Még hogy nincs kilátásban...

Megkaptam a csendet és az egy éjszaka alvást Gábortól és nagyon-nagyon jól esett! Tegnap délelőtt 11-kor mentek el és most várom őket haza több mint 24 óra elteltével:)

Voltam futni kétszer (az egyiknél telibekaptam a vihar második felvonását), kozmetikusnál, és ha már ott voltam, vettem ezt-azt a közelgő szülinap-hegyekre, de leginkább olvastam, néztem ki a fejemből az erkélyen ülve (olyan jó ez a hűvös), neteztem, kicsit pakolásztam (nincs sok látszatja) és közben sóhajtoztam, hogy milyen jó ez a csend... Ja és persze aludtam, de úgy tűnik, már nem tudok én se végigaludni egy éjszakát, vagy legalábbis vissza kell szokni rá. Az meg még nem most lesz, de sebaj és azt is megállapítottam, hogy csak úgy ébredni egész más érzés, mint valamelyik gyerekre:) A csendet csak a két nyúl törte meg néha-néha, de nemrég a vendégnyúl hazament, már csak ki kellene takarítani utána...

Sajnos Marcika, aki az időzítés nagymestere, tegnap belázasodott, szóval Gábornak küzdelmes volt ez a nekem biztosított hétvégi nyugi, nekem meg van egy kis lelkiismeret furdalásom, hogy anyátlanul betegeskedik szegény gyerek...

Bár máskor is elég lenne ide leírni, hogy mire vágyok! Azért megpróbálom: szuper lenne egy ilyen hétvége kettesben is:))

Balatonon

voltam múlt héten a 3 gyerekkel, Gábor dolgozott, anyukájáék segítettek, ahol tudtak, de így se volt pihentető... Valahogy én végig eléggé feszült voltam és a feszültség nagyon nem a jó helyen és időben jött ki... Az a baj, hogy mostanra eléggé elfáradtam, jól esne egy kicsit egyedül lenni, egy kicsit Gáborral lenni, egy kicsit kialudni magam, meg ilyenek. Hát, semmi ilyesmi nincs kilátásban... És készülnöm kéne az őszi újdonságokra is, ami egy szuper jó dolog, de jelenleg úgy érzem, nincs mozgósítható energiám még tervezgetni se....

Voltak azért jó pillanatok, a gyerekek például remekül érezték magukat Szemesen, meg én is, csak ott is túl kevés voltam hármójuknak. Az a szemesi kert még mindig gyönyörű:)

Meg amikor a nagyon hullámzó Balatonban fürödtünk a majdnem üres strandon... És végre lett egy ilyen sorozatom:

Barnus és az oviundor

Valami elromlott májusban és azóta Barnus nem szeret oviba járni... Aztán kitört a nyár és az összevonások és az összevisszaságban esélytelen volt kideríteni, hogy mi lehet a baj. Júni végén aztán feladtuk, mert már ott tartottunk, hogy minden egyes ovis délutáni alvásnál bepisilt és éjszakánként is rendszeresen, közben meg állandóan mondogatta, hogy nem akar menni. Pedig az összes barátja járt még...

Mióta nem jár, nem pisil be, délutánonként sose (ez egyébként májusig az oviban se fordult elő egyszer sem) csak nagyon néha éjszaka.

Persze nem akarok mindent az ovira fogni, mert amúgy elég nehéz mostanában Barnusnak, a szuper programokat halmozó nővére és a belőlem nagyon sok energiát kivevő öccse között középen...

Mindenesetre izgalmas lesz így a szeptember, az oviba visszatérés megspékelve az újabb műtéttel...