Megfejtés

avagy Barnus elmélete arról, miért szomorkodik a kutya, akit séta közben láttunk. "Szerintem az a kutyus azért szomorú, mert apukája dolgozik, anyukája meg szoptat."

Marci rejtélyekkel teli élete

Már fél éves, pedig mintha a napokban született volna...

Imádnivaló mosolya van és nem fél használni:))

Nagyon kétségbe tud esni, egy csomószor nem tudjuk, hogy mi a baja... Mostanában például hátradobja magát c-betűbe, miközben ordít, nem valami kellemes élmény. Szoktam is görcsölni azon, hogy biztosan valami komoly baja van. Máskor meg azt gondolom, szüksége van a napi sírásadagjára és kész. 

Továbbra is keveset alszik, nappal leginkább babakocsiban, ránk kötve vagy az ágyában, ha a szoptatásba belealudt. Az ágyában nem alszik el soha és ráadásul, mivel elég sokat nyűglődik, sokszor nem esik le nekem, hogy ez most épp a fáradt nyűglődése, nem is sikerül soha úgy ágyba tenni, hogy ott elaludjon. Kivéve este nyolc és kilenc között, mert akkor meg sokszor ébren rakom le és kisebb mocorgás után szépen elalszik. Nem igazán értem ezt a jelenséget, de nem ez az egyetlen dolog, amit nem értek vele kapcsolatban, inkább nem izgatom magam rajta... valahogy majdcsak lesz a napközbeni alvás is, bár a cicin elalvás is egyre nehezebb, mert minden érdekli, kortyonként lecuppan, nézelődik... nem épp elalváshoz ideális állapot... 

Az alvás mennyisége se éppen ideális, két-háromszor alszik keveset nappal, gyakran sírva ébred, máskor meg vigyorogva hintáztatja magát és a rácsvédővel beszélget, ebben sincs semmi rendszer... Éjjel megint gyakrabban kel, háromszor talán, hajnalban már vissza se alszik, inkább akkor is hintázgat meg kolbászol, nagyon félek, hogy le fog esni az ágyról... 

A szopizásra már nincs annyira ráindulva, mint az elején, de a dolog továbbra is elég kaotikus. Még nem menstruálok, pedig a többieknél 5 hónap után újraindult, szerintem ez is a kaotikusság miatt van. Jó, annyira nem hiányzik...

Kóstolt már almát, répát, céklát, sütőtököt... mérsékelt a siker. Az almaszeletre a kezemben teljesen rácuppan, szopogatja, nyalogatja, a reszelt almát méla undorral forgatja a szájában... nem értem.

Szereti, ha történés van, szereti a délutáni összevisszaságot, az embereket, a bulit.

A mozgásfejlődése is érdekesen alakul, eleinte úgy tűnt, egy-két alkalom a dévényen és tuti lesz, de annyira kis öntörvényű (apukám szerint hátulról is látszik a fején, hogy milyen makacs), hogy most már azt se tudom, minek kéne következnie... Nem nagyon forog, hasról hátra egyáltalán nem (pedig az oldaná a feszességet), és valószínűleg a kúszást is kihagyja majd. A háti és nyaki feszesség miatt neki kényelmesebb a négykézláb helyzet, amiben nyújtva van a karja. Egy hónapja kutyázik, néha fekvőtámasz lesz belőle, vagy ülés kéztámasszal, de abból elesik és beüti magát és utána hanyagolja. Úgy halad, hogy négykézláb van, onnan előreveti magát és újra maga alá húzza a lábait... Még nem nagy a hatótávolsága így, de azért valamicskét halad... Tegnap először már Barnus játékára is veszélyt jelentett, ami egy új korszak kezdete:))

Dorkával imádják egymást, Barnussal hullámzóbb a viszonya. Apukája ölében, mellkasán, hátán is szeret lenni.

A neurológus és a dévényes szerint is a szoptatás közbeni remegése a feszességből adódik, mert így tud ellazulni. Mindig elalvás közben csinálja és mindig csak a mellemen. Lehet, ezzel függ össze, hogy csak úgy nem tud elaludni. 

Ilyen rejtélyekkel vagyunk körülvéve, néha elkenődök ettől, hogy őt kevésbé értem, mint a tesóit, meg hogy annyira nem találjuk a rendszert így együtt... Nekem vele nehezebb ez a babakor, mint a testvéreivel volt, de talán ez segít elengedni is ezt a korszakot... majd erről még úgyis írok. Szerencsére sokszor sikerül a lazaság is, nem tudom hányszor eszik, nem is érdekel, keveset alszik, de mit tudok vele csinálni, kár ezeken rágódni, fel fog nőni így is, Barnus pl. tök jól aludt babakorában, most meg kukorékol éjszakánként, vagy szuper volt köztünk az összhang, most meg nagyon sokszor nagyon nehéz vele. Úgyhogy megpróbálok nem ezen tépelődni, hanem valahogy megtalálni a rendszert az összevisszaságban és alkalmazkodni Marci rejtélyes dolgaihoz - még ha nem is sikerül maradéktalanul...

Mutatok képet az édes mosolyáról és az egyre barnább szeméről:))

"Köszönjük szépen, hogy elrontottad a mosógépünket"

mondta Barnus tegnap az amúgy is morcos mosógépszerelő bácsinak, aki darabokra szedte a mosógépünket. Azért szerencsére a bácsi nem sértődött meg nagyon és nem hagyott itt a szétszerelt mosógéppel. 

Az ironikus megköszönést Barnus egyébként Dorkától tanulta, aki gyakran mondja a neki nem tetsző dolgokra szájbiggyesztve, hogy "kösz". Elég idegesítő. Most meg már Barnus is eltanulta. És nem fél használni:)

Tavaly október 16

volt a 12. heti ultrahang napja. Eszembe jutott, amikor a mai bejegyzés dátumára pillantottam. Nagyon vártam már az időpontot, egyrészt, hogy elteljen a 12. hét, meg hogy kiderüljön, mi van a babával, és azért is, mert már nehezen tudtam rejtegetni a méretes hasam... Tavaly szerencsére sokkal hűvösebb volt az ősz, ilyenkor már bőven mellényben jártam, ezért nem is derült ki előbb a dolog. Dorka is nagyon betartotta a kérésünk, hogy még ne ossza meg senkivel. 

Szerencsére gyermek rendben volt, vert a szíve, víz volt a hólyagjában és a gyomrában, csupa jó hír, és egy "inkább talán kisfiú"-t is megkockáztatott a nagyon szimpi doktor bácsi. 

Nagyon gyorsan eltelt ez az év... főleg a Marci születése utáni rész...

Blogokról

Elég sok blogot olvasok, kissé rá vagyok kattanva. Már régebben megállapítottam, hogy én gyűjtöm a történeteket, és erre a blog a legjobb terep. Általában kisgyerekes anyukák, meddőséggel küzdők vagy azon éppen túljutott nők/anyák blogjait olvasom, örökbefogadással kapcsolatos blogokat és néha mást is, ami szembejön (pl. futós). Vannak olyanok, amik teljesen beszippantanak, mert a gazdája annyira jól ír, és a történetük is izgalmas, hogy nem lehet abbahagyni és muszáj visszaolvasni, hogy honnan is indult. Csak olvasó üzemmódban vagyok, de így is eléggé be lehet vonódni, főleg a "végre terhes" vagy a babaelvesztős témáknál. 

És elképesztő dolgokat lehet olvasni, hogy milyen sorsok vannak, amik mellett igazán hálás vagyok a teljesen hétköznapi életemért. Néha irigykedek, hogy hogyan lehet ilyen jól írni, máskor meg örülök, hogy ilyen jó fej emberek élnek körülöttem (legalábbis virtuálisan). Néha szó szerint leírják gondolataim vagy érzéseim. És ami még vicces, akiket különösen szimpatikusnak találok, azokról előbb-utóbb kiderül
hogy a) a futás a hobbijuk

vagy b) valami közük van a pszichológiához. Esetleg mindkettő.

Mondjuk ez a nem virtuális életemben is gyakran előfordul... De azért vicces. 

És egyéb kalandok

Mert nekünk nem csak az éjszakáink kalandosak...

Szombaton osztály-kirándultunk Visegrádon, nagyon szép helyen, gyönyörű időben. A gyönyörű idő nagy szerencse volt, mert a gyermekeim újfent bizonyították, hogy nem tudok annyi cuccot vinni, hogy elég legyen...

Mivel Dorka nem itthon aludt, egy kis papucscipőben volt, (a bakancsát is itthon felejtettük, többek között) így már a kocsiban látszott, hogy gond lesz. Amint kiszálltunk a kocsiból, mindkét gyerek ment egy kört a harmatos fűben, amitől teljesen beáztak, majd ezután Dorka a patakban is megmártózott, biztos ami biztos. Ő kapott kölcsön bakancsot, a nadrágját és Barnusét kiraktuk a napra, de Barnusnak vizes cipőben kellett jönnie a dombra. Nem kevés bőgéssel járt, mire ráimádkoztuk a vizes cipőt. Aztán felfelé menet egész ügyesen jött, egészen addig, míg találtunk néhány méretes sárgödröt, friss, nyúlós sárral: nem fogjátok kitalálni, ő abban mártózott meg, amitől annyira megijedt, hogy még be is pisilt. Kb. fél órán át takarítottuk zsepivel és popsitörlő kendővel, pótbugyija és nadrágja a kocsiban volt, végül Dorka nadrágjában folytatta az utat. Mire felértünk, a többiek már lefelé indultak, de én akkor már ragaszkodtam a panorámás szoptatáshoz:))

Marci az egészet a hátunkon, nagyrészt bóbiskolva vészelte át, ő szerencsére nem esett bele semmibe... Aztán letáboroztunk, szalonnát sütöttünk, meg halat, a gyerekeket nem sokat láttunk, mert a patak vonzerejének nem tudtak ellenállni (még agyagoztak is), volt foci, tollas, Marci imádta a pokrócról nézelődést, füvet tépkedett és fogadta a gyerekek és szülők bókjait.

Itthon mindenki beájult az ágyba. 

A tanulság pedig: egész napos kirándulásra két pár cipő, három zokni és három nadrág per gyerek a minimum felszerelés még jó idő esetén is... meg néhány csomag törlőkendő.

Egy kalandos éjszaka

Már épp alváshoz készülődtünk, miközben Barnus egyre csúnyábban köhögött. Ilyenkor már hallani a köhögésén, hogy közeledik az a krupp-szerű állapot, ami miatt előbb-utóbb felébred. Aztán csak egy puffanás hallatszott és keserves sírás. Leesett az ágyáról, nagyon sírt, amire felébredt Marci is. Mikor Gábor megölelgette, Barnus bepisilt, szerencsére így az ágy megmenekült... Aztán átöltöztettük, majdnem megfulladt egy pohár vízben, amiben a bogyókat oldottam fel, végül a mi ágyunkban elaludt, miközben én Marcit szoptattam. Marci elaludt, visszavittem, befeküdtem Barnus mellé, Gábor a kanapén tért nyugovóra. Majd legközelebb hangos puffanásra és sírásra ébredek, mert Barnus a mi ágyunkról is leesett. De még előtte ott is bepisilt... Sírás (amikor ez a köhögése van, akkor mindig nagyon sír és mindig a mi ágyunk kell neki), átöltözés, pisiltetés, barikád építése a következő leesés ellen, majd ágyba zuhanás...egészen Marci következő ébredéséig, amikor már belealudtam a szoptatásba, így ő is az ágyunkban ragadt. Barnus folyamatosan jött közelebb hozzám, testkontaktust keresve, közben a másik oldalamon Marci aludt szorosan mellettem, én meg mozdulatlanul és elgémberedve vártam a reggelt...

Biztos hiányozni fognak, amikor már eszük ágában sem lesz az ágyunkba feküdni, de az most még oly messzinek tűnik... 

Kirándulgatunk

Nekem eléggé mehetnékem van mostanság, Gábor is szívesen megy, igazán Dorkának sincs ellenére, bár ő szívesen lenne kicsit többet itthon is, Barnusra meg ráfér, mert szereti magát cipeltetni... Marcit meg cipelem, most már a hátamon, ő nézelődik és szundít (talán már említettem, hogy szeret mozgásban lenni).

Egyelőre rövid séták ezek, nem is mindig érjük el a célt, pl. a Nyakas-sziklának is újra neki kell futnunk:), de már így is olyan jó dolgok történnek, hogy Barnus simán megy fél órát felfelé, meg felet lefelé és eszébe se jut felkéredzkedni, Dorka meg nagyobb eséllyel kezd el magától mesélni, mint bármilyen más hétvégi időtöltés során, így pl. egy csomó mindent megtudtam a tavalyi erdei iskoláról is (jobb későn, ugyebár). 

Remélem, majd megyünk messzebbre/hosszabbra, bár az ebéd utáni alvás némileg bonyolítja a dolgot.

A Normafánál képek is készültek:

Meg Biatorbágyon is egy:

A legkisebb

családtag már almát kóstol (ízlik neki) és a szobánkból is kiköltözött (bár ezt néha a körülmények felülírják). 

Barnus büszke rá, hogy beköltözött hozzá, de azért nem célszerű egyszerre fektetni őket, mert Marci néha elég hangosan alszik el... 

Nemsoká már együtt mennek bulizni:))

Nyígás

Van még pár ilyen tennivaló-listám, ami most a legnyomasztóbb közülük, az a családunk egészsége témakör, azaz két különböző fogorvos nekem, meg két különböző Dorkának (sima és fogszabályzós), meg a nyomozgatás Dorka itt fáj ott fáj ügyeiben, meg Barnus műtétje, meg Marcival a neurológus, meg Gábor nem múló hátbaja, és hiába sétáltam egy jót Marcival az ovi után, most lenyom ez a sok nyomasztó tennivaló, aminek sosem érek a végére és közben Marci itt szuszog rajtam, ami nagyon finom, de közben még jobban nyomaszt, hogy nem haladok, és idegesít, hogy ez tölti ki a napjaim nagy részét, hogy ezen pörgök, hogy nem haladok, már maga a szó is, mintha lehetne haladni, vicc, újratermelődő házimunkával meg újratermelődő tennivalókkal. Persze csinálom, de vannak napok, amikor annyira reménytelennek érzem, hogy én már életem végéig mást se csinálok majd, mint versenyt futok az idővel és a tennivalókkal...

Ja, és a fejem is fáj.

Nyígás vége.