Annyit kint, amennyit bent

Kilenc hónapot töltött már el velünk Marci, azaz kétszer kilencet:)) Nem is tudom, melyik kilenc volt a nehezebb. Alvás szempontjából biztosan a kinti, kilenc hónapja nem aludtam át éjszakát... a többiek ennyi idősen aludtak, de Marci szereti az éjszakai életet:)

Áll és kapaszkodva lépeget, viszont nem tud leülni és ez nem túl jó párosítás... A vége vagy egy nagy kopp vagy "anyaszabadítsmeg" panaszkodás, ami sírásba megy át. De meg se próbál leülni. Mostanában Barnus is segít neki leülni, akár szeretné, akár nem:)

Korán támadt műszaki érdeklődése sokrétű, mostanában telefon, távirányító, mosógép, tévé, sütő van fókuszban. Nagyon szereti a duplókat is, könyveket tépked, kártyákat és újságokat csócsál, hűtőmágneseket szed le a hűtőről, mosogatógépet rámol (és már bele is tud mászni), ja és persze cipőtalpakat nyalogat... igazi kilenc hónaposhoz méltó elfoglaltságai vannak. 

Sokkal kiegyensúlyozottabb, mint kisbabának volt, bár irtóra meg tud sértődni apróságokon is, de Szúrós Szemmel Néző Marci már egyre inkább a múlté, nagyon sokat mosolyog és nagyon édesen dumálgat. 

Most már jól eszik, reggel, délelőtt szopizik, ebédre főzeléket tol, uzsonnára gyümölcsöt, majd még szopizik, meg aztán éjszaka is, azt inkább hagyjuk. Nappali hosszú alvása továbbra is babakocsis, meg alszik még két rövidet, általában a kezemben. De legalább van benne valami ritmus, amiből ki lehet indulni. Szívesen elvan másokkal, nem sír utánam, de nagyon boldog, mikor hazaérek. Eljátszik 5-10, néha 15 percet, aztán a keresésemre indul, belekapaszkodik a lábamba és nem tágít. Szeret kézben lenni és nagyon jól tűri a puszilgatást, ezt természetesen rendszeresen kihasználom:) Más családtagok is szívesen puszilgatják, mert tényleg ellenállhatatlan:)

Ja, és már van két foga is. És kiflit is csócsált már. Lépcsőzést is gyakorolja. Kiszökik a folyosóra, egyszer már a liftbe is majdnem bemászott. Jó sok mindent tud már...

Lányomról

Dorkáról egyre kevesebb kép készül, mondjuk jóval kevesebb időt is töltök vele, mint a fiúkkal. Írni is nehezebb róla, pedig azért körülötte is szoktak lenni bonyodalmak. Volt furulyakoncertje, lett új tanítónénije, most pedig épp a legújabb téma, hogy az osztályuk nagyon rossz, aminek a lányok szinte kivétel nélkül szenvedő alanyai, mert a fiúk (persze itt vannak kivételek) határt próbálgatnak, agresszívek, tesztelik az új tanítónénit, korukból kifolyólag épp nem szeretik a lányokat és van köztük néhány, ahol problémás családi háttér is befigyel. Izgalmas lesz a hamarosan megrendezésre kerülő szülői...

Érzésem szerint Dorka most jól van, általában jókedvű, az iskolát is szereti, bár ott azért a fent említetteken felül is vannak rossz élményei, szereti a tornát és a furulyát, utálja a szolfézst, szóval, ahogy kell:)) Itthon általában jókedvű, szerencsére. Kisebbik öccsét imádja, nagyobbik öccsét nehezen viseli. Amíg Barnus kórházban volt, sokszor mondta, milyen nyugi van itthon és ez mennyire jó... Anyaként ezt persze nem annyira jó hallgatni, de hát ez van: Dorkának sokszor van elege Barnusból és a gyakori veszekedések, Barnus dühkitörései és ok nélküli verekedései nem segítik a helyzet rendeződését. Meg az se, hogy Dorka sokszor hergeli Barnust, csakazértse adja oda, amit kér és hasonlók... Gyerekből van ő is, a nagyvonalúság még nem megy... Pedig annyira édesek, amikor éppen jól vannak egymással...

Fiaimról

Szép barna szemüket az apjuktól örökölték, hosszú fekete szempilláikat sem tőlem... Na és a konok természetüket vajon kitől?

Nagyon szépek, pedig nem is vagyok elfogult...

Imádnivaló, cuki, mosolygós, barátkozós, életvidám gyerekek mindketten, miközben (más-más okból ugyan) sokszor nehéz velük. 

Szeretik egymást, de ezt nem mindig sikerül megfelelően kimutatniuk:) Szeretik a nővérüket is nagyon, ez Marcin látszik is, Barnus viszont annyira érdekesen próbálja szeretetét Dorka tudtára adni, hogy Dorka az esetek többségében idegbajt kap tőle...

Egészen pontosan ennyire édesek:

Már néha majdnem együtt játszanak:

Mászóverseny:

Marci műszaki érdeklődéséből a mosógép se marad ki (és majdnem feléri már a gombokat is, pedig még csak most szokott le nyomkodásukról a bátyja):

Barnus, ha nem tűzoltó, akkor felnőtt és apuka (szerinte ez a kettő kötelezően együtt jár):

Nehezen

telnek a napok, nincs kedvem semmihez, fárasztó Barnussal is most. Remélem majd hamarosan jobb lesz...

Csomó mindennel kellene haladni, amit a műtét után gondoltam elővenni, de most, hogy nem tudtuk kipipálni a témát és minden bizonytalan, valahogy semmire se tudom rászánni magam. Pedig már csak 21 nap Dorka szülinapja (ő számolja), meg jó lenne valami téli tájat is látni még a télen (síelni akár), hát egyelőre nem haladok...

Valahogy most megint rám tört a 'mi lesz velem' téma is, nagyon nyomasztónak látom most azt is. Tele van a suli pszichológus anyukákkal, akik már tartanak valahol én meg azt se tudom, hol vegyem fel a fonalat, merre induljak el... 

Majd írok kevésbé kesergőset is, hátha az segít, meg holnap talán eljutok futni is. 

Mi segít

Nekem - ismét megállapítottam - a mozgás segít ilyenkor, tegnap voltam futni, ma biciklivel mentem bankba és nagyon jól esett mindkettő. Valahogy rendeződnek, letisztulnak dolgok ilyenkor. Persze továbbra is fáj a szívem Barnusért, de tudom, hogy mindent megtettünk és megteszünk továbbra is és ennél többre nincs lehetőségünk.

Mondhatnám, hogy igazságtalan, de hát annyi igazságtalan (a miénknél jóval igazságtalanabb) dolgot láttunk az elmúlt napokban, melyik gyerek érdemel ilyet? A miénk sem, másé sem, mégis megtörténik. Barnus valamiért ezt kapta és mi nem tehetünk mást, mint megpróbáljuk a lehető legjobb döntéseket meghozni, és segíteni Barnust, hogy minél jobban átvészelje és kezelje ezt a dolgot. Ennél tovább nem terjed a hatáskörünk szülőként, bármennyire is szeretnénk. 

Most ébredt Barnus, felvette a focimezét és megkérdezte: "ugye, anya, én vagyok a legszépebb?" Ő szerencsére ki van békülve magával:) 

Aztán Marci is felébredt és egy mozdulattal kitörölte, amit írtam. Sebaj, másodszorra még jobb lett:))

Szétesve

Barnus (és Gábor) 8 napig tartó küzdelme és erőfeszítése ellenére sajnos kihúztuk a "nem nyert" kártyát...

"Hát ez pech" mondta a doki, mikor nem egészen 24 órával a hazajövetelünk után újra ott voltunk nála. Most három hónapig bízhatunk a csodában (elő szokott fordulni) vagy tavasszal újra betolják a műtőbe Barnust.  

Szívszorító nagyon, érzi, hogy baj van, de még nem tudunk neki segíteni kezdeni vele valamit, mert egyelőre szét vagyunk esve. 

Kicsi drága Barnus, pedig ő tényleg mindent megtett. Hallottam, amikor Gábor mondta neki reggel, hogy nem ő tehet róla, ő tényleg nagyon ügyes.

Nehezen állt lábra, tegnap még csak dülöngélve tudott menni és a kanapéra is csak három próbálkozásra sikerült feljutnia. Ma már sokkal jobban működik a lába, de reggel a kórházból hazafelé hányt a kocsiban, azóta nem evett semmit, délben mondta, hogy megy aludni, szóval még nincs formában... 

Hát így.

Elképesztő

hogy tényleg kibírt és végigcsinált az örökmozgó Barnus 8 napot a hátán fekve, kikötött lábbal. Elképzelni se tudtuk ezt, pedig próbáltuk. Talán jobb volt így, hogy nem tudtuk előre, hogy tényleg nyolc nap lesz és tényleg végig kikötve, hanem kis adagokban barátkoztunk a dologgal. Számomra az a legmegdöbbentőbb, hogy mennyire elfogadja ezt a helyzetet, meg kellett műteni, mert azt mondtuk, vigyázni kell rá, mert azt mondtuk, feküdni kell, mert azt mondtuk, nem szabad piszkálni, mert azt mondtuk... ezeket mind elfogadja, pedig számára az is újdonság volt, hogy valami nem oké a fütyijével.  

Ma építettem neki egy kórházat duploból (Marci is segített), kíváncsi vagyok, fog-e kezdeni vele valamit. Lerombolja, például. Dorka nem érti, miért játszana kórházast és nem sikerült elmagyaráznom neki... De az építményem tetszett neki. 

Remélem minden a legjobban alakul holnap.

Ha minden jól megy

szerdán szabadul.
Nehéz menet lesz a katéter-kivétel és az első pisilés.
Ma reggel hányt, fájlalja a torkát, lázat is méretett magának (nincs) meg sokat is aludt magához képest... Remélem nem szed össze valami kórházi rezisztens bacit...
Kíváncsi vagyok, milyen lesz vele itthon, meg mikorra jön rendbe és mikorra térünk vissza a szürke hétköznapokhoz. Meg hogy megáll-e a lábán nyolc nap fekvés után...

A hétvége is eltelt

és már mindenkinek nagyon elege van...

Barnus dühös, ha rossz passzban van, elküldi a nagyszülőket a búsba, minket inkább üt vagy hozzánk vágja a játékait... Ha jó passzban van, akkor meg nagyon cuki, kötöttségei ellenére barátkozni próbál, a szobatárs másfél éves Hannával puszikat dobálnak egymásnak és van egy kislány a szomszéd szobából is, aki néha meglátogatja. Csak hát semmi értelmeset nem lehet ebben a pózban csinálni, még dühösnek lenni se lehet rendesen. Na, majd itthon...

Nagyon félünk a holnaptól, hogy mik lesznek a hírek.  

Képet ígértem, itt nem sokkal azután, hogy kihozták...

Az első ébredés utáni visszaalvás...

Így tud Gábor telefonján mesét nézni, csak a csempéről ötpercenként leesik a tartó, végül Gábor gézzel rögzítette, nehogy Barnus sebére essen.

Kapott fülhallgatót is, de azt hamar kicsinálta...

Egyre nehezebb

itthon hagyni Marcit és egyre nehezebb otthagyni Barnust. 

Ő is nehezebben viseli már, sokszor dühös ránk.

Hétfőn okosabbak leszünk remélem, mert a mai átkötözés után csak annyit tudtunk meg, hogy nem lehet tudni semmit, mert egy vérrög eltakarja a sebet... Az ajtó túloldaláról hallgattam, ahogy sír (kötözésre nem lehet bemenni), azt mondta utána, hogy nem fájt, csak megijedt, mikor meglátta az ollót, hogy levágják a fütyijét...

Marci elaludt nyolckor, felébredt 10-kor, most szoptatom, mert nem alszik vissza. 

Szuperjó hétvége lesz ez, átugornám...

Ma leginkább azon gondolkodtam

hogyan fogjuk tudni segíteni abban Barnust, hogy ezt a hetet feldolgozza és aztán túlléphessünk rajta... (ha minden jól megy és túlléphetünk). Emlékezni biztosan fog rá, meg vannak képek is emlékbe (majd rakok ide is), és ilyenkor szokott a gyerekek segítségére lenni a játék...

A mai attrakció a kakilás volt, fekve, nehéz menet volt, Barnus sírt, hogy vécébe szeretne (mert hogy kb. egy hónapja nem kell pelenka hozzá, csak még nem írtam erről), meg kellett ígérni neki, hogy mi töröljük meg a fenekét, nem a nővérek. Gábor már azzal fogadott, mikor beértem, hogy kezembe nyomta a kúpot és mondta, hogy addig nem mehetek haza...:) Sikerült szerencsére. 

Fekszik Barnus tovább, mit tehetne, ma azt mondta, tudja hogy kell leszedni a kötözőt, és majd ő szeretné leszedni, ha már szabad. Így áll hozzá, nem tiltakozik, elfogadta, mint valami természetes dolgot, hogy ki van kötve. Drága nagyon.

Ma nem volt skype, mert Gábor mobilkerete elfogyott a sok tűzoltó sam miatt, szegényeknek újabb csapás...

Fáradunk azért. 

Iszonyú jó érzés, hogy mennyien drukkolnak, érdeklődnek, kérdeznek, biztatnak, gondolnak ránk, nagyon jól esik, tényleg. 

(suliban meg fennforgás van, írok majd arról is)

Kicsit több, mint 30 órája

fekszik Barnus a hátán, keze-lába kikötve, sajnos nincs enyhítés, felülnie sem szabad, és mint ma megtudtuk, még napokig ez lesz. Hétfőn vagy kedden veszik ki a katétert. Vigasztalt az egyik nővér, hogy ez nehéz, de még nehezebb, ha egy rossz mozdulattal tönkretesz ennyi munkát és energiát...
Nagyon nagyon ügyesen viseli, tényleg elképesztő, nemrég skype-oltunk, még viccelődni is van kedve/ereje.
Szobatársa Peti, kamasz fiú, tegnap szegényt éheztették kora délutánig, majd hazaküldték, ma már sorra került, úgyhogy ma ő is bent alszik. Barnusnak nagyon tetszik, "szép a haja Petinek" mondta, meg később kérdezte (nem lát rá, csak ha kicsavarja magát), hogy miért van ilyen csöndben Peti, anyukája nevetett, hogy háromévesen még Peti is beszédesebb volt, mostanában ilyen hallgatag...

Mindenki nagyon kedves velünk, anyukám mesélte, hogy a fiatal nővér teljesen elbájolta Barnust a fürdésnél, pedig nagyon tiltakozott ellene. Ma ketten is voltak, akik még dolgoztak Gábor apukájával, meséltek róla Gábornak, egyikőjük mondta, hogy miatta lett Ágnes a lánya, meg meséltek történeteket, Barnus nekik Barni-baba, kedvesek és mosolygósak, le a kalappal előttük, tényleg.

Szegény Barnus háton fekve semmi értelmeset nem tud csinálni, egész nap telefonozna, például tűzoltó sam-et néz vagy bekapcsol zenéket és mondja, hogy melyik kinek a csengőhangja, meg képeket is nézegettünk, félek, nehezen fog lejönni a szerről:)

Gábor állja a sarat, bár ez a hétfő-kedd azért nem esett jól egyikünknek sem. Nehezemre esik bevallani, de örülök, hogy nem én vagyok ott Barnussal, nem tudom, hogy bírnám. Így is szar, mert Marci is hiányzik, ha bent vagyok, itthonról meg úgy érzem, Barnus mellett kellene lennem. Rajta ezt nem érzem, neki ez természetes, hogy annyi mindent csinál apával, ez is olyan apás program...

Amúgy meg, nagyon helyretesz ez a hely. Pedig pici osztály, nem a durvábbak közül való. Egy héten háromszor (amikor műtenek) ott éhezik egy csomó gyerek, ma egy egyévesforma kisbaba majdnem egyig, megszakadt a szívem, aztán ébredéskor sírnak, vergődnek, majd sírnak az éhségtől, mert néha még órákig nem ehetnek, és közben ma kivették egy kisbaba fél veséjét és beszélgettem egy anyukával, aki már rutinos műtétre váró volt és amúgy meg csontvelő donorra várnak a négyéves kisfiúnak, hogy legyen esélye, és ha meglesz az átültetés, két évig tart majd, hogy a kissrác felépüljön, ez a két év az ára annak, hogy utána egészségesen élhessen. Amúgy is sokat agyalok ilyeneken, de ilyenkor meg pláne, hogy mennyire nagyon jó dolgunk van és mennyire védett búrában élünk...

Túl van a műtéten

Barnus, de még nagyon nehéz napok elé néz. Most háton van, keze-lába kikötve, úgy alszik, nappal talán majd kaphat enyhítést...

Végül 11-kor került sorra, jól bírta étlen-szomjan. Én a műtét közben értem oda, aztán vártuk, hogy felébredjen, na az nagyon rossz volt, sírt, vergődött, alig bírtuk ketten lefogni, mondta, hogy fáj neki és pisilnie kellett, de nem mert a katéter miatt... Aztán visszaaludt, a második ébredése már jobb volt, majd a harmadik ébredése már egészen jókedvű, azon én már nem voltam ott. Skype-oltunk kétszer is, lefürdették, pizsit vett, kötést cseréltek és nagyon remélem, hogy jó éjszakájuk lesz...

Gábor az egyetlen apuka az osztályon, egyelőre nagyon jól bírja...

Marci édes-drága volt, anyukámmal remekül elmulatott, evett is, aludt is, nagyon örült nekem, jókedvű volt egész délután és még nyolc előtt kidőlt a sorból.

Dorkát anyukám vitte tornára, fáradtan jött haza, hányingere volt, apukája helyére kéredzkedett, még az se tántorította el, hogy mondtam neki, az ágyunkban nőni fog a létszám az éjszaka folyamán:) Biztonsági hányós lavórt is kért, remélem nem lesz beteg.

Nekem fáj a fejem, de legalább kisebb lett a két napja a gyomrom helyén tanyázó gombóc...

"Rettentően sírtunk mindketten..."

Barnus mostanában nagy érdeklődést mutat saját kisbabakora iránt, így nemrég fényképeket nézegettünk róla, többek között a születéskori képeit is. Van egy amin nagyon sír, épp öltöztetik, mielőtt visszaadják nekem. Van Dorkáról is egy hasonló, ő épp ordít, miközben fürdetik. Mindkettejükről van olyan is, ahol végre megkapom őket felöltözve és elalszanak a kezemben.

Aztán pár nap múlva nagyon kellett gondolkodnom, miről beszél Barnus, amikor Dorkának magyarázza, hogy elvitték anyától öltöztetni és nagyon sírt... Végül leesett, Barnus meg magyarázta tovább Dorkának, hogy ő is sírt, amikor fürdették, "rettentően sírtunk mindketten, Dorka"... 

Még a nagy karácsonyi forgatag előtt

Marci 8 hónapos lett. Már szépen ül, pár napja fel is áll (és aztán nagyot esik), még mindig nincs foga, de eléggé küzd a dologgal. Most próbálunk visszatérni (egyelőre mérsékelt sikerrel) ahhoz a jó szokáshoz, hogy esténként elaludt az ágyában. A hátsimogatós fázisban vagyunk. 

Mostanában örömmel eszi a főztöm, de arra gondosan ügyel, hogy megálljon egy bizonyos mennyiségnél, nehogy ki tudjak váltani egy szoptatást:) Természetesen éjjel is lelkesen kel az adagjáért...

Nagyon édes gyerek, jéghegyeket olvasztó mosolya van. Dorkával imádják egymást, Barnussal az ügy nem ennyire sima, főleg mióta Marci mászik és a földön játszó Barnus játékaira veszélyt jelent. Néha agresszív támadásokat kénytelen elszenvedni a bátyjától, de szerencsére nem haragtartó.
Eléggé szeret kézben lenni, napközben továbbra is a babakocsis alvás működik, még ebben a nagy hidegben is.
Műszaki érdeklődése kezd megjelenni, telefon, távirányító, számítógép nincs mellette biztonságban.
Azt mondják rá, tiszta apukája.

És szerencsére apukája imádja fotózni...

Buék

Végül buliztunk Dóráéknál, nagyon jó volt, Marci is jól bírta, az éjfélt mondjuk koccintás helyett szoptatva töltöttem, közben hallgattam a himnuszt, jó volt az is, és ugye koccintani szilveszter éjjelén lesz még alkalmam bőven, ha minden jól alakul, de szoptatni szilveszter éjjelén már nemigen fogok...

Volt tánc, közös zenélgetés, forralt bor is, egy pohárral, az ital szerencsére egyáltalán nem hiányzott, cigizve dumálgatni a hidegben viszont nagyon jól esett... Ja. és minden ilyen bulin szokott lenni egy "kicsi a világ" élményem, nem maradt ki most sem:)

Fogadalmat nem tettem, az merőben véletlen, hogy ma került ki Gábor segítségével a telefonomra  egy futós alkalmazás, amit hamarosan tesztelni szeretnék. 

A gyerekek jót nagymamáztak, ma a másik nagymamánál folytatják, mi meg megpróbáljuk kicsit bepótolni a tegnap elmaradt alvásadagot... bár azt hiszem, ehhez Marcinak is lesz egy-két (három-négy) szava...