Alvás - nemalvás

Az alvással az van, hogy hiányzik:))

Pedig alszanak ők, de valahogy mégis. Barnus éjszakai átmászkálása nem szűnik, most már azzal is tetézi, hogy - az ő kifejezett kérésére - két hete nincs pelus éjszakára sem, de amikor felébred éjjel/hajnalban, csak erőnek erejével vehető rá a pisilésre. Pedig arra ébred szerintem, sőt most úgy gondolom, mikor még volt rajta pelenka, akkor is arra ébredt, hogy pisilnie kell és olyankor jött át hozzánk. Amióta nincs pelus, az van, hogy küzdelmek árán nagy nehezen pisil, majd jön az ágyunkba, vagy bepisil az ágyába és azért jön az ágyunkba. Ott aztán vergődik, ráfekszik a takaróra, ezzel lehúzza rólunk, és ha épp Marcit szoptatom, ő is veszélyben van mellette... Van az a verzió is, hogy arra ébredtünk, hogy Barnus ott van az ágyunkban és semelyikünk nem emlékszik, hogy hogyan került oda:)) Mostanában mindezt még esti, elalvás előtt szenvedéssel is cifrázza. Ebéd után viszont magától megy aludni, az oviban is azt mesélik, hogy alszik, mire a párnához ér a feje... De hogy itt is legyen valami izgalom, itthon jellemzően egy óra alvás után kivonul (olyan csendben, hogy párszor már szívbajt hozott rám) és a nappaliban a kanapén folytatja az alvást... ha Marci engedi...
Barnus az ágyában, nem pont abban az irányban, ahogy lefeküdt...

A kanapé széléig jutott csak félálomban...

Marcival meg az van, éjszaka általában már csak egyszer kel enni, persze szigorúan Barnustól eltérő ritmusban, majd általában alszik tovább. Néha felébredek rá, hogy ott van mellettem és próbálom a nyomok alapján megfejteni, hogy vajon hogy került oda, evett-e már és ha igen, az mikor lehetett...
Marci a nappali nemalvás híve, ezt a sportot elég komolyan űzi, én meg ettől kivagyok... A negatív rekordunk az 1 óra 20 perc egész napra, három adagban... Vagy nem is, volt olyan is, hogy egy teljes óra négy részletben... Aztán vannak napok, mikor egész szépen alszik, olyankor elkezdek reménykedni, de következő nap megint ébrenléti rekordokat döntöget... Igazán nem tudom, mitől függ, hogy melyik nap jön, mintha az lenne, hogy a kettesben töltött nyugis napokból nem akar semmit se elszalasztani, és hétvégén vagy ha vendégem van, vagy ha ide-oda megyünk, akkor meg a legváratlanabb helyeken és helyzetekben nagy alvásba kezd, ha ráadásul még időhöz vagyunk kötve, akkor abba se akarja hagyni...

Még mindig mellettünk alszik, de közben egyre többet vándorol...

Alvás a hordozóban...

Apa kezében...

Ilyen jól elszórakoztatnak engem a fiacskáim, miközben Dorka, nyolcésfél éve folyamatosan nagyokat alszik, kivéve, mikor az öccsei miatt nem tud... Hiába a nagy lakás, sokan vagyunk, így mindig van valaki, aki valami miatt nem alszik és ezzel felébreszt valakit...

ps: sokan vagyunkról jut eszembe, azt még mindig nem szoktam meg, hogy este megyek végig a lakáson és minden szobában szuszog valaki:))