik lesz, végül pedig tök jól eljátszotta. Nekem ez akkora élmény, hogy kicsit több, mint egy év alatt ide eljutott, nem is csodálkozom, hogy szereti a furulyát. Itthon sokkal többet énekelünk, mióta Dorka zenélni tanul és néha szomorkodom rajta, hogy nekem ez ennyire kimaradt az életemből...
Barnus is énekelget, szerintem egész jó hangja van, szereti nagyon a zenét. Marci mindig mosolyog, ha énekelni kezdek, nem tudom, hogy örömében vagy mert annyira viccesen (hamisan?) énekelek. Én mindenesetre biztatásnak veszem...
Tegnap volt az oviban is adventi gyertyagyújtás, Gábort az óvónéni beszervezte a Betlehembe, Dorka és Barnus lelkesen segítettek neki a szövegtanulásban, és Barnus nagyon büszke volt, mikor a színpadon látta apukáját. Mivel még hat évig folyamatosan lesz ott ovis gyerekünk, Gábornak minden esélye megvan, hogy kitartó munkával 4. pásztorból akár királlyá is felküzdje magát:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése