Két éves lett

a pici fiú:)) 14 kiló és 92 centi életöröm, vidámság és lelkesedés:)) Akaratos, türelmetlen és időről-időre hisztis, de közben nem lehet haragudni rá, mert olyan édes... ez utóbbit már párszor talán említettem itt a blogon...

A szülinap nagyon jól sikerült, Barnus kifejezetten zavarba jött attól, hogy mindenki neki énekel, itt épp zavarában Dorka ujjait tekergeti:))

Viszont a gyertya-elfújásra elég hamar ráérzett:

Szerencsére mindenki jól eltalált ajándékokkal érkezett, volt nagy öröm, itt például éppen leesik az ünnepeltnek, hogy ez a nagy valamicsoda egy kukásautó:))

Dorka még megvizsgálhatta, én rárakhattam a kukákat...

de aztán Barnus megelégelte, hogy a többi vendég is mindenáron meg akarja fogdosni a kincsét, ezért végül kénytelen volt felnyalábolni, és elvonulni a szobája csendjébe, magára hagyva a vendégsereget... 

És hogy mivel tölti az idejét így két évesen? Szerintem - bár én elfogult anyuka vagyok - nagyon ügyes és önálló. Egyedül eszik, egyedül mos kezet és szájat ("anya üü, baba!"), ruhát választ, szandált vesz (igaz legtöbbször kacsaláb), ügyesen motorozik és ügyesen tolja a futóbiciklit. A labda nagy sláger, dobja, rúgja, és ha ütő is van a közelben, azzal is kezelésbe veszi.
Szereti a könyveket, annapetit (mondja is, hogy anna), a böngészőket, a Pettson és Finduszban pedig azt, amikor a cica félve sírdogál a dobozban... Hétfőn és csütörtökön reggel, általában még pizsamában  a lépcsőházból nézzük a kukásautót, merthogy a lakásból csak hallani lehet, látni nem. A buszon úgy szeret utazni, hogy ő ül egyedül (természetesen egy teljes széket elfoglalva), teljesen felháborodik azon, ha foglaltak az ülések, olyankor a szerinte bűnös nénire/bácsira mutogat és mondja, hogy üü (kicsit sem ciki, mert persze nem halkan csinálja:)). Integetni is nagyon szeret, szokott integetni a busznak, villamosnak, vonatnak, kukásautónak (és mekkora az öröm, ha visszaintegetnek a kedves kukások), a kutyáknak és a babáknak, néha még a katicabogaraknak is. Mostanában egyáltalán nem olyan letámadós a játszótéren, sőt, ha elvesznek tőle valamit, csak néz nagy ártatlan szemekkel. Imádja a kisbabákat, a védőnőre várva múltkor az összes gyereket végigsimogatta (a három hó alattiakat anyuka reakcióját figyelve szoktam csak engedni, a fölött is lábakat lehet csak simogatni), minden babakocsiba belenéz, ettől persze minden anyuka el van olvadva:) Amúgy is egy nagyon barátkozós gyerek, már a második ilyen gyerekem, ami azért érdekes, mert én magamra gyerekként egyáltalán nem így emlékszem, bár most felnőttként már én is ilyen vagyok - persze a gyerekeim mellett erre bőven nyílik lehetőség is... Már eljátszik egyedül, például a kukásautóval vagy a csuklós busszal, a vonatsíneket egyre ügyesebben rakja össze, de nemcsak fiús dolgokban ügyes, Dorka babakocsiját is szívesen tolja és az állatait gondoskodva betakargatja, puszilgatja. Amúgy a puszilgatás a plüssökön (és a siófoki faelefántokon kívül) leginkább csak apának jár, néha csurran-cseppen Dorkának, még ritkábban nekem...
Dorkát (aki-nagyon-nagyon türelmes vele) azzal kergeti a sírba, hogy tényleg mindig és tényleg rögtön kell neki az, ami Dorka kezében van, még akkor is, ha van belőle egy tök ugyanolyan. Ezt még nézni is idegőrlő, úgyhogy mostanában sok időt töltök azzal, hogy Dorka cuccait védem az öcsikétől:)) Dorka hajlik rá, hogy beadja a derekát, mert nem szereti, ha Barnus visít, de azért egy idő után nyilván frusztráló mindent odaadni, ezért én arra biztatom, hogy ne tegye... Siófokon Dorka kedvenc tányérjáért hisztizett folyamatosan, attól kezdve, hogy rájött, az Dorkának fontos. Amikor aztán legközelebb Dorka nélkül voltunk ott, eszébe se jutott a tányér, akkor még én is meglepődtem, hogy ezt mennyire sportként űzi...
A bölcsit szereti, már azt is mondja Ági (kedvenc gondozónőnk), meg azt is Ádi (egyik kisfiú), de mindig nagyon örül nekem, mikor ebéd után beállítok, és mindig azt válaszolja, hogy nem akar ott aludni...
Dorka szokta mondogatni, hogy milyen furcsa, hogy már két éves, úgy tűnik, nemcsak nekünk felnőtteknek repül az idő:))