Még a végén megszeretem a farsangot...

Szerencsére a síelés olyan jól volt időzítve, hogy nem maradt le senki a farsangról. 

Barnusnál ugyebár most már a portéka a fő vonal, arra nagyon izgatottan készült és nagyon önállóan, a barátaival, csak néhány dolgot hoztunk össze családilag. Ninja szeretett volna lenni, sikerült meggyőzni, hogy az itthon is elkészíthető jelmez, és tényleg jó lett, sajna mire beértünk a suliba, már kivetkőzött belőle, mert az árusításra figyelt. Ügyes volt, lett egy csomó sütink és élvezte is nagyon.  

Marci pedig végül Barnus tavalyi cowboy jelmeze mellett döntött, ami ugyan kicsit nagy volt rá, de nagyon jól mutatott benne. Mivel egy-két csillag figyel a ruhán, Böbe néni seriffnek nézte őt, de Marci kiigazította: ő tehénpásztor! És azért van csillag a kalapján, hogy tudja, melyik az eleje:) Tavalyhoz képest sokat oldódott Marci, büszkén viselte jelmezét, nem rajtam lógott végig, hanem a barátaival is volt, és aminek különösen örültem, hogy végül sikerült előcsalogatnom, hogy bemutassa a jelmezét a többieknek, ez nagyon nagy lépés tőle. Szépen elmondta, hogy ő tehénpásztor, majd leült. Annyira mókás volt ez a bemutatkozósdi, annyit nevettünk, pl. a Thomas gőzmozdonyon, aki állandóan visszatért a színpadra, ezért Ági néni már be is mondta, hogy mozdony érkezik a valahányas vágányra, meg a vagány gyerekeken, akik újra meg újra be akarták mutatni magukat, a pompom-lányon, akitől kérdezték, hogy mikor szokott táncolni a pompomjával és rávágta, hogy farsangkor, meg persze a paleontológus se volt utolsó, illetve utána a feladat, hogy a gyerekek ismételjék el, hogy minek is öltözött Szabi. Én mindenesetre nagyon jól éreztem magam, szerintem Marci is és nagyon büszke voltam rá, hogy kis lépésekben ugorja át újra meg újra a saját korlátait...

Ma rádöbbentem

kis fejszámolás után,hogy ez már a 32. hét...

A farsang nagyon jó volt, még mindig van a doboznyi sütiből, amit Dorka összeportékázott, meg persze van egy csomó portékánk is, természetesen mindnek van hely és mind nagyon hasznos:))

Szombaton hóvirágot néztünk az alcsúti arborétumban, Dorka utána még maradt egy kis lánybulira két osztálytársával, jó kis nap volt. 

Tegnap bölcsis szülőin voltunk (a két gyerek és én), megállapítottam, hogy az nem a mi bölcsink és a gondozónénink se marad ott a jelek szerint... Persze Barnus szinte végig az ő ölében üldögélt, nagy köztük a szerelem. Ő most munkát keres és bébiszitettelést vállal, remélem látjuk még... A másik bölcsit holnap nézzük meg, remélem jó lesz és Barnus nyitott lesz a dologra. Még kb. 3 hét van a munkából, de ha Barnus szereti az új bölcsit, menne még júniusig... Mert vannak napok, amikor tök jól bírom, mint a hóvirágos szombat, ma meg annyira nem vagyok jól, hogy még azt is kihívásnak érzem, hogy elmenjünk Dorkáért... És ezek a napok véletlenszerűen váltakoznak, egy-egy ilyen rosszabb napon nem vagyok valami hú de jó társaság...

Valamennyire haladok is, beszéltem a szülésznő-jelölttel, voltam diabetológián is (semmi értelme nem volt), de annyi minden lenne még, amire jó lenne készülni... Ma rábukkantam egy brit kórházas-szülős sorozatra és rádöbbentem, hogy bizony a szüléssel is foglalkoznom kéne. Most éreztem először egy szikráját annak, hogy a szülésben van azért szépség is, eddig nem bírtam máshogy rágondolni, mint hogy nem akarom még egyszer...

Szóval a következő 7-8-9 hétre való teendők: Barnusnak új ágy, a babaruháknak új szekrény, de az a típus, ami a leendő fiúszobában van, persze már nem kapható. Védőnő, háziorvos, nőgyógyász, szülésznővel megismerkedés, Barnus beszoktatása a bölcsibe, fitneszverseny és hozzá fellépőruha beszerzés (ha minden igaz, március végére), babacuccok átnézése, mosása, és leendő szekrénybe bepakolása, autós hordozó szerzés/vásárlás és kocsiba bepróbálás, babakocsi ügyben döntés (van több opció) majd megvalósítás, testvérfellépő és kendő beszerzése, nekem szülős-kórházas cuccok meg hiányzó babacuccok beszerzése, munka befejezése, ovis nyílt nap és beiratkozás (a szülés környékén), heti, majd rossz esetben napi NST, szülés megindulására forgatókönyvek kitalálása, attól függően, milyen napszakban történik és merre vannak a gyerekek, kórházi napok forgatókönyve rövid és hosszú bent-tartózkodás esetére... ez csak ami hirtelen eszembe jutott... hát, szanaszét fogom magam pihenni a szülésig, az már tuti:))