Bár több, mint 3 éve született az első, és több, mint fél éve a második fiam, még mindig szokatlan, hogy már nem csak lányos anyuka vagyok. Például az oviban az agresszió Dorka esetében csak olyan szempontból volt téma, hogy vajon jól kezeli-e az őt ért atrocitásokat, olyan témák meg, hogy rosszalkodás, szófogadatlanság, elő se kerültek, most Barnusnál meg sokszor eszembe jut, hogy vajon az oviban verekszik-e, bánt-e másokat, nehéz-e vele az óvónőknek (úgy tűnik egyébként hogy szerencsére egyik sem) és hogy vajon az bók vagy elmarasztalás akart-e lenni az óvónéni szájából, hogy Barnusnak rengeteg ötlete van... Én néha már sírni tudnék az ötleteitől:))
Meg az is vicces, hogy mikor Dorka ovis lett, azt éreztem, hogy a lányokat még csak-csak megismerem lassan, na de a fiúk, azok mind teljesen egyformák. Most meg, az adventi gyertyagyújtáskor megint próbáltam a szülőket és a gyerekeket megjegyezni és összepárosítani, és újfent megállapítottam, hogy a fiúkat még csak-csak megkülönböztetem, de a lányok annyira nagyon egyformák...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése