A háromgyerekes nyaralás nyaralásnak szuper volt, pihenésnek viszont nem éppen alkalmas... Sebaj, ezt tudtuk előre és amúgy meg nagyon jó volt ötösben... már amikor ötösben voltunk, mert elég jól sikerült rászervezni erre a két hétre...
Végig kánikula volt, de azért igyekeztünk időről-időre letérni a ház-strand útvonalról, ha már a gyönyörű Káli medencében időztünk...
Voltak pár napot Gergőék, velük jártunk Salföldön (is).
Meglátogattak Lucáék a strandon, aztán mi is feltekertünk hozzájuk Szepezdre, még Barnus is a kicsi bringáján. Hazafelé szederbokrot találtunk, muszáj volt megállni:)
A balatonudvari strandon többször is jártunk, hol Ágiékat látogattuk meg, hol Zsófiékat, nagyon jó kis strand. Marcinak ott is bejött a szeder:)
Persze a legtöbb időt a zánkai strandon töltöttük, bizonyos családtagok alig jöttek ki a vízből... Volt cuki gumidelfinünk és gumicsónakunk, Barnus megtanult víz alá merülni, Marci meg az iszapot szerette legjobban... Ja, meg az álldogálást és kézen-fogva sétálgatást.
Aztán aki nagyon elfáradt, megpihent. Meg az is, akinek nem volt más választása, mert ő maga volt az ágy:
A rugós kutyán és macskán két éve is üldögélt az összes gyerekünk, meg most is, csak most már eggyel több az összes:)
Kirándultunk és elrejtett dobozkákat kerestünk a Káli medencében, nagyon szép volt, csak Barnus gyengélkedett, az út nagy részét nyakban tette meg, sőt, még hányni se szállt le... A képeken már túl van a gyengélkedésen:)
Sokat futottam, vagy néha bringáztam reggelente, talán két reggel maradt ki... Volt, hogy sok birkával találkoztam, volt hogy még több seregéllyel...
Egyszer Marcit is vittem magammal, szerencsére nagyon szeret a bringaülésben ücsörögni...
Amikor anyukámék is ott voltak, egy reggelen Gáborral Kővágóörsig tekertünk, a kőtengerhez. Az nagyon-nagyon szép volt.
Úgyhogy oda a gyerekekkel is visszamentünk...
Pár napot Mesiék is velünk töltöttek, aztán Dorka Zsófiéknál is aludt egyszer, akkor eljutottunk a tankokat és repülőket megnézni Barnussal.
Utolsó este már érkezett a vihar előszele, a strandról néztük, de vízbe már nem engedtük a gyerekeket. Ezen sokat szomorkodtak, de aztán Barnus talált egy lyukat az aszfalton, ahol minden hullámnál kifröcskölt a víz, így aztán megbékéltek a nemfürdéssel (és még úgy is néztek ki a végére, mintha fürödtek volna)...
Jajj, annyira hamar eltelt... És annyira nehéz visszatalálni a hétköznapokhoz, meg a szeptember gondolatához.
