Virággyerek

Ezt a kifejezést nemrég olvastam valahol és a múlt héten arra jutottam, hogy Barnus is virággyerek:)) Tudom, már írtam párszor, hogy mennyire nyitott, barátkozós, társasági, vidám, stb, de mostanában valahogy nem tudok betelni vele, hogy ilyen. Múlt héten, Dorka hiányát enyhítendő (mondjuk a különórái nem hiányoztak:)), meg a tavasznak hála, minden délutánt a kertben töltöttünk, és Barnus mindig talált magának társaságot. Rengeteg új embert ismert meg, néha Dorka itt lakó osztálytársaira csapott le, néha vele egykorúakra, néha nagyfiúkra, akik kedvesen terelgették, azt is eltűrték, hogy elszedte a rollerüket, és még kakaós csigával is megkínálták. Anyukákkal és apukákkal beszélgetett, általában úgy kezdi a beszélgetést, hogy "Te ki vagy?", majd szépen elmondja a saját nevét  és utána már nehezen megállítható a szó- és kérdésáradata:)) 

Volt olyan délután, hogy a játszótér és a kapunk közötti 5 perces utat egy óra alatt tettük meg, mert annyi megbeszélnivalója akadt hazafelé. Először Nagymátéval és az öccsével üldögélt az út mentén, hogy megvitassák az élet folyását, aztán beállt focizni Attilához és apukájához, végül pedig még a portásbácsival is megismerkedett és a fülkéjükben is körülnézett... Nem mondanám, hogy unalmas mellette az élet, de sokszor nem győzök csodálkozni azon, hogy mennyi energiája van és milyen jól űzi ezt az ismerkedés dolgot. Egyelőre úgy tűnik, azt sem bánja, ha lepattintják, de azért előfordulnak krízisek, és ez gondolom a cukiságfaktorának csökkenésével gyakoribbá is fog válni... 

A védőnő is már épp megbeszélte magával, hogy biztosan a lányom várja jobban a kisbabát, aztán jól meglepődött, mikor mondtam, hogy egyáltalán nem, Barnus jobban várja, szinte minden hozzámbújásnál szóba hozza a kistesót, ami amúgy nem meglepő, mert minden hozzámbújásnál óriás hasba ütközik:)) "Nem fáj neki?", "Örülni fog, ha megsimizem?", "Nem fog sírni, ha megpuszilom?" (itt szerintem arra gondol, hogy most puszilgatja és születése után ennek hatásaként nem fog sírni, úgyhogy itt mindig gondban vagyok a válasszal:)), most már azt is érzi, hogy közeleg az idő, mert legutóbb, mikor a nagyszüleinél volt és telefonon beszéltünk, megkérdezte, hogy kibújt-e már...
Persze a virággyerekeknek is vannak rossz napjai, most például napok óta beteg is meg nem is, nem alszik jól, és ettől egy merő világfájdalom tud lenni, annyira, hogy amikor egy óra alatt nyolcadszor zendít rá a keserves sírásra, akkor már a világból kiszaladnék... Még olyannal is szokta tetézni, amikor kettesben vagyunk, hogy sírás közben ütemesen mondogatja, hogy Dorka, Dorka, Dorka vagy Apa, Apa, Apa, azt kommunikálva ezzel felém, hogy ezen családtagok jelenléte enyhülést jelentene a világfájdalmára, amihez én sajnos kevés vagyok:))

Jövőbeni elfoglaltságaink

Dorka múlt héten síelni volt a nagyszüleivel, nagyon jól érezte magát, nagyon jól el lett kényeztetve, közben én megállapítottam, hogy milyen nyugis egy gyerekkel itthon, még akkor is, ha amúgy ő a nehezebb eset:))

Két rajzot készített Dorka nekünk, mindkettőt a "jövőbeni elfoglaltságaink" témakörben és mindkettő stimmel is, többek között ez is vár ránk, ha minden jól alakul:))

Az első képen Barnus síel apukájával, ez a tervek szerint jövő télen fog bekövetkezni:))

A második képen én henyélek a picibabával, ez pedig már hamarost várható:

Sajnos Dorka jövőbeni elfoglaltságai hiányoznak a képekről, arról majd szóban megpróbálok kideríteni valamit:))

Jóga és emlékek

Annyira béna, amit jógán művelek, kész kabaré. Múlt pénteken nem ettem előtte, emiatt szédültem, ezért minden állópóz helyett (és abból van egy pár) más pózt kaptam, mint a többiek... Most ettem indulás előtt, ezért hányingerem volt... Ha nincs semmi bajom, akkor se bírom a pózok felét kitartani addig, amíg a többiek, nem tudok hanyatt fekvős dolgokat se csinálni, szóval kész mázli, hogy nem vagyunk olyan sokan, és mindez belefér... A másik meg a has méret. Vannak a kishasúak, akik vagy az elején járnak vagy a végén, de vékonyak és kicsi a hasuk és bírják. Vannak a nagyobb hasúak, ők a vége felé járnak már, de nagyrészt ők is bírják... Ma volt egy lány majdnem akkora hassal, mint az enyém, ő például a 38. héten tart... Akkora has, mint az enyém, na olyan nem nagyon van... Vagy csak a gazdája nem jár jógázni...

Emlékszem, Barnussal még a 40. héten is voltam, a vége felé sokszor jött velem Dorka is, mert nyár volt és nem volt ovi. Azért emlékszem ilyen pontosan, mert utána Dorkával általában a főzelékfalóban ettünk, és amíg az ő kajáját felvágtam, már remegett a kezem... mint utólag rájöttem, a cukrom leesése miatt. A másik emlékem, hogy a Móriczon a buszmegállóban (hogy én mennyire utálom azt a megállót, arra nincsenek szavak, nem lehet leülni, nincs árnyék, tömeg van és rengeteg csövi) megkérdezte egy cigányasszony, hogy mikorra várom a babát, én meg mondtam, hogy tegnapra:))

Múltkor valahogy szóba került a gyerekekkel a jóga, és Dorkának meséltem, hogy szülés után vittem magammal Barnust is, de utoljára talán akkor volt velem, amikor elhagytuk a kék kutyát hazafelé úton, azaz kb. egy éve. Ennek hatására ma reggel mondta is Barnus az apjának, hogy ő járt velem jógázni, amikor még nem volt nagyfiú:)) 

Most meg már lassan vihetem a következő gyereket... Kíváncsi vagyok, könnyebb lesz-e vele a jóga, mikor már nem odabent lakik:))

Napsütés:))

Jól esett ez a délelőtt, bár annyira tűzött a nap, hogy már a végén kezdett sok lenni. Végül 3 órát voltunk kint, mert Zsuzskáék csak később tudtak csatlakozni, úgyhogy most az ebéd utáni alvás hosszára nem lehet panaszom. Már vasárnap óta az új ágyában alszik éjjelente Barnus, de a délutáni alvást csak ma teszteltük, szerencsére hibátlan:)) 

Az volt a legjobb a délelőttben, hogy csak kb. fél órát kellett mellette állnom, amikor mászókázott (labdával a kezében), amúgy a focipályán kergette a labdát vagy bicikliversenyt rendezett egy kisfiúval, miközben én a padon napoztam:)) Ez talán a legnehezebb ebben a terhességben, hogy az álldogálás annyira nem megy, már kb. a 16. hét óta, hogy az kiborító... Azzal a tapasztalattal lettem ezáltal gazdagabb, hogy milyen sok hely van a városban, főleg télen, ahol nem lehet leülni... De még sokszor két oldalnál hosszabb anyag lefénymásolása vagy egy hagyma megpucolása is kihívást jelent. Még szerencse, hogy az esetek 95 százalékában átadják nekem a helyet a bkv-n, ilyenkor jól jön az óriási hasam:))

Bár tudom, hogy (önszántamból) nem leszek többet terhes, mégis csak azt várom, hogy legyen már vége ennek a terhességnek. Nagyon hiányzik a mozgás, főleg a bicajom... Úgyhogy fussatok és bringázzatok helyettem is, itt a tavasz:))

Beszoktatás gyorsított ütemben...

ami egészen pontosan úgy nézett ki, hogy tegnap az új bölcsiben töltöttük a délelőttöt, végig ott voltam, csak nem mentem ki az udvarra velük, és ma meg már ott maradt... 9-kor jöttem el, Nagyi ebéd után ment érte, minden oké volt, könnyek szerencsére nem voltak... bár részemről majdnem megvolt az is:)) 

Persze ez főleg azért működőképes, mert Barnus nyitott, barátkozó, vidám és nagyon társasági... egyszóval nagyon jó természete van, és ő már a második ilyen gyerekem:)) 

A hétfői terv az, hogy ott is alszik. Szuper a bölcsi egyébként, csak nagyon sok a gyerek, le a kalappal a bölcsisnénik előtt, én ezt tutira nem bírnám csinálni... Mondjuk már ők is nagyon várják a tavaszt...

Én meg már nem tudom, hogy mit várjak. Mostanra nagyon elfáradtam és nem látszik a vége. Lassan két hete nem látjuk Gábort itthon, ha véletlenül mégis, akkor fáradt és türelmetlen, én viszont szintén fáradt és türelmetlen, nem túl jó kombináció és nem túl jó társaság a gyerekeinknek... Ma munka közben éreztem, hogy már az agyam is zokni, nem tudok koncentrálni. És az a vicces, hogy a gyerekeim is fáradtak, Dorka rendszeresen azt kérdezi este fél 9 körül, hogy mehet-e aludni, és Barnus se adja elő mostanában kedvenc lefekvés utáni mindenfélekitaláltindokkalanyátapátugráltató műsorszámát, ellenben mire a nappaliba érek, általában már mindketten alszanak... "A fáradt család hétköznapjai" című szösszenetet olvashatták kedves Olvasóim, azt hiszem, megyek is aludni...

Ma rádöbbentem

kis fejszámolás után,hogy ez már a 32. hét...

A farsang nagyon jó volt, még mindig van a doboznyi sütiből, amit Dorka összeportékázott, meg persze van egy csomó portékánk is, természetesen mindnek van hely és mind nagyon hasznos:))

Szombaton hóvirágot néztünk az alcsúti arborétumban, Dorka utána még maradt egy kis lánybulira két osztálytársával, jó kis nap volt. 

Tegnap bölcsis szülőin voltunk (a két gyerek és én), megállapítottam, hogy az nem a mi bölcsink és a gondozónénink se marad ott a jelek szerint... Persze Barnus szinte végig az ő ölében üldögélt, nagy köztük a szerelem. Ő most munkát keres és bébiszitettelést vállal, remélem látjuk még... A másik bölcsit holnap nézzük meg, remélem jó lesz és Barnus nyitott lesz a dologra. Még kb. 3 hét van a munkából, de ha Barnus szereti az új bölcsit, menne még júniusig... Mert vannak napok, amikor tök jól bírom, mint a hóvirágos szombat, ma meg annyira nem vagyok jól, hogy még azt is kihívásnak érzem, hogy elmenjünk Dorkáért... És ezek a napok véletlenszerűen váltakoznak, egy-egy ilyen rosszabb napon nem vagyok valami hú de jó társaság...

Valamennyire haladok is, beszéltem a szülésznő-jelölttel, voltam diabetológián is (semmi értelme nem volt), de annyi minden lenne még, amire jó lenne készülni... Ma rábukkantam egy brit kórházas-szülős sorozatra és rádöbbentem, hogy bizony a szüléssel is foglalkoznom kéne. Most éreztem először egy szikráját annak, hogy a szülésben van azért szépség is, eddig nem bírtam máshogy rágondolni, mint hogy nem akarom még egyszer...

Szóval a következő 7-8-9 hétre való teendők: Barnusnak új ágy, a babaruháknak új szekrény, de az a típus, ami a leendő fiúszobában van, persze már nem kapható. Védőnő, háziorvos, nőgyógyász, szülésznővel megismerkedés, Barnus beszoktatása a bölcsibe, fitneszverseny és hozzá fellépőruha beszerzés (ha minden igaz, március végére), babacuccok átnézése, mosása, és leendő szekrénybe bepakolása, autós hordozó szerzés/vásárlás és kocsiba bepróbálás, babakocsi ügyben döntés (van több opció) majd megvalósítás, testvérfellépő és kendő beszerzése, nekem szülős-kórházas cuccok meg hiányzó babacuccok beszerzése, munka befejezése, ovis nyílt nap és beiratkozás (a szülés környékén), heti, majd rossz esetben napi NST, szülés megindulására forgatókönyvek kitalálása, attól függően, milyen napszakban történik és merre vannak a gyerekek, kórházi napok forgatókönyve rövid és hosszú bent-tartózkodás esetére... ez csak ami hirtelen eszembe jutott... hát, szanaszét fogom magam pihenni a szülésig, az már tuti:))