Amúgy meg

mindenkinek, aki néha benéz hozzám, boldog új évet!
Jó ez a karácsony, de jó túl lenni rajta:)) Most, hogy nem dolgozunk, Gábornak van ideje fényképezni, úgyhogy csomó képem van, hogy meséljenek helyettem:))
Mézeskalácsot és linzert sütöttünk, Dorka már igazi segítség az ilyesmiben, Barnus meg ööö, szerencsére a mézeskalács tészta sokat bír:))

Voltunk korizni is még karácsony előtt, Barnus is kapott korit a lábára, de ő minden kört fél órán keresztül pihent ki:

A karácsony egész nyugis volt, 24-én négyesben voltunk, a fát Dorkával díszítettük, ajándékból pedig nem volt hiány, se itthon, se a nagymamáknál:))

Az idei legjobban sikerült ajándékok: Dorkának a gyurmalin (utánzat), a továbbra is sláger gülüszemű, és a dixit nevű társas, ami tényleg nagyon jó... Barnusnak meg a tűzoltó-felszerelés és az elemes vonat:))

Aztán 26-án elhúztunk Lajosmizsére telelni, mondjuk télnek nyoma se volt, viszont két napig elénk rakták a kaját (ezt főként én értékelem a családból:)) és újfent kiderült, hogy a gyerekeim nagyon szeretik az állatokat... Dorkával megbeszéltük, hogy jövőre elmegyünk kettesben az ottani lovastáborba:))

És láttuk még a Diótörőt, volt nálunk családi banzáj, és úgy tűnt, a szokásos szilveszteri kivárós stratégiánk is bejön, mert idén is lett egy váratlan meghívásunk egy házibuliba, de ma délután Dorka belázasodott, így a buli ugrott... Most már csak azt kell eldöntenünk, hogy megpróbálunk-e itthon, kettesben ébren maradni éjfélig vagy inkább átaludjuk a nagy bulit:)) 

Apa, hol van a másik én lábam?

Vannak esték, amikor Barnust lerakjuk és már alszik is, meg vannak a bejárogatós esték, amikor kábé kétpercenként leállítjuk a megkezdett filmet, mert Barnus az ágyából szólít minket... De legalább amióta beszél, sokkal izgalmasabban variálja, hogy miért kellünk neki feltétlenül, mert amikor még nem beszélt, akkor kétpercenként inni kért. Úgy kezdi, "Apa, gyele..." nagy ritkán "Anya gyele...", mert sürgősen tudnia kell, hogy

- "hol van Dorka?" ill. "Dorka alszik már?"

- "hol van az alvós zoknim?", "hol van a kutyám?"

- "Apa micsinálsz?"

- "Apa eszel? úgy hallom, hogy eszel... Apa mit eszel?"

Ha esetleg Gábor próbálná letagadni, hogy épp müzlit eszik (mert abból botrány lenne), akkor azt is megkérdezi: "Fogadat eszel?"

Esetleg, megszokásból, inni kér, vagy müzlivel próbálkozik, vagy éppen sürgősen meg kell találnia a másik lábát:)), ami szerencsére nem szokott elveszni, csak épp belegabalyodott a hálózsákba és ezért nem tudja kidugni a lábak számára fenntartott kis nyíláson...

Mostanában, ha nagyon nem akar aludni, Gáborral meg szokták beszélni, hogy már mindenki alszik ilyenkor, végigsorolva az összes gyereket a környékről... de persze ez egyszer nem elég, ezért aztán felhangzik az "Apa gyele... elmondani, ki alszik", de nem ám a kanapén ülve (mert hát ilyesmivel is próbálkozik a megfáradt szülő), "a szobámba..." 

Az se kizárt, hogy sürgősen tudnia kell elalvás előtt, hogy hol van a ceruzája, mert rajzolni szeretne valamit apukájának, vagy csak tizedszer elmeséli, milyen jót játszott Benivel... Mivel egyre többet beszél, tartok tőle, hogy a lista még bővülni fog, de legalább nem unatkozunk. Mindeközben a nővére két perccel ágyba kerülése után már javában alszik...

Lényegtelen

Ma voltam kismamajógán, szerencsére nem egyedül, mint két hete, most ketten voltunk:) És én balga beszédbe elegyedtem a másik kismamával, aki többek között elmondta, hogy otthon akar szülni... És a vállrándítás helyett, ami erre a jó válasz lenne, elkezdtem vele beszélgetni erről... Mert tökre felkavar, főleg talán amiatt, mert Dorka előtt én is gondolkodtam a dolgon és pont ugyanolyan érveket hangoztattam mellette, mint most ez a lány is... amiket most így, a harmadikat várva, annyira naivnak és lényegtelennek érzek... Szóval azon gondolkodtam, miért változott meg ennyire a véleményem. Sokkal jobban tartok a szüléstől, mint az első előtt, sokkal több rossz kimenetelt ismerek, sokszor azt éreztem, hogy ez tudott volna leginkább eltántorítani a harmadik gyerek bevállalásától, hogy mi van, ha én ottmaradok vagy történik valami a babával, ami miatt a meglévő két gyerekem már sose kapja vissza az anyukáját, vagy sose lesz már az anyukájuk ugyanolyan, mint volt... Igazán nem tudom, hogy akkor voltam-e túl naiv vagy most vagyok túl parás, de mindegy is, mert változtatni nem tudok rajta... és mindenkinek joga van az elsőt úgy várni, hogy azt gondolja, a legfontosabb dolog egy gyerek életében az a néhány óra megszületés... És én se akartam meghallani mást, és biztosan pont így felidegesítettem ezzel pár embert magam körül... Most meg már szívem joga azt gondolni, hogy a lényeg, hogy hazajussunk a kórházból épségben, mind az öten jól legyünk, és még sokáig élvezhessük egymás társaságát, mert ugye erre nincsen semmilyen garancia... És ehhez képest tűnik olyan nagyon lényegtelennek, hogy hol születik meg a gyerek és gyertyafény várja-e vagy kórházi szülőszoba... 

Tavaly ilyenkor

Tegnap többször is felidéződött, hogy mit is csináltunk tavaly ilyenkor... Azzal kezdtük, hogy Barnus rég elfeledett képeket és videókat nézett a telefonomon és talált egy olyan videót, amin épp a tolijával száll be a liftbe (anélkül még nem tudott járni), talán életében először a saját lábán, aztán egy olyat is, hogy a régi lakásunkban Dorka felállítja, és két lépéssel hozzám dülöngél... ez kb. egy éve ilyenkor volt, már nagyon vártuk, hogy elinduljon... aztán még egy olyat is talált, ahol ebédel, pontosabban tömi be magába az ételt, főleg a répát és a brokkolit, amit előre kiválogatott a tányérjából... hát enyhén szólva is kevésbé egészségesen és lelkesen étkezik mostanában... 

Aztán a nosztalgia újabb hulláma fogott el, mivel hasmenés miatt Barnus nem ment bölcsibe (szeptemberi munkába állásom óta ez az első nap, amit Barnus betegsége miatt itthon töltök, ez nagyon szép eredmény szerintem), így hát elindultunk a hideg játszótérre, mivel a tegnapi üres volt, egy másikra, de az is üres volt, eszembe is jutott, hogy tavaly pont ugyanennyire nem értettem, hogy hol vannak a gyerekek egész télen, még most se értem, de már kezdek beletörődni. Most ugyan csak két ilyen napunk volt, de tavaly az egész telet üres játszótereken töltöttük... mondjuk Barnusnak akkor még annyira nem hiányzott a társaság, de most már azt hiszem rosszul viselné, ha bölcsi helyett az üres játszótér lenne az alternatíva minden napra...

Kölfelés és hópukac, avagy a beszédfejlődés újabb lépcsője

Bár Barnus már szépen beszél mondatokban, vannak szavak, amik még kevésbé mennek... Reggel felpattan az ágyban (mostanában ismét a mi ágyunkból szokott reggelente felpattanni, de ez egy másik történet...) és közli, hogy "kölfelek". Nála most a babák is meg a játékkutyák is kölfelnek, ha már kialudták magukat. AnnaPetiék ugrálnak a hópukacokon a kedvenc hóemberes meséjében, amit egyébként úgy mesélünk, hogy minden mondatot ő fejez be. 

Annyira élvezetes, ahogy mondja a mondandóját, minden nap tud meglepetést okozni, és látszik, hogy ő is élvezi, mert most már magának és a kutyájának is mondja... Ma a játszótérről hazafelé szerette volna, ha cipelem, mondta, hogy "fáj a hasam" (ami igaz is sajnos), de mivel ettől nem cipeltem, nyomatékosított is: "nem érzem magamat", de nem volt szerencséje, mert ettől se cipeltem, pedig nagyon jó próbálkozás volt:))

A múlt héten sokat mondogatta, hogy a Mikulás hoz neki nénó-autót (hozott is, nagy volt az öröm), a bölcsiben meg szokta kérdezni, hogy "anya mivel jöttél, kocsival?", tegnapelőtt a babakocsiban ülve kifejtette, hogy "kocsival akarok hazamenni, mert lefújja a fejemet a szél"... Sokszor énekelgeti mostanában, hogy "szedjetek szét", amit Gabótól tanult a bölcsiben, akinek állítólag ez a kedvenc dala, és valami hosszú hajú pasikból álló rockbanda énekli. Ha megkérdezik tőle, mi van anya hasában, mondja, hogy kisbaba, majd közvetlenül ezután földhöz vágja a játékbabáját... vagy felrántja a pólómat, hogy megsimogassa a kisbabát, akit olyan jól rejtegetek és megkérdezi: "úszik?". Továbbra is imád ismerkedni, általában úgy kezdi, hogy odamegy akárkihez, és megkérdezi "mit csinálsz?" Ha valaki szóba kerül, akkor általában az összes, szerinte hozzá csatlakozó gyerekről és felnőttről is végigkérdezi, hogy épp hol vannak és mit csinálnak, például a szomszéd Karcsi bácsitól, miután megkérdezte, mit csinál, megkérdezi azt is, hogy hol van és mit csinál a cicája, ugyanezt persze Karcsi bácsi nőjétől is... Barátnőm kislányával gyakran találkozunk, ezért ő sok mindenről eszébe jut, ma például a sajtos tésztáról, amit múltkor ettek együtt, jött is a holvanzsuzsi és mitcsinál... Aztán az orrfújásról is eszébe jut, mert Zsuzsi ügyesen trombitál, ezért orrfújáskor megkérdezi, hol trombitál Zsuzsi... Fix csatlakozó résznek tekinti általában az anyukát és az apukát, így ha látunk egy kutyát/macskát/nyuszit/medvét (ez utóbbit általában képen), akkor megkérdezi, hogy "anyukája hol van? mit csinál?" néha válaszol is magának, "otthon van", aztán ugyanez apukával is, aki Barnus megfejtése szerint általában boltban van vagy dolgozik... Hát igen, a mi apukánkra is jellemző, hogy kevesebbet van itthon, mint amit fiacskája igényelne, így ha itthon van, akkor ő a sláger... múltkor hazajött, de rögtön utána le kellett ugrania valamiért, Barnus meg állt a szoba közepén sírva: "Apukám! Apukám elment..." Imádnivaló volt és úgy láttam, Dorka is hasonlóan érez:)) Sokat hiányolja Dorkát is, "Dorka hol van?" kérdezi, bár tudja a választ, "Dorkáért menni most" szokott sürgeti már kora délután is, délelőtt pedig Dorka játékaival vigasztalja magát, rendszeresen arra késztetve engem, hogy a "melyik ujjamba harapjak" dilemmán rágódjak... Ő is érzi egyébként, ha Dorka cuccait illetően tilosban jár, "Dorka szomorú lesz" szokta mondani, ha valami olyat vesz el, amiről tudja, hogy tilos, majd megnyugtat engem és magát is: "vigyázok rá..."

A fiúk állnak nyerésre

a családban, a legkisebb családtag szerdán megmutatta, mi van a lába között:)) Dorka nagyon reménykedett az utolsó pillanatig, hogy húga lesz, szerda óta pedig több-kevesebb sikerrel próbálja megemészteni, hogy két öccse lesz:)) Barnus még nem tudja, hogy van mit emésztenie, de épp a minap gondoltam arra, milyen nehéz lesz neki... Mostanában Barnus nagy kedvenc, bárhova megyünk, mert hát nagyon cuki, de ennek az aranykornak lassan vége lesz, mert hamarosan kinő a cukiságból és ha ez nem lenne elég, pont akkor érkezik meg a testvére, hogy átvegye tőle a helyet... Kíváncsian várom, hogyan fogja viselni az új helyzetet, tényleg nehéz lesz-e neki középső gyereknek lenni... 

Én nagyon megnyugodtam szerdán, hogy a baba a jelek szerint jól van, 310 grammos, 19 hetes, majd hazaérve rácsodálkoztam, hogy mekkora a hasam, és ettől eléggé összezuhantam... Az utóbbi időben többször éreztem, hogy a séta sem esik jól, mert húzódik a hasam, így aztán kissé aggódva tekintek a következő 20-22 hét elé... 

Lelkileg szerintem jobban viselem ezt a terhességet, mint Barnussal, emlékeim szerint ott elég nagyok voltak az amplitúdóim a hangulatváltozásban és lelkileg nagyon megviselt a munka a gyerekekkel. Persze most is sírós vagyok, tegnap is produkáltam egy kiborulást, mert Dorka a fitneszen kimaradt a csokiosztásból (a többiek már edzenek másfél órát, mire mi megyünk, és pont akkor értünk oda, mikor a kint hagyott csizmájukban megtalálták a csokikat), én az ajtóban lefagyva néztem, ahogy Dorka áll a terem közepén és nézi a lányokat, ahogy eszik a csokit és úgy éreztem, hogy mindjárt megszakad a szívem és mikor éreztem, hogy ebből bőgés lesz, akkor eljöttem, úgy, hogy semmi értelmes ötlet nem jutott eszembe a helyzet kezelésére, és ha eszembe is jutott volna, nem tudtam volna bőgés nélkül megvalósítani... végül az óra végén sikerült szépíteni a dolgon, de az a másfél óra nagyon rossz lehetett Dorkának, és amikor megkapta a csokit, akkor mondta, hogy milyen rossz volt nézni, ahogy a többiek eszik a csokit... 

Vegyesfelvágott

Pénteken annyira jól sikerült napom volt, hogy reggel a fodrásznál kezdtem, aztán jógán folytattam és végül a kozmetikusnál fejeztem be:)) Mondjuk ez utóbbi elég felesleges volt, mert engem terhesen nem fog be a szempilla- és szemöldök festék, más miatt meg nem járok kozmetikushoz. Szóval ott üldögéltem több, mint egy órát, de alig látszik valami. Cserébe apósomtól azt a bókot kaptam, hogy nem úgy nézek ki, mint egy majdnem háromgyerekes anyuka, inkább úgy, mint egy egyetemista:)) Ő, mármint apósom, azért volt itt, hogy segítsen Gábor anyukájának Barnusra vigyázni, míg én szépülök... Dorka közben fergeteges ottalvós bulin vett részt az osztálytársánál, a hét lány (és persze a lelkes szülőpár:)) szalonnát sütött, körömlakkozott, kézműveskedett, tortázott és persze alig aludt. Azt hiszem lassan elkezdhetek készülni rá lelkileg, hogy februárban le kell bonyolítanom egy ittalvós szülinapi zsúrt...

Vasárnap oroszlánsimogatáson voltunk Gyöngyösön, ami jól sikerült, bár a két gyerekem a nyuszisimogatást tartotta a nap fénypontjának, amiért ugye kár Gyöngyösig menni... Nem baj, én pontosan tudom, hogy életemben először simogattam oroszlánt, úgyhogy helyén kezelem a dolgot, a gyerekeim meg majd biztos rájönnek, hogy kisoroszlánt simogatni nem mindennapi dolog:)) És Gyöngyösön is már csak december közepéig lehet...

Dűlőre jutottunk Dorka különórája ügyében, a lányom bevállalósan belevág a fitneszbe, én meg üldögélhetek Barnussal ezentúl a Savoya parkban... Persze üldögélésről szó nincs, inkább rohangálásról, játékautóban üldögélésről, boltok szétpakolásáról és hasonló idegnyugtató délutáni mókákról... én úgy szeretem a szerdát, amikor nem megyünk sehova:))

Most indulunk Dorkáért, bár Barnus alszik, mint a bunda... annyira érzi ezt a dolgot, hogy amikor menni kellene, alszik, amikor ráérünk, kukorékol... és ezt reggelente is hasonlóképp űzi, és bár pontosan tudom, hogy felesleges, azért eléggé fel tudom magam idegesíteni ezen:))

Könnyebb

A második trimeszter valóban könnyebb, mint az első, bár naponta egyszer rám tör a hányinger egy-egy váratlan pillanatban, de messze nem olyan, mint az elején az egész napos rosszullét. Fáj sokat a fejem és nem bírok huzamosabb ideig (értsd 1-2 percnél tovább) állni, de a menést szerencsére bírom. Minden héten parázom valamin, most épp azon vergődöm, hogy Barnust vajon ennyi idősen (17 hét) már éreztem-e illetve nem kéne-e már rendszeresen éreznem a picit... Barnussal valahogy könnyebb most, mert annyira cuki és olyan jó nézni, ahogy elmélyülten játszik meg hallgatni, ahogy tanul beszélni. Most már mond mondatokat is és a ragozás is egyre többször sikerül, még ha nem is mindig jól (pl. elesett a motorval). Elmeséli, hogy Kata anyukájának fáj a lába, nem tud feljönni Katáért (a 2. emeleten van a bölcsi) és a doktor bácsi meggyógyítja. Most már néha azt mondja magára, hogy én, sőt olyat is hallani a szájából, hogy enyém vagy engem... Ha Dorkát meglátja, továbbra is rögvest babázni szeretne, ma Zsuzsit próbálta bevonni a babázásba, de Zsuzsi még nem bizonyult kellően képzettnek e téren:)) A bölcsiben is és a suliban is nagyon szeretik, tegnap Dorka osztálytársai körében nagy sikert aratott azzal, hogy fel alá szaladgált és mindenkinek jól odamondta, hogy basszuskulcs:)) A miért kérdések továbbra is menők, naponta kb. 20-30 alkalommal hangzik el a szájából, a mai délutáni alvás közben is felriadt, belekérdezte a levegőbe, hogy "miért", aztán aludt tovább:))

Dorka kapott negyedéves értékelőt, ami mindig furcsa érzés, mármint, hogy a gyereked értékelik, mert annak ellenére, hogy szóról-szóra én is írhattam volna, azért mégis mások írták az én gyerekemről, hogy nem tökéletes:)) Közben Dorkával épp az rsg kontra fitness témakörben vergődünk, mert mint kiderült, a fitnessben (bár nekem már a neve is borzalmasan hangzik) pont azt csinálják, amit ő szeretne, azaz csomó akrobatikus elemet, de közben már megszerette az rsg-t, ahol viszont semmi olyasmit nem csinálnak... én speciel egyiket se nagyon bírom, dehát nem nekem kell járni... Viszont én (és Barni) üldögélünk ott heti kétszer egy-másfél órát egy lepukkant iskolában, na azt kifejezetten rosszul bírom... egyszer majd 3 gyereket vihetek különórára, na az lesz majd az igazi szívás... 

Hát ilyenek vannak velünk, most lassan indulunk Dorkáért, Barnus épp mesét olvas 3 babának, akiket sorba ültetett a kanapén. Dóri babát nem sikerült elsőre leültetni, ilyenkor Barnus szól nekem, hogy "nem csücsül rendesen, anya segíts":)) 

90/45

Ez pedig nem más, mint a vérnyomásom:)) Szerintem ez alapján kész csoda, hogy ébren töltöm a napjaimat... Már gondoltam rá, hogy utánanézek, mi a vérnyomás alsó határa, de még nem mertem... Tegnap az anyakocsmán (Dorka osztálytársainak anyukájával zajló, jókedvű esti hepaj) az egyik anyuka meg is jegyezte, hogy ezek szerint a gyerekeim nem tudnak eléggé felbosszantani, de ha gondolom, ő szívesen felbosszant:)) Az anyakocsma egyébként jó volt, sajnos az eddig próbált 3 hely mindegyikéről kiraknak 11kor, utána utcán ácsorgós rész következik, én meg sajna nem bírom az álldogálást, gondolom, mert nem jut fel a vér az agyamba... Aludni se aludtam valami sokat, hála a bulinak, de ma végre, 4 hónap után eljutottam jógázni, és máris jobban érzem magam... bár az a másfél óra kőkemény volt... És vicces volt megtapasztalni, hogy ugyanazokat dolgokat nem bírom, mint a Barnis terhességemnél, a legtöbb hanyatt-fekvős póztól légszomjam lesz, és a két típusú kismamás gyertyaállás közül az egyik típus nem jön be, azt ma csináltam utoljára, a másikat viszont imádom...

Ma amúgy ünnepnap van, Gábor szabin van, sajna nem sokat találkoztunk, mert ő a pincében szerelt, én meg jógáztam, most meg Dorkával gyöngyöt fűz a suliban... ezt a programot speciel szíves-örömest adtam át neki és Dorka is fel volt dobódva, mert elég ritkán szokott apukája kora délután a suli körül flangálni... És a hétvégén még talán moziba is eljutunk, mert anyukámék sok utazás között épp itthon vannak és rábeszéltem őket egy ottalvásra... Az élet apró örömei, így 2,5 gyerekkel:))

Barnus játszik

Dorkával kettesben, általában egyetértésben, hosszasan és nagyon aranyosan. Nagyon szokatlan, de nagyon élvezem, hogy hazaérünk, Barnus közli, hogy "babázzunk!" és pár perc múlva a nappalit beterítik a babázás és az utazás (ezt a kettőt kombinálják) kellékei, úgy mint babák, babaruhák, bölcső, babakocsi (abból sajna csak egy van), cumisüvegek, táskák, takarók, zoknik, edények... ööö hadd ne folytassam. Én meg nyugiban csinálok valamit közben, nem kell állandóan veszekedést csitítani, Barnust Dorka szobájából kicipelni és hasonlók... max. néha egy-egy babaruhát feladni vagy táskát becsukni...

És játszik Barnus egyedül is, múltkor majdnem egy órát babázott egyedül, simán kész letten az ebéddel ennyi idő alatt. Nagyon szeret pelenkázni, általában a kakisnak titulált baba már tocsog a popsitörlő folyadékban, mire sikerül a popsikendős dobozt kicsavarni Barnus kezéből:)) Mostanában Nóri/Dóri babát visszük mindenhová, szokott csúszdázni és hintázni, bölcsibe is jár, jön velünk suliba Dorkáért, bár néha megjegyzi Barnus, hogy "nehéz"... Pont beszélgettem a barátnőmmel róla, hogyha Barnusnak nem lenne lánytestvére, milyen szuper dolgokból maradna ki, mert nem lenne itthon se baba, se babakellék... Dorkának még vettünk anno vonatot, meg legót, de egy fiú ritkán kap babát és babakellékeket... lehet egyébként, hogy nem babázna, ha nem látná Dorkától, hogyan kell, de szerintem a babázás nagy része (pl. a pelenkázás biztos, amit Dorka nem nagyon csinál) a saját élmények és a saját kiszolgáltatottság feldolgozása, amire egy fiúnak ugyanúgy szüksége van...

És játszanak hármasban is, legalábbis Fanni utolsó látogatásakor olyan béke honolt nálunk, amilyenre ritkán van példa:) Mondjuk Fanni és Barnus között amúgy is nagy a szerelem, ez is egy olyan kicsit megmagyarázhatatlan vonzalom, amit Dorkánál anno nem vettem észre, Barnusnál pedig rendre rácsodálkozom. Amikor csak arra figyelek fel, hogy kézen fogva jönnek haza az iskolából vagy egymással játszanak az udvaron, miközben a nagyoknak ott vannak az osztálytársai is, akikkel játszhatnának... úgyhogy Fanninak nem csak Dorka örül nálunk:)) De nagyon jól eljátszik Barnus Fanni öccsével is, csak vele valahogy a kevésbé békés játékoknál szoktak kikötni... Mindenesetre Barnus figyel és tanul, így már megy a bottal hadonászás meg a csatakiáltás is:)) 

Barnusbeszéd és miértkorszak

Olyan vicces dolgokat mond, és jó lenne eltenni emlékbe, mert tudom, mennyire elfelejti ezt (is) az ember:))

Azon csodálkozunk épp, hogy még nem mond mondatokat, de már elkezdte a miért korszakot (amire Dorka egy nap elteltével közölte, hogy ez nagyon fárasztó). Szóval mostanában így beszélgetünk a bölcsiből a suli felé menet:

B: Apa?
Én: Apa dolgozik.
B: Miért?
Én: Mert ilyenkor dolgozni szokott...
B: Miért?
Én: Mert x... ami épp eszembe jut.
B: Dorka?
Én: Most megyünk Dorkáért a suliba.
B: (nem fogjátok kitalálni:)) Miért?
Én: Mert Dorka ilyenkor suliban van.
B: Miért?
Én: Mert x...

és így tovább, a legváratlanabb helyzetekbe is képes egy miért kérdést belecsempészni... Miért esik az eső? Miért szereti Dorka a kakaós csigát? Miért cseréljük ki a pelenkát? ...és így tovább...

De persze amikor azt kérdezi, hogy miért, akkor is nagyon cuki, édesen csücsörít a szájával.

Engem sokszor hív Szilvinek, főleg, ha az anyára nem hallgatok, mostanában Gábort is elkezdte Apa-Gábornak hívni (pl. éjjel, amikor nem reagálunk elég gyorsan). Teljes mondókákat is tud, pl. a hinta-palinta kiskatonás változatát, vagy a megy a gőzöst. Múltkor kinézett az ablakon és közölte, hogy "fújja a szél a fákat". És még igaz is volt. Ezt a mondókát egyébként úgy mondja, hogy "fújja a szél a fákat, letöri a bubája..." családilag nem sikerült még megfejteni, mit jelent a bubája:))

Nemrég voltak nálunk duguláselhárító bácsik, Barnus pedig közölte, hogy "szerelőbácsik fúj" és amúgy is "Barni fél", mármint tőlük. A könyvtárban kiválasztott egy vonatos könyvet, majd közölte, hogy "fizetni néni",  látszik, hogy még csak ismerkedik a könyvtár működésével... 

Mostanában sokat babáznak, imád pelenkázni: "Dóri (aki igazából Nóri, csak átnevezte) kakis" és akkor nekiáll popsitörlővel törölgetni. "Anya segíts" ezt nagyon cukin mondja, ha valamiben elakad. Pl. "takaró", azaz takarjam be a babát, "mert hideg" és amikor ez megtörtént, még nyomatékosít: "azért". Amikor épp a kakiból mosom ki, szabadkozik: "kicsi kaki", mert ő ilyen figyelmes gyermek:)) A tagadás nagyon mókás, amikor már nem akar aludni, az így hangzik: "Barni üü alszik" vagy "Barni alszik üü", bár mostanában már az is megy, hogy nem-nem:)). Múltkor a boltban útban volt egy néni, amikor vissza akarta tenni a kosarat a helyére, de ezt is megoldotta: "néni bocsánat" mondta és máris szabad volt a pálya... Annyira jó nézni, ahogy élvezi ezt az ismerkedést a szavakkal, magának mondókázik, magyaráz és boldog attól, hogy megérteti magát, meg attól is ha megnevettet minket... nagyon cuki, mikor küzd egy-egy szóval és persze irtó mérges, amikor mondja és mi nem értjük... Ha Dorka itthon van, ő a tolmács, de még vele is előfordul, hogy elveszti a fonalat... ilyenkor Barnus nem győz felháborodni értetlenségünkön, pedig sajnos attól, hogy sírva ismételgeti ugyanazt, általában nem szokott megvilágosodás úrrá lenni egyikünkön sem:))

Dorka bölcsiben

Nem, ez nem elírás, tényleg bölcsiben volt Barnussal:)) Történt ugyanis, hogy az őszi szünet előtti héten az egyik nagymama kórházba került (és még mindig bent van sajnos, de már látszik a fény az alagút végén), a másik nagymama pedig szokás szerint nem ér rá, úgyhogy amikor Gabi mondta, hogy mehet Dorka is a bölcsibe (az ő lánya is szokott), lecsaptunk a lehetőségre, főleg, mert Dorka is lelkes volt (addigra már eltöltött egy napot velem az irodában és nem vágyott többre). Aztán olyan jól sikerült a dolog, hogy következő nap is menni akart. Finom volt az ebéd, aranyosak a gyerekek, az öccse pedig egész nap lelkesen örült a nővérének, fogta a kezét játszótérre menet, az ölében ült játék közben... persze Dorka ettől nagyon boldog volt. Érdekes, hogy amikor Barnus született, az ilyenfajta gondoskodás teljesen hiányozni látszott Dorkából (nem is nagyon volt kin gyakorolnia), mostanra pedig már egy egész bölcsis csoporttal is elboldogul:))

Remélem Barnus nem lesz nagyon szomorú, hogy újra egyedül kell mennie a bölcsibe. Mert az őszi szünetnek Dorka bánatára lassan vége. Volt egy szabadnapom is, úgyhogy itt járt Dorka két osztálytársa is, egyikük itt is aludt, és ma délelőtt színházban voltak Gáborral. Pöttyös Pannit látták, Bozsik Yvette elképzelési szerint, mindenkinek tetszett, de senki nem nyilatkozott túl bőbeszédűen a csapatból, így nem tudom, mit veszítettem:))

Mifelénk

az a helyzet mostanában, hogy minden családtag - szerencsére általában nem egyszerre - elég fáradt bír lenni. Gábor azért, mert túl sokat dolgozik, az én fáradtságom egyrészt az állapotomra fogható, másrészt abból fakad, hogy Gábor túl sokat dolgozik és így enyém szinte minden este egy eléggé fárasztó Barnussal és egy emiatt kissé háttérbe szoruló Dorkával... Dorkának fárasztó a suli, két szolfézs, két rsg, amit meg is értek, mostanában, ha kocsiba ül, rövid időn belül elalszik, múlt héten egy vendégségben ő kérte, hogy induljunk már haza és amikor nem reagáltam elég gyorsan, majdnem elaludt a gyerekszoba közepén... Barnust meg leginkább a bölcsi fárasztja, így szerdánként, két nap bölcsi után általában délben megy aludni, délelőttönként többször elfekszik valahol, ma délelőtt többször sírva fakadt, hogy alud, alud... még az se érdekli, ha nincs kész az ebéd, ha meg kész van (mert most már tudom, hogy korán fekvés várható), akkor meg túl fáradt ahhoz, hogy egyen belőle...

Szerencsére más dolgok is történnek velünk ezen kívül, csak meg kell néznem a fényképeket, hogy mik is:)) Volt Dorka osztályával számháború, az nagyon jól sikerült, Gábor előbb fotózott, majd beállt, Barnus inkább tollasozott, én meg beszélgetni próbáltam, amennyire Barnus hagyta...

volt egy szabad esténk Gáborral (ha jól számolom, húsvét óta először), ami azért alakulhatott volna jobban is, bár egyhuzamban (két pisiléstől eltekintve) 11 órát aludni, az azért nagyon jól esett...
Állatkertben is jártunk, az most épp mindkét gyereknek jó program... azóta mondja Barnus, hogy fóka és pingping:))

Dorka mostanában anyás korszakát éli, ölelget, figyel rám, segít Barnus körül, próbálja a "terrible two" korszak karmaiban vergődő öccsét terelgetni, néha nagyobb sikerrel, mint én, szóval nagylányos, néha attól tartok, túlzottan is az. Barnus, aki minden jel szerint már nem a legfiatalabb a családban, bemutatja, milyen egy igazi dackorszak:)) Éreztem én, hogy ez lesz, de attól még nehéz, főleg egy nem túl vidám első trimeszterrel párosítva. A legfiatalabb családtag pedig a legfrissebb hírek szerint 6 centi magas és nagyon cuki, az viszont még bizonytalan, mit rejteget a lábai között:)))

  

Bringa

A bringa is a Barnus-szókincs része, mióta múlt hétvégén Tiszafüreden pihentünk és pihenésképpen tekertünk 30 km-t. Elvileg, sportosabb időszakaimban, 30 km nevetséges táv, de egyrészt most nem vagyok sportosabb időszakomban, másrészt egész más úgy tekerni 30 km-t, hogy közben két gyerekben kell tartani a lelket:)) Barnus megtanulta közben a bringa szót, de a 20. km környékén teljesen behisztizett, hogy elege van a bicikliből, neki ping-pong labda kell... Dorka viszont végigtekerte, nem nagyon volt más választása. A túra elején még lelkesen mesélte, hogy a suliban az volt a téma, hogy régen vasparipának nevezték a biciklit és mekkora öröm volt, hogy nem kér enni... a vége felé meg már igazi paripáról álmodozott (de valószínűleg csak azért, mert sose töltött még lóháton négy órát:))

Én meg utólag azon gondolkoztam, hogy se nekem, se Gábornak nincsenek ellenére az ilyen sportos programok, úgy tűnik, a gyerekeink is bírják, mégis olyan ritkán kerül rá sor, és legtöbbször csak külső ráhatással... Mi valahogy nehezen indulunk neki, vagy nem is tudom. Pedig jó lenne, ha a gyerekeinknek lenne ilyesmiben is része, mert annyira jól tud esni, mikor megtapasztalod közben, hogy nem adják ingyen, utána meg jön a jó érzés, hogy "megcsináltad":))

Mindenesetre Barnust annyira megihlették a bicikliülésben töltött órák, hogy másnap itthon felpattant a futóbiciklijére (amit eddig csak tologatott), és nagyon hamar ráérzett az ízére. Azóta le se lehet vakarni a bicikliről, még az autóba is azzal együtt szeretne beszállni. Jó tempóban, nagy távokat megtesz, felemeli a lábait és egyensúlyoz, lejtőn óvatos, fékezni is tud... jó persze azért vannak bökkenők, volt olyan is, hogy lelki szemeim előtt egy oszlopra felcsavarodva láttam, mert nem értem volna utol... meg a zebráknál is vannak még problémák... De nagyon boldog vagyok, hogy az én kis fiacskámnak, akinek a mozgásfejlődési előrejelzések szerint nehéz lesz megtanulnia biciklizni, ennyire jól megy a lábbal hajtott változat:))

Ja és az oszlopra felcsavarodást vagy zebrán kilapulást megelőzendő, ha nem áll meg az "állj" felszólításra, akkor le kell szállnia a bringáról... na azt az ordítást, ami olyankor jön:))

Barnus-beszéd

Dorka mostanában nagyon büszke rá, hogy ennyi idősen ő már beszélt, én viszont egyáltalán nem emlékszem rá (és ezt nagyon sajnálom is), hogy hogyan zajlott az egész, hogyan lettek a szavakból mondatok... Barnus most ott tart, hogy mindenféle szavakat leutánoz, látható örömet okoz neki, hogy érthető szavakat produkál. Ma már az is előfordult, hogy magától mondott új szót: reggelinél közölte, hogy ubi, azaz uborkát is kér. Így azért könnyebb vele a reggeli, hogy mondja, hogy vaj, sajt, ubi, kifli:))

Ez a lista ugyan napról-napra bővül, de ez a mai állás szerinti Barnus-szókincs: busz, illa mint villa vagy kanál vagy villamos, kés, inni, enni, kuka, panda, cica, papagáj, punci, popó, bringa, papucs, Bob(-mester), baba, sok nevet is tud, Ági, Ádi, Anna, Peti, már megy a Dorka is, de megszokásból még mindig a Dedá-t használja, Pisti, Andris, ma már a Zsuzsi is ment (ő volt itt látogatóban), nemrég beleszeretett az asztaliteniszbe, tudja mondani, hogy pingpong és azt is, hogy pingpong labda:))... Haladunk-haladunk...

Az új rendszer

alakulóan van, azt hiszem Gábornak a legnehezebb a váltás, mert heti 2 vagy inkább 3 alkalommal kiveszem a feneke alól a kocsit, hogy én menjek vele dolgozni... És reggelente ő viszi a gyerekeket, előbb Dorka suli, majd Barnus bölcsi, de ebbe szerintem hamar bele fog jönni. Dorkának nincs nagy változás, én megyek érte, mint eddig. Barnus heti 3 napot tölt a bölcsiben, teljes munkaidőben:)), egyelőre minden gond nélkül szerencsére. A maradék két napban itthon velem, néha nagyival... Nagyon örülök, hogy maradt ebben a bölcsiben, mert itt eddig is jól érezte magát, zökkenőmentesen lett ottalvós, ráadásul kb. 400 méterre van a sulitól, tiszta főnyeremény. 

Ja igen, én is itt vagyok, nekem egyelőre jól esik az új rendszer, felnőtt emberekkel lenni, használni az agyamat (és megtapasztalni, hogy még működik:)), ebédidőben beszélgetve, nyugiban ebédelni, nem főzni, és (egyelőre még) ha nem is pontban, de nagyjából munkaidő leteltével felállni, hogy indulhasson a délutáni műszak a gyerekekkel. Az mondjuk tök jó lenne, ha abban néha Gábor is részt tudna venni, de sajna ilyesmi mostanában nincs kilátásban... azért így is elvagyunk, de néha olyan irigy tudok lenni a délután szembejövő, meg játszótéren felbukkanó apukákra:)

Itt az ősz

bár gondolom, ezt nem csak én vettem észre. Ma nagyon esett, de mivel Barnus kapott csinos esőnadrágot, így lementünk a játszótérre. Mondanom se kell, egyedül voltunk:))

Aztán itthon kimostuk a kutyát:

Szerencsére volt annyi eszem, hogy a 15 perces programra raktam be, mert a fürdőszobát nem hagyhattuk el a mosás idejére. Néha meglátta a kutyát, akkor mutogatta, különben meg főleg sírdogált... de nagyon szép tiszta lett:))

Tesók és tanulságok

Már az elején lelövöm a poént: a tesók szeretik egymást, én meg újfent tanultam valamit. 

Furcsa érzés a gyerekeimen keresztül megtapasztalni, hogy mennyivel könnyebb második gyereknek lenni. Mert az első gyerek trón-fosztott lesz, a másodiknak szimplán van egy nagyobb testvére. Az első gyerek a nagy, a második a kicsi. A szülők az elsőnél paráznak és bénáznak, a másodiknál lazábbak. Az első gyereknél azt hiszed, hogy a Te képességeidről/teljesítményedről mutat valamit az, amilyen a gyereked, a másodiknál már tudod, hogy ez hülyeség. Az elsőt simán beadod bölcsibe, mert itt az ideje, a másodiknál már tudod, hogy ez itt valaminek végérvényesen a vége és haladékot keresel számára. Az első gyereknek a szülei vannak játszani, bolondozni, összebújni, a másodiknak meg a szülők mellé ott a tesó is, aki sokszor mindezeket sokkal lelkesebben csinálja... és még sorolhatnám. Nagyon sok szülő - és ide értem magamat is, ez a tanulság rész - mégis a legtöbb helyzetben a kicsit védi, a kicsinek kedvez, neki ad igazat, a nagy meg legyen okos, megértő, adja oda, mondjon le róla, stb... Nem is értem, hogy gondoltam... és Dorkának (persze nemcsak emiatt) nem volt könnyű az elmúlt két év. Volt jó pár mélypont, Dorka változó tünetekkel jelezte felénk, hogy nincs rendben a lelke, hogy kevés a figyelem, ami neki jut és fogyóban a türelme és megértése. Mégis lassan esett le nekem, hogy mi az én szerepem ebben a történetben, de ahogy leesett, a helyzet javulni kezdett...

Mindezek ellenére szerencsére nagyon szereti az öccsét, ez legjobban akkor jön ki, amikor Barnus valami miatt nagyon elesett. Mint például nemrégiben, amikor Barnus lázasan fetrengett a kanapén, Dorka meg szórakoztatta, ölelgette és puszilgatta... majd amikor szóltam, hogy ezt talán évnyitó előtt egy nappal nem kéne, akkor közölte, hogy "nem lehet kibírni, hogy ne puszilgassam, mikor ilyen cuki"... Barnus pedig töretlen lelkesedéssel imádja nővérét, a kedvéért még lázasan is elvonszolja magát Dorka szobájáig, hogy játszanak:)) Sajna ő Dorka-imádatát továbbra is főként úgy fejezi ki, hogy minden kell neki, ami Dorkáé, mostanában ez a fő konfliktusforrás közöttük. Meg úgy, hogy utánozza Dorkát. Vicces amikor Dorka babát takargat a kanapén, közben kicsivel arrébb Barnus ugyanazokkal a mozdulatokkal babát takargat a kanapén... vagy Dorka pórázt köt a plüsskutyára, erre Barnusnak is kell póráz a másik plüsskutyára... ha Dorka bepakolós-utazósat játszik, Barnus is táskát szerez magának és bepakol-utazik... Ha Dorka homok-sütit készít nekem, Barnus is homok-sütit készít nekem... ha Dorka valami fontosat a fülembe súg, akkor Barnus is a fülemhez hajol és valami fontosat súg, pl. vavavabababa:))

Változások

hava ez az augusztus, én meg csak kapkodom a fejem... még akkor is, ha olyasmik, amiket én akartam/akarok, most valahogy legszívesebben bebújnék pár napra (hétre? hónapra?) a paplan alá, hátha akkor nem történik semmi... 

Két éves lett

a pici fiú:)) 14 kiló és 92 centi életöröm, vidámság és lelkesedés:)) Akaratos, türelmetlen és időről-időre hisztis, de közben nem lehet haragudni rá, mert olyan édes... ez utóbbit már párszor talán említettem itt a blogon...

A szülinap nagyon jól sikerült, Barnus kifejezetten zavarba jött attól, hogy mindenki neki énekel, itt épp zavarában Dorka ujjait tekergeti:))

Viszont a gyertya-elfújásra elég hamar ráérzett:

Szerencsére mindenki jól eltalált ajándékokkal érkezett, volt nagy öröm, itt például éppen leesik az ünnepeltnek, hogy ez a nagy valamicsoda egy kukásautó:))

Dorka még megvizsgálhatta, én rárakhattam a kukákat...

de aztán Barnus megelégelte, hogy a többi vendég is mindenáron meg akarja fogdosni a kincsét, ezért végül kénytelen volt felnyalábolni, és elvonulni a szobája csendjébe, magára hagyva a vendégsereget... 

És hogy mivel tölti az idejét így két évesen? Szerintem - bár én elfogult anyuka vagyok - nagyon ügyes és önálló. Egyedül eszik, egyedül mos kezet és szájat ("anya üü, baba!"), ruhát választ, szandált vesz (igaz legtöbbször kacsaláb), ügyesen motorozik és ügyesen tolja a futóbiciklit. A labda nagy sláger, dobja, rúgja, és ha ütő is van a közelben, azzal is kezelésbe veszi.
Szereti a könyveket, annapetit (mondja is, hogy anna), a böngészőket, a Pettson és Finduszban pedig azt, amikor a cica félve sírdogál a dobozban... Hétfőn és csütörtökön reggel, általában még pizsamában  a lépcsőházból nézzük a kukásautót, merthogy a lakásból csak hallani lehet, látni nem. A buszon úgy szeret utazni, hogy ő ül egyedül (természetesen egy teljes széket elfoglalva), teljesen felháborodik azon, ha foglaltak az ülések, olyankor a szerinte bűnös nénire/bácsira mutogat és mondja, hogy üü (kicsit sem ciki, mert persze nem halkan csinálja:)). Integetni is nagyon szeret, szokott integetni a busznak, villamosnak, vonatnak, kukásautónak (és mekkora az öröm, ha visszaintegetnek a kedves kukások), a kutyáknak és a babáknak, néha még a katicabogaraknak is. Mostanában egyáltalán nem olyan letámadós a játszótéren, sőt, ha elvesznek tőle valamit, csak néz nagy ártatlan szemekkel. Imádja a kisbabákat, a védőnőre várva múltkor az összes gyereket végigsimogatta (a három hó alattiakat anyuka reakcióját figyelve szoktam csak engedni, a fölött is lábakat lehet csak simogatni), minden babakocsiba belenéz, ettől persze minden anyuka el van olvadva:) Amúgy is egy nagyon barátkozós gyerek, már a második ilyen gyerekem, ami azért érdekes, mert én magamra gyerekként egyáltalán nem így emlékszem, bár most felnőttként már én is ilyen vagyok - persze a gyerekeim mellett erre bőven nyílik lehetőség is... Már eljátszik egyedül, például a kukásautóval vagy a csuklós busszal, a vonatsíneket egyre ügyesebben rakja össze, de nemcsak fiús dolgokban ügyes, Dorka babakocsiját is szívesen tolja és az állatait gondoskodva betakargatja, puszilgatja. Amúgy a puszilgatás a plüssökön (és a siófoki faelefántokon kívül) leginkább csak apának jár, néha csurran-cseppen Dorkának, még ritkábban nekem...
Dorkát (aki-nagyon-nagyon türelmes vele) azzal kergeti a sírba, hogy tényleg mindig és tényleg rögtön kell neki az, ami Dorka kezében van, még akkor is, ha van belőle egy tök ugyanolyan. Ezt még nézni is idegőrlő, úgyhogy mostanában sok időt töltök azzal, hogy Dorka cuccait védem az öcsikétől:)) Dorka hajlik rá, hogy beadja a derekát, mert nem szereti, ha Barnus visít, de azért egy idő után nyilván frusztráló mindent odaadni, ezért én arra biztatom, hogy ne tegye... Siófokon Dorka kedvenc tányérjáért hisztizett folyamatosan, attól kezdve, hogy rájött, az Dorkának fontos. Amikor aztán legközelebb Dorka nélkül voltunk ott, eszébe se jutott a tányér, akkor még én is meglepődtem, hogy ezt mennyire sportként űzi...
A bölcsit szereti, már azt is mondja Ági (kedvenc gondozónőnk), meg azt is Ádi (egyik kisfiú), de mindig nagyon örül nekem, mikor ebéd után beállítok, és mindig azt válaszolja, hogy nem akar ott aludni...
Dorka szokta mondogatni, hogy milyen furcsa, hogy már két éves, úgy tűnik, nemcsak nekünk felnőtteknek repül az idő:)) 

Ló-ügyileg

nagyon jól sikerült a nyár, a lovastábor igazi élmény volt Dorkának. Idén Gárdonyban volt, oda ment ugyanis Fanni, tehát Dorka is oda akart menni, a Budapest-Gárdony távolság kezdetben nehezen áthidalhatónak tűnt, de aztán Fanni közelben nyaraló nagyszülei bevállalták Dorkát is, így ez egy nagymamánál-ottalvós tábor lett. Hétfő reggel leadtuk a lányt, szerda délután Barnussal kettesben meglátogattuk és pénteken megnéztük, mit tud... Iszonyú meleg volt azon a héten, és a nemlovas táboros néni nem jött be Dorkának (amiket mesélt, az alapján ezen nem is csodálkozom), ennyi volt a negatívum, de remekül megvolt Fannival, a nagyszülőkkel, aranyosak voltak az oktatók, sokat lovagolt és pénteken tényleg szájtátva néztük az eredményt.   

Gyerekkor újratöltve

Amióta van egy lányom, sűrűn előfordul, hogy visszajönnek a gyerekkori élményeim, hogy ezt én is csináltam vagy ez milyen jó is volt... Például, hogy milyen jó volt állva hintázni vagy bepörgetni a hintát és utána kipörögni. Meg fejjel lefelé lógni a térdhajlattal kapaszkodva. Én is játszottam azt, hogy most külföldiül:)) beszélek és halandzsáztam mindenfélét. Emlékszem milyen jó volt túrni a homokot, cigánykerekezni és kézen állni, állásból hídba menni, én is imádtam kagylózni a felnőttek nagyon fontos beszélgetéseit, pedig sokat nem értettem belőle, szerettem bunkert építeni, eleinte a lakásban, később a szabadban, emlékszem milyen jó érzés volt, mikor unokatesóimmal kitaláltuk, hogy most azonnal feltétlenül szükségünk van egy madzagra/takaróra/kutyafülére, akkor anyukám nekiállt feltúrni a lakást, hogy találjon nekünk (és azért mentünk hozzá, mert unokatesóim anyukája nem állt neki...), hogy mennyire vágytam kutyára (ami végül lett) és macskára (ami sosem lett), mennyire bírtam haragudni az öcsémre és milyen jó volt, mikor azt játszottuk, amit én akartam, milyen jó volt fiú-lány háborúzni és milyen véresen komolyan vettük, mennyire sok fagyit meg bírtam volna enni és milyen hamar elfogyott az a kevés, amit kaptam, hogy milyen jó volt a nagymamámnál lenni betegen, mert lelkesen kényeztetett és meghallgatta a mondanivalómat, hogy milyen nagyon tudtam unatkozni és még ezer ilyen dolog. Vagy például ma este mondta Dorka, hogy milyen furcsa, hogy több milliárd ember van a Földön és mindenkinek más a hangja, de hogy létezhet ennyiféle hang... és elképedtem, mert én meg azon gondolkodtam sokat anno, hogy hogyan tud az arc, amin ugye van két szem, orr  meg száj, ilyen sokféle lenni, hogy mindenki másképp néz ki... 

.

.

.

és emiatt nem értem, hogy hogy van az, hogy anyukák a szűkebb és tágabb környezetemben rendszeresen megtiltják a legalapvetőbb dolgokat is a gyerekeiknek... ne pörgessék be magukat a hintán, ne hintázzanak állva, ne másszanak fel a csúszdán, ne csúszdázzanak hason fekve, csak rendesen, ne másszanak fel a mozdony tetejére, ne ugorjanak le, ne szórják a homokot (még akkor se, ha nincs ott senki), adják oda a féltett kincsüket egy vadidegen hisztiző gyereknek, vigyázzanak a kistesójukra, ha a közelükbe megy, ne veszekedjenek, ne vegyék le a szandáljukat, ne vizezzenek (38 fokban is hallottam), krétával csak a földre rajzoljanak, ne így viselkedjenek és ne úgy viselkedjenek.... és a fülem kettéáll és nagyon felhúzom magam, hogy miért? Ők nem emlékeznek milyen jó volt? Persze néha fájt, mert nem sikerült, de ez is hozzá tartozott... Miért nem engedik? És ráadásul nekik is sokkal könnyebb lenne, de azért főleg a gyerekeket sajnálom (szakmai ártalom:)), meg aztán az sem utolsó, hogy ez mind olyan dolog, amire szüksége van egy gyereknek a mozgásfejlődéshez... miért nem mondja ezt senki az anyukáknak? Vagy mondják, csak ők nem akarják meghallani? Milyen baromi unalmas egy játszótéren vagy bárhol rendesen viselkedni, rendesen hintázni és csúszdázni, a homokozóban rendesen játszani... hol itt az izgalom, az öröm, a motiváció, a sikerélmény??? 

Alternatív felhasználási módok

avagy ahogy a gyerekeim szeretik:

Dorka bunkert akart építeni, aztán pihenő-sarok lett belőle, alapját a kanapé-párnák képezik, mert ugye ki mondta, hogy azok csak háttámlának jók:) Mi meg ültünk kényelmetlenül és nem jutottunk ki az erkélyre, végül két napig bírtuk...

Barnus meg kapott futóbiciklit kedves szomszédainktól (jó sok mindent kaptunk már tőlük a két fiú után), persze még korai, épphogy leér a lába, de ez nem gond, hiszen olyan sokféleképpen lehet közlekedni egy futóbiciklivel. Íme egy mód, igaz, hogy így még a szokásos kétéves gyalogtempónál is lassabban lehet csak haladni, de ilyen apróságokon úgyis csak a szülő akad fenn:))

Dorka, kezében a Holddal és más érdekességek

avagy nyaraltunk a Balatonon és sok-sok jó pillanatunk, percünk, óránk volt és szerencsére alig volt nem jó:))

Rugós kutya a zánkai strandon (Barnus épp mutatja Dorkának, hogy van macska is, fáradjon át oda):

Összebújás a tv előtt (ott van tévé:))

Csokigolyó evés Zsuzskával Szemesen

Kézenállás, cigánykerék minden mennyiségben

Beginning of a beautiful friendship:))

ami rögtön csajozással folytatódott...

Dorka, kezében a Holddal

Békamentés a pincéből

Elpilledés a kanapén

Kecskeetetés, kacsacsalád és amit még az Állatkert nyújtani tud

Vízibomba pizzával (most épp vízibomba őrület dúl nálunk)

Félelem, reszketés és izomláz a kalandpályán, na meg persze a kisvasút:))

A nagyszülők már hiányoztak (avagy Siófokon is jártunk)...

Meg persze a ritkán látott unokatesók is...
Klikkesedés:))

És huss, már vége is lett...