Mostanában mindig megijedek, mert lerakom Marcit valahol, elfordulok és ő közben eltűnik onnan... Majd lassan biztos megszokom, hogy mászik. Szerencsére viszonylag könnyű rátalálni, mert általában elmászik valahova, közben elfárad és elkezd sírni (mostanában mindig négykézláb sír, az ágyában is:)), így csak menni kell a hang után...
Mióta mászik, és párszor felborult és már kevésbé üti be magát, azóta szokott néha a hátára is fordulni. Ha nem is a szokványos módon, de haladunk. A kúszás így kimarad, de azt Dorka is kihagyta, pedig amúgy ő nagykönyv szerint mozgásfejlődött... Barnus meg ennyi idősen, dévényes segítséggel végre átfordult és még jó hosszú út állt előle, majdnem egyéves volt, mire elkezdtek csattogni a térdek a lakásban:))
Ha lenne még öt gyerekem, akkor ők is mind másképp csinálnák?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése