Nincs ihlet

és nincs idő se nagyon, hogy írogassak, de főleg az előbbi. Jól vagyunk, fáradtak vagyunk, a szokásos:)

A hosszú hétvégén 2 szabad estét is kaptunk, úgyhogy az átlagnál többet aludtunk, voltunk moziban és edzeni Gáborral, nagyon jó volt. A film (Ernelláék) is jó volt nagyon, nekem sokszor eszembe jut azóta és rágódom rajta és várom, hogy összefussak valakivel, aki már látta, és lehessen beszélgetni róla. 

A gyerekek meg már jó nagyok, és én olyanokra vetemedek, hogy itthon hagyom Dorkát Marcival, amíg elmegyek Barnusért az oviba, vagy itthon hagyom Dorkát Barnussal, amíg elmegyek Marciért a tornára... Fél évvel ezelőtt még egyedül se volt hajlandó Dorka itthon maradni...

Amúgy Dorkát beszippantotta a Harry-Potter láz, Barnus odavan a fociért (és az ikrekért, továbbra is), Marci meg megállás nélkül dumál, nagyon édes, és már szülinapi buliba is meghívták, ahová vitt miket is (Barnust, Dorkát, engem), mert hát még annyira azért nem önálló...

Zűrös esték

Amikor a legjobban alvó - és mellesleg lassan 10 éves - gyerek alvása is megborul, akkor én elvesztem a reményt, hogy fogok valaha egy jót aludni... Persze nem is az alvás a fő baj (bár az alváshiány elég borúlátóvá tesz), hanem hogy mindig van valami testi vagy lelki baja legalább az egyik gyereknek, és időnként rádöbbenek, hogy ez most már mindig így lesz... És hát közben én se vagyok formában, hát így jártam...
Most épp az van, hogy Dorka kifejlesztett egy elalvási szorongást, aminek tünetei sírdogálás, 2-10 pisilés elalvás előtt, rossz álomtól félés és jelenlétünk igénylése az elalváshoz... Ha jól sikerül elkapni a dolgot, akkor elalszik viszonylag hamar, de néha másfél órát is eltart... Marci a szokásos fognövesztős-éjszakai kelős műsort nyomja, csak mostanában nehezebben alszik el, sokszor sír vagy ordít és mindez általában nem csak pár percet vesz igénybe... Barnus meg egyrészt nem tud elaludni Marci miatt, másrészt amúgy is nehezen alszik el, ja és állandóan bepisil mostanában is...
Mivel ezt ráadásul egyszerre csinálják, ebből remek esték születnek, sokszor fél 10-10 között jövünk ki tőlük, amikor már semmihez nincs erőnk... Pedig remek vitaesteket tarthatnánk arról, hogy melyik gyereknek mi a baja és mivel lehetne rajta segíteni. Mondjuk ezt előbb-utóbb úgyis meg kell ejtenünk, ritkán teszik meg a gyerekek ugyanis azt a szívességet, hogy maguktól visszataláljanak az egyensúlyi állapothoz...

Csapó 2

Barnust szerdán újra megműtötték, úgyhogy ismét a kórház vendégszeretetét élvezi apukájával... Tapasztalt, öreg motorosként fekszik újra a hátán, kikötve "pár napig", azaz nem tudjuk meddig. Profin eszik fekve, meg úgy mindenben látszik, hogy már nem először csinálja. És vajon utoljára-e? Ez a nagy kérdés bennünk, a következő fél évben bármi lehet...

Tegnap nagyon együttműködő volt, ma eléggé nehezen bírtunk vele, hullámzó a dolog. 

Közben Marci lázas, már kedd óta hol jobban, hol kevésbé, nem sikerült túl jól az oltás időzítése... Közben fogzik is. Szarul alszik nagyon. Nekem már borzasztóan hiányzik egy teljes éjszaka, mondtam már? 

Dorka velem alszik, mint a múltkor, még az se zavarja, hogy valamikor az éjszaka folyamán a vergődő és síró öccse beköltözik közénk. Ma mondjuk a Fanniéknál alszik, hogy kipihenje magát:) Nagyon üres a lakás így, meg csendes. De nem baj, majd éjszaka bulizunk...

Még hogy nincs kilátásban...

Megkaptam a csendet és az egy éjszaka alvást Gábortól és nagyon-nagyon jól esett! Tegnap délelőtt 11-kor mentek el és most várom őket haza több mint 24 óra elteltével:)

Voltam futni kétszer (az egyiknél telibekaptam a vihar második felvonását), kozmetikusnál, és ha már ott voltam, vettem ezt-azt a közelgő szülinap-hegyekre, de leginkább olvastam, néztem ki a fejemből az erkélyen ülve (olyan jó ez a hűvös), neteztem, kicsit pakolásztam (nincs sok látszatja) és közben sóhajtoztam, hogy milyen jó ez a csend... Ja és persze aludtam, de úgy tűnik, már nem tudok én se végigaludni egy éjszakát, vagy legalábbis vissza kell szokni rá. Az meg még nem most lesz, de sebaj és azt is megállapítottam, hogy csak úgy ébredni egész más érzés, mint valamelyik gyerekre:) A csendet csak a két nyúl törte meg néha-néha, de nemrég a vendégnyúl hazament, már csak ki kellene takarítani utána...

Sajnos Marcika, aki az időzítés nagymestere, tegnap belázasodott, szóval Gábornak küzdelmes volt ez a nekem biztosított hétvégi nyugi, nekem meg van egy kis lelkiismeret furdalásom, hogy anyátlanul betegeskedik szegény gyerek...

Bár máskor is elég lenne ide leírni, hogy mire vágyok! Azért megpróbálom: szuper lenne egy ilyen hétvége kettesben is:))

Így (nem) alszunk mi

Pedig Marci alvásprojektje egész jól haladt, de most belehúzott a fogzásba és nem haladunk - mondjuk még így is jobban alszik, mint egy hónappal ezelőtt...

A mai éjszakai műsört Dorka kezdte, azért félévente egyszer valami krízis nála is bejátszik. Fél négykor sírva szólongatott minket, hogy nem tud elaludni, és komolyan is gondolta, végül 4-kor az ágyunkban kötött ki. Már épp elaludtunk volna, amikor szólt Barnus, hogy pisilnie kell és miközben pisilt, Marci elkezdett sírni. Dorka nagyon édes volt, megkérdezte, hogy visszamenjen-e az ágyába, hogy legyen hely a fiúknak, de lebeszéltem erről. Végül Barnus a kanapéra költözött, mert Marci ordítása mellett nem tudott visszaaludni, Gábor negyed hatig üldögélt Marci mellett, aki meg álldogált az ágyában és csak akkor nem sírt, ha Gáborhoz ért valamelyik testrésze, alvásról szó nem volt...

Negyed hatkor jött Marci az ágyunkba, Gábor a kanapéra, és persze mindenki szuper vidáman és kialudtan ébredt, mondanom se kell...

Talán említettem már itt, hogy mennyire szeretnék aludni...

Történet Marci (és Marcianyu) csodálatos átváltozásáról, amiben fontos szerepet játszik még a Hős Apuka is

Jó, azért ennyire nem komoly a dolog, de tényleg sokat változott Marci az utóbbi időben, amióta jobban odafigyelek rá és magamra. Ez mondjuk elég rosszul hangzik, hiszen eddig is figyeltem, de az kicsit olyan túlélés jellegű volt, mert annyira nem éreztem, hogy lenne befolyásom a dolgokra. Most kicsit tudatosabban igyekszem csinálni...

Marci kinyílt a játszótéren, aktív, önálló és ügyesedik is, bár annak vannak korlátai, amit a konduktor is megerősített. Tiszta kosz most már ő is, mire hazajövünk, és ezt jó látni...

Úgy tűnik, nemalvásban az egy év volt a tűrőképességünk határa, meg a spenótos könyv is jót tett nekem (és bár sokak szerint egy ágyban a gyerekkel, x alkalommal félálomban szoptatva jól lehet aludni, nekem ez nem megy és elég komoly indulatok jöttek elő belőlem éjszakánként Marci irányába, miközben így teltek az éjszakák), úgyhogy Marci most jóalvóvá szokik át éppen... Itt jön képbe a Hős Apuka, aki éjjelente ápolja a gyermek lelkét. Első éjjel kicsit több, mint egy órán át kitartott Marci, meg Gábor, aki mellette üldögélt... Barnus most velem alszik átmenetileg (hangos, mocorog, rugdos és horkol, valamint éjszaka többször elveszíti a szopizós kutyáját, ja és pisilnie is kell...). Az első húzós éjszakát két végigaludt éjszaka követte, nem akartuk elhinni. Aztán Siófok, meg a fogfájás kissé bekavart, de jellemzően egyszer ébred, 10-30 percet tölt Gábor társaságában panaszkodva, azután alszik tovább. Volt újabb ébredésmentes éjszaka is. Én napközben aggódva kerestem Marcin az életre szóló lelki megnyomorodás nyomait, de semmi ilyet nem találtam, csak egy jóval kiegyensúlyozottabb és nappali alvási ritmust felvevő gyereket... Hát így. Haladunk, de Hős Apuka küldetése még nem ért véget...

Így most már csak reggel és este szopizik, nagyon lelkesen, és ezzel én is jól megvagyok. Amúgy szuper étvágya van, de a szilárd kaja nem igazán érdekli. Lehet, hogy ezen is segít a dévény, ami most újra képbe kerül. Itthoni torna is lesz, heti 4-szer. Remélem lesz eredménye.

Ide például teljesen egyedül jutott fel:

Jó kis megfigyelőállomás, ha már ez az egyik kedvenc elfoglaltsága...

És aztán kis segítséggel le is mászott.

Marci 1 éves

Még egyik gyereknél se repült el ilyen gyorsan az első év...

Amióta bejelentkeztem tsmt-re, sokkal aktívabb és jókedvűbb. Az is igaz, hogy közben rájöttem, én is sáros vagyok az ügyben, mert én meg ráhagytam, hogy ilyen. Azóta minden délelőtt megyünk játszótérre, a szülinapján ringatón is voltunk és Marci nagyon élvezi. Mondjuk a játszótéren főleg a homokban ül, de nem mindig. A ringatón kifejezetten aktív volt, alig ismertem rá. 

Ma elaludt délelőtt, leraktam az ágyunkra, majd egyszer csak kicsattogott a nappaliba. Ezek szerint le tud mászni, csak nekünk nem mutatja meg:) Az alvása továbbra is össze-vissza, az éjjelek nem javulnak, a nappali alvásnál meg nem tudok rájönni, mi lenne a neki való ritmus. Ez azért elég fura egy egyéves gyereknél. Néha alszik délelőtt kicsit vagy sokat, néha semmit, de nem tudom eldönteni, melyiket kéne erősíteni, melyik lenne neki a legjobb. Na, mindegy.

Emlékszem, az evés is nehezen indult vele, de mostanra szuper étvágya van és rengeteget eszik. Főzeléket, gyümölcsöt is szívesen, meg már a tejtermékekre is rákapott. 

Imádja a tesóit és ők is viszontszeretik. Barnustól kapott a szülinapjára papírrepülőt, hogy széttéphesse. Szét is tépte:)

Nem is olyan rég volt, hogy azon vívódtunk, elbír-e a családunk egy harmadik gyereket. Most meg annyira nehéz elképzelni, milyen lenne az élet Marci nélkül:))

Itt épp hazaértünk a szülinapi ringatóról:

Jókedvű Marci a játszótéren:

A tavalyi húsvét

sokszor eszembe jutott az elmúlt napokban. Újabban ismét botrányosan rossz éjszakáink vannak, tavaly húsvétkor viszont (ami akkor a szülinapommal esett egybe) anyukámék elvitték a két nagyot a hétvégére üdülni, Marci még odabent üdült a magzatvízben, na és az mennyire jó volt és pihentető és akkor aludtam utoljára végig éjszakát és az pedig mennyire régen volt... és milyen jó, hogy nem tudtam előre, hogy mennyire álmos leszek egy év múlva:))

Aztán ez a vonal lecsengett, kiábrándoztam magam és akkor meg az jutott eszembe arról, hogy milyen rövid ez az idei tavaszi szünet, hogy tavaly egy nappal hosszabb volt, mert az utolsó napján szültem végül, és az szerda volt... Most meg szerdán már lesz tanítás. Én meg nem fogok szülni, de ezt annyira nem is bánom:)

Síeltünk, túléltük, szerettük, elfáradtunk

Négy napból három napig szakadt a hó, utolsó napra jutott egy kis napsütés is.

Marci lázas volt, mikor mentünk és lázas volt, mikor jöttünk, közben volt néhány lázmentes napja, de elég nyűgös volt végig. A hegyi levegőt viszont megérezte, úgyhogy jó nagyokat aludt valamelyik hütte mellett a babakocsiban. 

Barnus barátkozott a síeléssel, sajnos a nyelvi nehézségek miatt a sísuli csak félsiker volt, amikor meg mi tanítgattuk, az meg még fél se:) De már ügyesen megáll a lábán, még pár év és vele is élvezhető lesz a síelés...

Dorka ügyesen nyomja, közben énekelget magának, azt néztük Gáborral, hogy olyan egykedvűen kanyarog le a pályán, mint akit már nem érhet meglepetés a lejtőn.

Mi is ügyesen síelünk, amikor alkalom adódik, mondjuk alkalom most még kevés adódott, ahhoz túl sok gyerek volt velünk:) Anyósom szerint jövőre könnyebb lesz, szerintem kábé öt év múlva lesz könnyebb, de majd meglátjuk...

Ebben a pár napban volt láz (Marci), fülfájás (Dorka), megint láz (Gábor), takonykór (mindenki). De legalább bárányhimlő nem volt:)

Jó volt, hogy sok gyerek volt és Marci kivételével elég önállóan intézték a dolgaikat, néha kicsit túl önállóan is... Mondjuk vacsoránál eléggé hangosak voltunk...

Alvás is volt, de jóval kevesebb, mint amit Gábor és én igényelnénk, ez persze itthon is így van és most már állandósulni látszik... Marci ébred, Barnus ébred, egymást ébresztik, nem alszanak vissza meg ilyenek. Úúúúgy szeretnék egy (két-három) éjszakát végigaludni...

A fiúk teljes harci díszben:

Barnus síel (zárt lábbal, pedig neki azért könyörgünk, hogy nyissa szét):

Lányok várják, hogy végre síeljünk:

Marci a hegyen:

 Dorka és a császármorzsa:

Ilyen nagyon sokan voltunk:

Annyit kint, amennyit bent

Kilenc hónapot töltött már el velünk Marci, azaz kétszer kilencet:)) Nem is tudom, melyik kilenc volt a nehezebb. Alvás szempontjából biztosan a kinti, kilenc hónapja nem aludtam át éjszakát... a többiek ennyi idősen aludtak, de Marci szereti az éjszakai életet:)

Áll és kapaszkodva lépeget, viszont nem tud leülni és ez nem túl jó párosítás... A vége vagy egy nagy kopp vagy "anyaszabadítsmeg" panaszkodás, ami sírásba megy át. De meg se próbál leülni. Mostanában Barnus is segít neki leülni, akár szeretné, akár nem:)

Korán támadt műszaki érdeklődése sokrétű, mostanában telefon, távirányító, mosógép, tévé, sütő van fókuszban. Nagyon szereti a duplókat is, könyveket tépked, kártyákat és újságokat csócsál, hűtőmágneseket szed le a hűtőről, mosogatógépet rámol (és már bele is tud mászni), ja és persze cipőtalpakat nyalogat... igazi kilenc hónaposhoz méltó elfoglaltságai vannak. 

Sokkal kiegyensúlyozottabb, mint kisbabának volt, bár irtóra meg tud sértődni apróságokon is, de Szúrós Szemmel Néző Marci már egyre inkább a múlté, nagyon sokat mosolyog és nagyon édesen dumálgat. 

Most már jól eszik, reggel, délelőtt szopizik, ebédre főzeléket tol, uzsonnára gyümölcsöt, majd még szopizik, meg aztán éjszaka is, azt inkább hagyjuk. Nappali hosszú alvása továbbra is babakocsis, meg alszik még két rövidet, általában a kezemben. De legalább van benne valami ritmus, amiből ki lehet indulni. Szívesen elvan másokkal, nem sír utánam, de nagyon boldog, mikor hazaérek. Eljátszik 5-10, néha 15 percet, aztán a keresésemre indul, belekapaszkodik a lábamba és nem tágít. Szeret kézben lenni és nagyon jól tűri a puszilgatást, ezt természetesen rendszeresen kihasználom:) Más családtagok is szívesen puszilgatják, mert tényleg ellenállhatatlan:)

Ja, és már van két foga is. És kiflit is csócsált már. Lépcsőzést is gyakorolja. Kiszökik a folyosóra, egyszer már a liftbe is majdnem bemászott. Jó sok mindent tud már...

Buék

Végül buliztunk Dóráéknál, nagyon jó volt, Marci is jól bírta, az éjfélt mondjuk koccintás helyett szoptatva töltöttem, közben hallgattam a himnuszt, jó volt az is, és ugye koccintani szilveszter éjjelén lesz még alkalmam bőven, ha minden jól alakul, de szoptatni szilveszter éjjelén már nemigen fogok...

Volt tánc, közös zenélgetés, forralt bor is, egy pohárral, az ital szerencsére egyáltalán nem hiányzott, cigizve dumálgatni a hidegben viszont nagyon jól esett... Ja. és minden ilyen bulin szokott lenni egy "kicsi a világ" élményem, nem maradt ki most sem:)

Fogadalmat nem tettem, az merőben véletlen, hogy ma került ki Gábor segítségével a telefonomra  egy futós alkalmazás, amit hamarosan tesztelni szeretnék. 

A gyerekek jót nagymamáztak, ma a másik nagymamánál folytatják, mi meg megpróbáljuk kicsit bepótolni a tegnap elmaradt alvásadagot... bár azt hiszem, ehhez Marcinak is lesz egy-két (három-négy) szava...

Marcival kettesben

töltjük a vasárnapot. Gábor a nagyokkal szülinapi buliba ment, de Marcin a három lázban töltött nap után szép kiütések jelentek meg, mutatva, hogy ez egy combos vírusfertőzés, szerencsére annak már talán a vége. Mindenesetre bulizásra nem ítéltük alkalmasnak a kis pöttyöst, inkább itthon maradtunk...

Tegnap végre már evett mást is az anyatejen kívül, a mellem is kezd újra magára találni, bár kicsit nehezen követi ezeket a betegeskedési fázisokat. Alvás, na az nincs, szerintem mellesleg fogzik is Marci, 4-5-6 ébredés éjjelenként, sírás, amit csak ringatásra hagy abba előbb vagy utóbb, jajj, de szeretnék egy éjszakát végigaludni...

Már hét hónapos is elmúlt

a mi Marcink.

Most egy nehéz időszak elé nézünk, mert rettenthetetlenül mászik, Barnus meg folyamatosan vísit, hogy vigyem arrébb a játékaitól, de hiába, mert visszamegy, főleg, ha én is leülök Barnushoz. Kemény hónapok jönnek. Ma kétszer is azon kaptam, hogy ül, még nagyon bizonytalan a dolog, egyszer az utolsó pillanatban fogtam meg, mert nézett rám ilyen "ugye milyen ügyes vagyok" nézéssel és közben kibillent és dőlni kezdett...

Az átaludt négy éjszaka csak véletlen volt, sose többet nem fordult elő, van egy kora hajnali meg egy késő hajnali evés, amik után a visszaalvás kérdéses, miközben Barnus is épp ébredős fázisban van, nálunk most ilyen pezsgő éjszakai élet van:)

Az evés meg egy katasztrófa, pár napja kinyitotta a száját három falat erejéig, de aztán megint megtorpanás jött, Marci továbbra is a tejcsárdára szavaz... Fog sincs még sehol, hova siessen a kajával, nemigaz?

A napközbeni alvások kb. három hete tartó rendszere szerint délelőtt egy rövid, sokszor a kezemben, ebédidőben a teraszon egy hosszabb, Marcihoz képest sokszor extra hosszú (két-kétésfél órás)(kivéve, amikor nem, hogy izgalmas legyen) és még délután 6 körül egy kis bebólintás, 10-20 perc erejéig... Ez teljesen élhető, bár így maradna egy darabig, Marci is sokkal mosolygósabb, mióta van ez a hosszabb alvása, meg én is kisimultabb vagyok, bár ez kit érdekel...

Betegség, bezártság, oltás valamint lázak, taknyok és köhögések avagy mikor lesz már tavasz...

Szerintem a cím kábé mindent elmond, 5. napja vagyok bezárva a két fiúval. 

Hétfőn nem voltam sehol, kedden voltam Marcival oltáson, meg utána titkos 20 perc sétát tartottam (azért titkos, mert anyukám, aki Barnusra vigyázott, nagyon sietett), egyszerűen nem tudtam a napsütésnek ellenállni... Szerdán voltam Dorkáért a suliban, meg rollerrel mentünk furulyára, micsoda program:) 

Barnus hétfőn elég rosszul volt, kedden jobban, de szerdán megint rosszabbul, és mára talán jobban.

Marcit is megviselte az oltás és séta híján még kevésbé alszik, tegnap például aludt másfél órát 3 különböző helyszínen, szopi közben aludt el, átraktam az ágyába, ott 20 perc múlva ébredt, az ölemben visszaaludt, de Barnusnak kellett orrot fújni, így a kanapén fejezte be.

Barnussal már teljesen egymás agyára megyünk, unja magát, de nincs energiája játszani, illetve ma már játszott (és úgy megszerelt egy játéktelefont, hogy annak vége), de tegnapig az volt az érzésem, hogy túlságosan fárasztja a játszás. Pedig már tök jól lehet vele memóriásat játszani. Na, mindegy, elképesztő mennyiségű Tűzoltó Sam-et láttunk a héten...
Marci köhög, nyűgös, most az erkélyen fagyasztom épp (jó, nincs is olyan hideg), ott legalább alszik...

Ma erre járt egy nagymama, bicikliztem egy picit és délután talán véget ér a szobafogságom... Este Dorkával lakásvásárra megyünk, olyanon még úgyse voltunk. És végre itt a hétvége.

Egygyerekes

Mindjárt vége az egygyerekes hétvégének, perceken belül teljes lesz a létszám...

Nagyon jó volt amúgy, remélem Dorkának és Barnusnak is. Pénteken adtam le őket Bián, ahol jól eldumcsiztam, aztán Marcival összebújós délutánt tartottunk, rajtam aludt egy csomót, este meg Gáborral Terápiát néztünk. 

Szombaton visszamentünk a Nyakas-kőhöz hármasban, ezúttal meg is találtuk, sajnos Gábor a sziklára nem tudott feljönni, mert Marci a hátán aludt. Nagyon jó kis túra volt, maga a Nyakas-kő mondjuk nem igazán háromgyerekes program, ahhoz túl veszélyes. De a környék nagyon szép még ködös időben is, aztán a túránk végére a nap is kisütött. Délután még futni is elmentem, igazi sportos nap volt. Meg a vasárnap is, akkor Gábort is elcipeltem futni. Reggel mentünk, ha már Marci korán keltett minket. Ő amúgy nagyon szereti a babkocsis futást, irtó jót aludt végig. 

Most izomlázam van és nagyon kipihent vagyok egyszerre. Marcus negyedik éjszaka alszik reggel fél6-fél7-ig ébredés nélkül, ami isteni, remélem megtartja jó szokását. Szombat reggel ráadásul amellett, hogy hatig aludt, szopi után még visszaaludt 8-ig, csudajó dolgok ezek, na.

Egy kalandos éjszaka

Már épp alváshoz készülődtünk, miközben Barnus egyre csúnyábban köhögött. Ilyenkor már hallani a köhögésén, hogy közeledik az a krupp-szerű állapot, ami miatt előbb-utóbb felébred. Aztán csak egy puffanás hallatszott és keserves sírás. Leesett az ágyáról, nagyon sírt, amire felébredt Marci is. Mikor Gábor megölelgette, Barnus bepisilt, szerencsére így az ágy megmenekült... Aztán átöltöztettük, majdnem megfulladt egy pohár vízben, amiben a bogyókat oldottam fel, végül a mi ágyunkban elaludt, miközben én Marcit szoptattam. Marci elaludt, visszavittem, befeküdtem Barnus mellé, Gábor a kanapén tért nyugovóra. Majd legközelebb hangos puffanásra és sírásra ébredek, mert Barnus a mi ágyunkról is leesett. De még előtte ott is bepisilt... Sírás (amikor ez a köhögése van, akkor mindig nagyon sír és mindig a mi ágyunk kell neki), átöltözés, pisiltetés, barikád építése a következő leesés ellen, majd ágyba zuhanás...egészen Marci következő ébredéséig, amikor már belealudtam a szoptatásba, így ő is az ágyunkban ragadt. Barnus folyamatosan jött közelebb hozzám, testkontaktust keresve, közben a másik oldalamon Marci aludt szorosan mellettem, én meg mozdulatlanul és elgémberedve vártam a reggelt...

Biztos hiányozni fognak, amikor már eszük ágában sem lesz az ágyunkba feküdni, de az most még oly messzinek tűnik... 

Marci 5 hónapos

Sokat becézzük, olyan neveken is fut még, hogy Marcus, Marcipán, Marcinka, Marcanás vagy Marcicica.
8190 g, 68 centi, ha jól emlékszem és sírás nélkül viseli a szurit.

Édes mosolya van, imádja a vendégeket, négykézláb áll és hintázik, folyik a nyála ezerrel és tömködi az öklét ezerrel, de fog még sehol.

Ha rossz passzban van, akkor Nagyon Szúrós Szemmel Néző Marci lesz belőle, ha még nagyobb a baj, akkor meg ordít és újabban visít is... A szomszédok így mindig értesülnek róla, ha indulunk valahová, mert azt valahogy nem bírja Marci, az elindulást, utána a menést viszont már kifejezetten szereti.
Megvan a futóbabakocsi (nagyon kényelmes, egy kézzel tolható, csak hát jó nagy), így ha én viszem reggel Barnust, utána tudunk menni sétálni (mármint eddig is tudtunk, de így lehet tempósan menni, később meg majd futni is...). Marci általában már az ovi kapuján való kilépés pillanatában alszik. És hazaérkezéskor a liftbe beszállás pillanatában felébred:)
A mózest lassan kinövi, pedig olyan jókat aludt benne...

Elkezdett nappal aludni, pár napig aludt reggel egy rövidet és dél körül egy nagyobbat, cserébe fél hatkor kezdte a napot. Ezt most teljesen összezavarta az oltás, belázasodott, éjjel sokat sírt, nappal sok kicsit aludt, most is épp a kezemben alszik, mert átkéredzkedett ide az ágyából.
(Persze jövő ilyenkor, mikor ezt a bejegyzést olvasom, könnyes szemmel fogok nosztalgiázni, hogy már nem alszik a kezemben és nem szopizik és nem mosolyog rám a mellemmel a szájában és nem kapaszkodik a pólómba és és és....)
Hogy legyen izgalom is, furcsa remegéseket produkál evés közben, most ennek próbálunk utána járni.
Hol tiszta apjának, hol tiszta anyjának titulálják, néha ugyanazon a napon.
Imád fürdeni és a kádjából a testvéreire vigyorogni.
Irtó cukin gurgulázik.
Imádjuk.

Alvás - nemalvás

Az alvással az van, hogy hiányzik:))

Pedig alszanak ők, de valahogy mégis. Barnus éjszakai átmászkálása nem szűnik, most már azzal is tetézi, hogy - az ő kifejezett kérésére - két hete nincs pelus éjszakára sem, de amikor felébred éjjel/hajnalban, csak erőnek erejével vehető rá a pisilésre. Pedig arra ébred szerintem, sőt most úgy gondolom, mikor még volt rajta pelenka, akkor is arra ébredt, hogy pisilnie kell és olyankor jött át hozzánk. Amióta nincs pelus, az van, hogy küzdelmek árán nagy nehezen pisil, majd jön az ágyunkba, vagy bepisil az ágyába és azért jön az ágyunkba. Ott aztán vergődik, ráfekszik a takaróra, ezzel lehúzza rólunk, és ha épp Marcit szoptatom, ő is veszélyben van mellette... Van az a verzió is, hogy arra ébredtünk, hogy Barnus ott van az ágyunkban és semelyikünk nem emlékszik, hogy hogyan került oda:)) Mostanában mindezt még esti, elalvás előtt szenvedéssel is cifrázza. Ebéd után viszont magától megy aludni, az oviban is azt mesélik, hogy alszik, mire a párnához ér a feje... De hogy itt is legyen valami izgalom, itthon jellemzően egy óra alvás után kivonul (olyan csendben, hogy párszor már szívbajt hozott rám) és a nappaliban a kanapén folytatja az alvást... ha Marci engedi...
Barnus az ágyában, nem pont abban az irányban, ahogy lefeküdt...

A kanapé széléig jutott csak félálomban...

Marcival meg az van, éjszaka általában már csak egyszer kel enni, persze szigorúan Barnustól eltérő ritmusban, majd általában alszik tovább. Néha felébredek rá, hogy ott van mellettem és próbálom a nyomok alapján megfejteni, hogy vajon hogy került oda, evett-e már és ha igen, az mikor lehetett...
Marci a nappali nemalvás híve, ezt a sportot elég komolyan űzi, én meg ettől kivagyok... A negatív rekordunk az 1 óra 20 perc egész napra, három adagban... Vagy nem is, volt olyan is, hogy egy teljes óra négy részletben... Aztán vannak napok, mikor egész szépen alszik, olyankor elkezdek reménykedni, de következő nap megint ébrenléti rekordokat döntöget... Igazán nem tudom, mitől függ, hogy melyik nap jön, mintha az lenne, hogy a kettesben töltött nyugis napokból nem akar semmit se elszalasztani, és hétvégén vagy ha vendégem van, vagy ha ide-oda megyünk, akkor meg a legváratlanabb helyeken és helyzetekben nagy alvásba kezd, ha ráadásul még időhöz vagyunk kötve, akkor abba se akarja hagyni...

Még mindig mellettünk alszik, de közben egyre többet vándorol...

Alvás a hordozóban...

Apa kezében...

Ilyen jól elszórakoztatnak engem a fiacskáim, miközben Dorka, nyolcésfél éve folyamatosan nagyokat alszik, kivéve, mikor az öccsei miatt nem tud... Hiába a nagy lakás, sokan vagyunk, így mindig van valaki, aki valami miatt nem alszik és ezzel felébreszt valakit...

ps: sokan vagyunkról jut eszembe, azt még mindig nem szoktam meg, hogy este megyek végig a lakáson és minden szobában szuszog valaki:))

Megint Siófok

Idén nyáron sajna Zánkából csak egy hétvége lett, remélem jövőre megint beizzítjuk a nyaralót, mert nagyon jó ott. Mondjuk egy épp járni tanuló gyerekkel lesz benne kihívás is bőven. Zánkáról átkompoztunk Siófokra, onnan Gábor eltávozott vasárnap este, én meg maradtam a gyerekekkel, meg Gábor anyukájával csütörtökig. Túléltük, de elfáradtunk. Balatonoztunk is, Barnust alig lehetett a vízisí-kötélpálya mellől elvontatni, azóta vízisíelni szeretne... Kalandpályás terveinket sajnos elmosta a szerdán érkező eső, ráadásul kemény meló volt elérni, hogy ne a tévé előtt üldögéljenek egész nap. (Elképesztő milyen gázos pl. a Disney csatorna, jó, hogy nincs itthon tévéadásunk... Dorka rá is kattant valami szerelmes-zenélős sorozatra, most azzal nyaggat itthon, hogy keressük meg azt is a youtube-on).

Első éjszaka Dorka és Barnus az emeletes ágyban aludtak. Aztán Dorka a nagymamájához költözött be, Barnus meg hozzám. Nem is bántam, mert minden éjjel vártam, mikor ébrednek fel a menetrend szerint beköszöntő viharra. Átaludták mindig. Cserébe Barnus egyszer leesett az ágyról, szerencsére az odakészített szivacsra, de így is eléggé meg volt sértve:)) Egyszer délutáni alvás alatt is leesett, de akkor aludt tovább lent... 

Marci 3 hónapos

lett pár napja, vicces, hogy pont aznap, amikor tavaly utoljára megjött...

7350 gramm és 67,5 cm, nem kicsi, na. Asszem visszaadhatjuk a mérleget.

Nagyon cuki, mosolygós, megismeri apukáját és tesóit, szereti nézegetni a játékait, az eget, a lámpákat és a fák lombjait, talán ez köti le legtovább. Pár napja a kezét is felfedezte, mint érdekes csodálnivalót. Továbbra is az a jelszava, hogy maradjunk mozgásban, akárhol is van, amíg haladunk, addig nyugi van... Ez hosszabb autóutaknál jól jön, mert általában alszik, a városban viszont Marci beépített piroslámpa-érzékelőként funkcionál.

Még mindig nagyon szeret enni, 8-9 alkalommal eszik egy nap (a napokban Gábor unszolására megszámoltam), lehet, hogy a sokszor keveset híve... Emiatt, meg amiatt, hogy napközben alig-alig alszik, nem igazán van napirend meg rendszeresség a napjainkban, abban bízom, hogy ősztől, ha megint kettesben leszünk, majd alakul valami. Viszont egyrészt esténként egyre sűrűbben elalszik egyedül némi mocorgós nyögdécselés után, másrészt éjszaka alszik, megszűnt a hasfájás (van helyette néha fogfájás), egyszer eszik 3 és 5 között, utána 6 és 7 között, panaszra nem lehet okom. A reggeli evészet után vad mosolygásba és dumálásba kezd, ami mellett lehetetlen aludni:))

Nagyon szeret apukája kezében lenni, úgy tűnik, hamarost lesz még egy apás fiam... 

Jó így ötösben, bár még mindig szokatlan kissé, hogy öten vagyunk. Marci belopta magát a szívekbe.