Vegyesfelvágott

Pénteken annyira jól sikerült napom volt, hogy reggel a fodrásznál kezdtem, aztán jógán folytattam és végül a kozmetikusnál fejeztem be:)) Mondjuk ez utóbbi elég felesleges volt, mert engem terhesen nem fog be a szempilla- és szemöldök festék, más miatt meg nem járok kozmetikushoz. Szóval ott üldögéltem több, mint egy órát, de alig látszik valami. Cserébe apósomtól azt a bókot kaptam, hogy nem úgy nézek ki, mint egy majdnem háromgyerekes anyuka, inkább úgy, mint egy egyetemista:)) Ő, mármint apósom, azért volt itt, hogy segítsen Gábor anyukájának Barnusra vigyázni, míg én szépülök... Dorka közben fergeteges ottalvós bulin vett részt az osztálytársánál, a hét lány (és persze a lelkes szülőpár:)) szalonnát sütött, körömlakkozott, kézműveskedett, tortázott és persze alig aludt. Azt hiszem lassan elkezdhetek készülni rá lelkileg, hogy februárban le kell bonyolítanom egy ittalvós szülinapi zsúrt...

Vasárnap oroszlánsimogatáson voltunk Gyöngyösön, ami jól sikerült, bár a két gyerekem a nyuszisimogatást tartotta a nap fénypontjának, amiért ugye kár Gyöngyösig menni... Nem baj, én pontosan tudom, hogy életemben először simogattam oroszlánt, úgyhogy helyén kezelem a dolgot, a gyerekeim meg majd biztos rájönnek, hogy kisoroszlánt simogatni nem mindennapi dolog:)) És Gyöngyösön is már csak december közepéig lehet...

Dűlőre jutottunk Dorka különórája ügyében, a lányom bevállalósan belevág a fitneszbe, én meg üldögélhetek Barnussal ezentúl a Savoya parkban... Persze üldögélésről szó nincs, inkább rohangálásról, játékautóban üldögélésről, boltok szétpakolásáról és hasonló idegnyugtató délutáni mókákról... én úgy szeretem a szerdát, amikor nem megyünk sehova:))

Most indulunk Dorkáért, bár Barnus alszik, mint a bunda... annyira érzi ezt a dolgot, hogy amikor menni kellene, alszik, amikor ráérünk, kukorékol... és ezt reggelente is hasonlóképp űzi, és bár pontosan tudom, hogy felesleges, azért eléggé fel tudom magam idegesíteni ezen:))

Könnyebb

A második trimeszter valóban könnyebb, mint az első, bár naponta egyszer rám tör a hányinger egy-egy váratlan pillanatban, de messze nem olyan, mint az elején az egész napos rosszullét. Fáj sokat a fejem és nem bírok huzamosabb ideig (értsd 1-2 percnél tovább) állni, de a menést szerencsére bírom. Minden héten parázom valamin, most épp azon vergődöm, hogy Barnust vajon ennyi idősen (17 hét) már éreztem-e illetve nem kéne-e már rendszeresen éreznem a picit... Barnussal valahogy könnyebb most, mert annyira cuki és olyan jó nézni, ahogy elmélyülten játszik meg hallgatni, ahogy tanul beszélni. Most már mond mondatokat is és a ragozás is egyre többször sikerül, még ha nem is mindig jól (pl. elesett a motorval). Elmeséli, hogy Kata anyukájának fáj a lába, nem tud feljönni Katáért (a 2. emeleten van a bölcsi) és a doktor bácsi meggyógyítja. Most már néha azt mondja magára, hogy én, sőt olyat is hallani a szájából, hogy enyém vagy engem... Ha Dorkát meglátja, továbbra is rögvest babázni szeretne, ma Zsuzsit próbálta bevonni a babázásba, de Zsuzsi még nem bizonyult kellően képzettnek e téren:)) A bölcsiben is és a suliban is nagyon szeretik, tegnap Dorka osztálytársai körében nagy sikert aratott azzal, hogy fel alá szaladgált és mindenkinek jól odamondta, hogy basszuskulcs:)) A miért kérdések továbbra is menők, naponta kb. 20-30 alkalommal hangzik el a szájából, a mai délutáni alvás közben is felriadt, belekérdezte a levegőbe, hogy "miért", aztán aludt tovább:))

Dorka kapott negyedéves értékelőt, ami mindig furcsa érzés, mármint, hogy a gyereked értékelik, mert annak ellenére, hogy szóról-szóra én is írhattam volna, azért mégis mások írták az én gyerekemről, hogy nem tökéletes:)) Közben Dorkával épp az rsg kontra fitness témakörben vergődünk, mert mint kiderült, a fitnessben (bár nekem már a neve is borzalmasan hangzik) pont azt csinálják, amit ő szeretne, azaz csomó akrobatikus elemet, de közben már megszerette az rsg-t, ahol viszont semmi olyasmit nem csinálnak... én speciel egyiket se nagyon bírom, dehát nem nekem kell járni... Viszont én (és Barni) üldögélünk ott heti kétszer egy-másfél órát egy lepukkant iskolában, na azt kifejezetten rosszul bírom... egyszer majd 3 gyereket vihetek különórára, na az lesz majd az igazi szívás... 

Hát ilyenek vannak velünk, most lassan indulunk Dorkáért, Barnus épp mesét olvas 3 babának, akiket sorba ültetett a kanapén. Dóri babát nem sikerült elsőre leültetni, ilyenkor Barnus szól nekem, hogy "nem csücsül rendesen, anya segíts":)) 

90/45

Ez pedig nem más, mint a vérnyomásom:)) Szerintem ez alapján kész csoda, hogy ébren töltöm a napjaimat... Már gondoltam rá, hogy utánanézek, mi a vérnyomás alsó határa, de még nem mertem... Tegnap az anyakocsmán (Dorka osztálytársainak anyukájával zajló, jókedvű esti hepaj) az egyik anyuka meg is jegyezte, hogy ezek szerint a gyerekeim nem tudnak eléggé felbosszantani, de ha gondolom, ő szívesen felbosszant:)) Az anyakocsma egyébként jó volt, sajnos az eddig próbált 3 hely mindegyikéről kiraknak 11kor, utána utcán ácsorgós rész következik, én meg sajna nem bírom az álldogálást, gondolom, mert nem jut fel a vér az agyamba... Aludni se aludtam valami sokat, hála a bulinak, de ma végre, 4 hónap után eljutottam jógázni, és máris jobban érzem magam... bár az a másfél óra kőkemény volt... És vicces volt megtapasztalni, hogy ugyanazokat dolgokat nem bírom, mint a Barnis terhességemnél, a legtöbb hanyatt-fekvős póztól légszomjam lesz, és a két típusú kismamás gyertyaállás közül az egyik típus nem jön be, azt ma csináltam utoljára, a másikat viszont imádom...

Ma amúgy ünnepnap van, Gábor szabin van, sajna nem sokat találkoztunk, mert ő a pincében szerelt, én meg jógáztam, most meg Dorkával gyöngyöt fűz a suliban... ezt a programot speciel szíves-örömest adtam át neki és Dorka is fel volt dobódva, mert elég ritkán szokott apukája kora délután a suli körül flangálni... És a hétvégén még talán moziba is eljutunk, mert anyukámék sok utazás között épp itthon vannak és rábeszéltem őket egy ottalvásra... Az élet apró örömei, így 2,5 gyerekkel:))

Barnus játszik

Dorkával kettesben, általában egyetértésben, hosszasan és nagyon aranyosan. Nagyon szokatlan, de nagyon élvezem, hogy hazaérünk, Barnus közli, hogy "babázzunk!" és pár perc múlva a nappalit beterítik a babázás és az utazás (ezt a kettőt kombinálják) kellékei, úgy mint babák, babaruhák, bölcső, babakocsi (abból sajna csak egy van), cumisüvegek, táskák, takarók, zoknik, edények... ööö hadd ne folytassam. Én meg nyugiban csinálok valamit közben, nem kell állandóan veszekedést csitítani, Barnust Dorka szobájából kicipelni és hasonlók... max. néha egy-egy babaruhát feladni vagy táskát becsukni...

És játszik Barnus egyedül is, múltkor majdnem egy órát babázott egyedül, simán kész letten az ebéddel ennyi idő alatt. Nagyon szeret pelenkázni, általában a kakisnak titulált baba már tocsog a popsitörlő folyadékban, mire sikerül a popsikendős dobozt kicsavarni Barnus kezéből:)) Mostanában Nóri/Dóri babát visszük mindenhová, szokott csúszdázni és hintázni, bölcsibe is jár, jön velünk suliba Dorkáért, bár néha megjegyzi Barnus, hogy "nehéz"... Pont beszélgettem a barátnőmmel róla, hogyha Barnusnak nem lenne lánytestvére, milyen szuper dolgokból maradna ki, mert nem lenne itthon se baba, se babakellék... Dorkának még vettünk anno vonatot, meg legót, de egy fiú ritkán kap babát és babakellékeket... lehet egyébként, hogy nem babázna, ha nem látná Dorkától, hogyan kell, de szerintem a babázás nagy része (pl. a pelenkázás biztos, amit Dorka nem nagyon csinál) a saját élmények és a saját kiszolgáltatottság feldolgozása, amire egy fiúnak ugyanúgy szüksége van...

És játszanak hármasban is, legalábbis Fanni utolsó látogatásakor olyan béke honolt nálunk, amilyenre ritkán van példa:) Mondjuk Fanni és Barnus között amúgy is nagy a szerelem, ez is egy olyan kicsit megmagyarázhatatlan vonzalom, amit Dorkánál anno nem vettem észre, Barnusnál pedig rendre rácsodálkozom. Amikor csak arra figyelek fel, hogy kézen fogva jönnek haza az iskolából vagy egymással játszanak az udvaron, miközben a nagyoknak ott vannak az osztálytársai is, akikkel játszhatnának... úgyhogy Fanninak nem csak Dorka örül nálunk:)) De nagyon jól eljátszik Barnus Fanni öccsével is, csak vele valahogy a kevésbé békés játékoknál szoktak kikötni... Mindenesetre Barnus figyel és tanul, így már megy a bottal hadonászás meg a csatakiáltás is:)) 

Barnusbeszéd és miértkorszak

Olyan vicces dolgokat mond, és jó lenne eltenni emlékbe, mert tudom, mennyire elfelejti ezt (is) az ember:))

Azon csodálkozunk épp, hogy még nem mond mondatokat, de már elkezdte a miért korszakot (amire Dorka egy nap elteltével közölte, hogy ez nagyon fárasztó). Szóval mostanában így beszélgetünk a bölcsiből a suli felé menet:

B: Apa?
Én: Apa dolgozik.
B: Miért?
Én: Mert ilyenkor dolgozni szokott...
B: Miért?
Én: Mert x... ami épp eszembe jut.
B: Dorka?
Én: Most megyünk Dorkáért a suliba.
B: (nem fogjátok kitalálni:)) Miért?
Én: Mert Dorka ilyenkor suliban van.
B: Miért?
Én: Mert x...

és így tovább, a legváratlanabb helyzetekbe is képes egy miért kérdést belecsempészni... Miért esik az eső? Miért szereti Dorka a kakaós csigát? Miért cseréljük ki a pelenkát? ...és így tovább...

De persze amikor azt kérdezi, hogy miért, akkor is nagyon cuki, édesen csücsörít a szájával.

Engem sokszor hív Szilvinek, főleg, ha az anyára nem hallgatok, mostanában Gábort is elkezdte Apa-Gábornak hívni (pl. éjjel, amikor nem reagálunk elég gyorsan). Teljes mondókákat is tud, pl. a hinta-palinta kiskatonás változatát, vagy a megy a gőzöst. Múltkor kinézett az ablakon és közölte, hogy "fújja a szél a fákat". És még igaz is volt. Ezt a mondókát egyébként úgy mondja, hogy "fújja a szél a fákat, letöri a bubája..." családilag nem sikerült még megfejteni, mit jelent a bubája:))

Nemrég voltak nálunk duguláselhárító bácsik, Barnus pedig közölte, hogy "szerelőbácsik fúj" és amúgy is "Barni fél", mármint tőlük. A könyvtárban kiválasztott egy vonatos könyvet, majd közölte, hogy "fizetni néni",  látszik, hogy még csak ismerkedik a könyvtár működésével... 

Mostanában sokat babáznak, imád pelenkázni: "Dóri (aki igazából Nóri, csak átnevezte) kakis" és akkor nekiáll popsitörlővel törölgetni. "Anya segíts" ezt nagyon cukin mondja, ha valamiben elakad. Pl. "takaró", azaz takarjam be a babát, "mert hideg" és amikor ez megtörtént, még nyomatékosít: "azért". Amikor épp a kakiból mosom ki, szabadkozik: "kicsi kaki", mert ő ilyen figyelmes gyermek:)) A tagadás nagyon mókás, amikor már nem akar aludni, az így hangzik: "Barni üü alszik" vagy "Barni alszik üü", bár mostanában már az is megy, hogy nem-nem:)). Múltkor a boltban útban volt egy néni, amikor vissza akarta tenni a kosarat a helyére, de ezt is megoldotta: "néni bocsánat" mondta és máris szabad volt a pálya... Annyira jó nézni, ahogy élvezi ezt az ismerkedést a szavakkal, magának mondókázik, magyaráz és boldog attól, hogy megérteti magát, meg attól is ha megnevettet minket... nagyon cuki, mikor küzd egy-egy szóval és persze irtó mérges, amikor mondja és mi nem értjük... Ha Dorka itthon van, ő a tolmács, de még vele is előfordul, hogy elveszti a fonalat... ilyenkor Barnus nem győz felháborodni értetlenségünkön, pedig sajnos attól, hogy sírva ismételgeti ugyanazt, általában nem szokott megvilágosodás úrrá lenni egyikünkön sem:))

Dorka bölcsiben

Nem, ez nem elírás, tényleg bölcsiben volt Barnussal:)) Történt ugyanis, hogy az őszi szünet előtti héten az egyik nagymama kórházba került (és még mindig bent van sajnos, de már látszik a fény az alagút végén), a másik nagymama pedig szokás szerint nem ér rá, úgyhogy amikor Gabi mondta, hogy mehet Dorka is a bölcsibe (az ő lánya is szokott), lecsaptunk a lehetőségre, főleg, mert Dorka is lelkes volt (addigra már eltöltött egy napot velem az irodában és nem vágyott többre). Aztán olyan jól sikerült a dolog, hogy következő nap is menni akart. Finom volt az ebéd, aranyosak a gyerekek, az öccse pedig egész nap lelkesen örült a nővérének, fogta a kezét játszótérre menet, az ölében ült játék közben... persze Dorka ettől nagyon boldog volt. Érdekes, hogy amikor Barnus született, az ilyenfajta gondoskodás teljesen hiányozni látszott Dorkából (nem is nagyon volt kin gyakorolnia), mostanra pedig már egy egész bölcsis csoporttal is elboldogul:))

Remélem Barnus nem lesz nagyon szomorú, hogy újra egyedül kell mennie a bölcsibe. Mert az őszi szünetnek Dorka bánatára lassan vége. Volt egy szabadnapom is, úgyhogy itt járt Dorka két osztálytársa is, egyikük itt is aludt, és ma délelőtt színházban voltak Gáborral. Pöttyös Pannit látták, Bozsik Yvette elképzelési szerint, mindenkinek tetszett, de senki nem nyilatkozott túl bőbeszédűen a csapatból, így nem tudom, mit veszítettem:))