Marciszöveg

Ebből gazdálkodunk most, Marci két év két hónapos korában (ennyi idősen kezdett Barnus mondatokban beszélni):

Apa, anya, mama (nagymamákra és egyéb "kiszolgálószemélyzetre" is használja), papa, Ba és Do, ő maga néha baba, i az igen, nya a nem, ham az evés, i az ivás, pipi a pingvin, kaka a kakas, van még a bibi és a pisi (ezt Barnus tanította meg neki), autó (ezt mondja legtöbbet) és kuka, sőt pár napja kukaautó, nyunyu a nyuszi, vava a kutya (Ba vava pedig Barnus kutyája), huhu a bagoly...

Mondatokat is alkot ebből a kevésből, pl. "nyunyu ham" vagy "Anya nya, Apa!"

Csomó mindent jelbeszéddel kommunikál, pl. hegedülés, labdadobás, apa és más családtagok vízbe ugrása, mutogatva kéri, hogy simogassuk és azt is, hogy csikizzük... Elmutogatja, hogy sír a nyuszi a könyvben, hogy a fodrász levágta a haját és azt is, hogy a doktor néni belenézett a fülébe.

Nagyon édes ez a Marci-repertoár, de azért még kicsit hiányos, úgyhogy találgatunk tovább, mert közben a mondanivaló egyre több...

Elintéztem ezt-azt

Hétfőn dolgoztam, aztán voltam az edzőmnél, mert sikeresen meghúztam egy izmomat, annyira, hogy az már az önellátásom rovására ment (Dorka egész ügyesen tud copfot csinálni:)). De legalább edzésre nem kellett mennem...

Kedden reggel elmentünk Barnus pszichológusához, majd itthon megírtam egy véleményt és aztán dolgoztam. Munka után újra izommasszírozáson voltam. 

Szerdán is dolgoztam, utána voltam az allergiám miatt a dokinál kontrollon, utána focimeccset nézni a 3 gyerekkel a Kopaszin. 

Csütörtökön reggel fogorvosnál Dorkával (és Marcival), utána fagyitortát vettünk Dorka bulijához, aztán elvittük Marcit tornázni, aztán hazarohantunk, mert jött a mosogatógép szerelő (ekkor még csak 11 óra volt), aztán délután begyűjtöttük Barnust és családilag anyajegyszűrésre mentünk.  

Mai program "csak" annyi volt, hogy az esti bulira legyen mit ennie a lányoknak, mondjuk ezzel jól eltelt a délelőtt, Barnust elhoztam ebéd után, majd képzésre mentem, amiből nemrég értem haza (és még a postán is jártam egy ajánlott levél miatt) és most pihenek, amíg Gábor a lányokkal kiszabadul egy szobából...

Közben Marci, aki már 3 éjszakát is átaludt egyben, belázasodott és megint nem alszik, majd én is beteg lettem, hogy amikor épp Marci alszik, akkor se tudjak aludni, mert nem kapok levegőt... 

Tartok tőle, megint kevés lesz a hétvége, hogy kipihenjem magam... 

Nem mellesleg

a legkisebb is elmúlt 2 éves, megünnepeltük, nosztalgiáztam, lassan válogatom ki a babajátékokat és babaruhákat, nem nagyon van már rá szükség. Marci nagyfiú, aminek nagyon örülünk, de ez érdekes öröm, mert mindig ott van mellette az érzés, hogy már a legkisebb is ilyen nagy... És hogy már nem leszek terhes, nem lesz több kisbabám, nem fogok szoptatni már sosem... ez ellen hatástalanok az ellenérvek, sőt még az a tudat is, hogy nem is szeretnék:)

Persze a szülinap nem erről szólt, meg a mindennapokban is ritkán filózom ezen (mert szerencsére nincs rá időm), ja és hát azt is élvezzük, hogy már bevállalják néha a nagyszülők és egyszer-egyszer ott is alszik valakinél mind a 3 gyerek... tudjuk értékelni mostanában, hogy milyen jó dolgunk van, akár itthon vannak a gyerekek, akár nincsenek:))

A kockásingesek:

Marcibeszéd

Azon, hogy Marci nem beszél, olyan 20-21 hónapos korában kezdtem el aggódni, akkor esett le, hogy Barnus, aki szintén nem siette el, mennyi mindent mondott már ennyi idős korában. Marci stabilan állt a 0 szavas szinten, a fejét rázta, ha nem akart valamit, mutogatott vagy, ha azt nem értettük, kézen fogva odavitt minket a célhoz, ennyi volt a repertoárja, meg persze a hiszti és sírás, hogy miért nem értjük meg őt... 

Február végén kezdett el beszédindító tornára járni, ugyanahhoz a gyógypedagógushoz, akihez Barnus is jár tornázni. Ő mondta, hogy a torna kiscsoportos és szülőmentes, én eléggé kétkedve fogadtam ezt, volt is sírás az első két alkalommal, most meg ott tartunk, hogy Marci levetkőzik, bemegy, csinálja a feladatokat, a végén jókedvűen kijön, kéri a pecsétet és a szőlőcukrot, aztán hazaindul. Nagyon jót tesz neki, eleinte a mozgásán érződött, elkezdett bátrabb és kezdeményezőbb lenni, próbálkozni, ha valami nem sikerül, elég látványos volt. Nekem mindig is a kezdeményezőkészség hiánya volt a legfurcsább Marciban, mert anélkül elég nehéz fejlődni. Persze nem lett fővagány, de rengeteget lépett előre. Ő az a fajta, akinek nem jut eszébe, hogy a babakocsiba be tud mászni, hogy a rugós hintára egyedül is fel tud jutni, sőt, még a kismotorra is fel kellett ültetni. Most meg egyedül csúszdázik, felfelé mászik a csúszdán és épp az egyedül lépcsőzést gyakorolja, nagyon kitartóan. Szóval hamar látszott, hogy a torna jót tesz neki, és szerintem ő is érzi, mert nagyon lelkesen megy. Volt olyan, hogy amíg a ház előtt az utcán beszélgettem, ő egy másik anyuka mellett bement, felsétált a lépcsőn, kért segítséget a vetkőzéshez és aztán elkezdett tornázni. Nagy dolgok ezek Marcitól. 

A 2 éves szülinapját ennek ellenére még szavak nélkül ünnepeltük, az azóta eltelt három hétben 15 szavas szókincsre tett szert, naponta mond valami újat. Látta neurológus, aki szerint se neurológiai eltérés, se autisztikus jegyek nincsenek (amit persze én is éreztem, de jobb objektív forrásból hallani), látta pszichopedagógus, aki szerint a beszéde 18-21 hónapos szinten van, de minden másban megfelel a korának vagy meghaladja azt. Ezt is éreztem, de ezt is jobb külső szemlélőtől hallani. Ők mindketten mondták, hogy tovább a torna és menjen közösségbe, nem lesz itt baj. Én is megnyugodtam, és most igyekszem arra koncentrálni, milyen nagy utat tett meg Marci az elmúlt két évben és milyen nyitott és vidám és kapcsolatteremtő gyerek lett belőle. Meg igyekszem felkészülni rá, hogy lassan a legkisebbem is beszélő bölcsis lesz:)