Bár Barnus már szépen beszél mondatokban, vannak szavak, amik még kevésbé mennek... Reggel felpattan az ágyban (mostanában ismét a mi ágyunkból szokott reggelente felpattanni, de ez egy másik történet...) és közli, hogy "kölfelek". Nála most a babák is meg a játékkutyák is kölfelnek, ha már kialudták magukat. AnnaPetiék ugrálnak a hópukacokon a kedvenc hóemberes meséjében, amit egyébként úgy mesélünk, hogy minden mondatot ő fejez be.
Annyira élvezetes, ahogy mondja a mondandóját, minden nap tud meglepetést okozni, és látszik, hogy ő is élvezi, mert most már magának és a kutyájának is mondja... Ma a játszótérről hazafelé szerette volna, ha cipelem, mondta, hogy "fáj a hasam" (ami igaz is sajnos), de mivel ettől nem cipeltem, nyomatékosított is: "nem érzem magamat", de nem volt szerencséje, mert ettől se cipeltem, pedig nagyon jó próbálkozás volt:))
A múlt héten sokat mondogatta, hogy a Mikulás hoz neki nénó-autót (hozott is, nagy volt az öröm), a bölcsiben meg szokta kérdezni, hogy "anya mivel jöttél, kocsival?", tegnapelőtt a babakocsiban ülve kifejtette, hogy "kocsival akarok hazamenni, mert lefújja a fejemet a szél"... Sokszor énekelgeti mostanában, hogy "szedjetek szét", amit Gabótól tanult a bölcsiben, akinek állítólag ez a kedvenc dala, és valami hosszú hajú pasikból álló rockbanda énekli. Ha megkérdezik tőle, mi van anya hasában, mondja, hogy kisbaba, majd közvetlenül ezután földhöz vágja a játékbabáját... vagy felrántja a pólómat, hogy megsimogassa a kisbabát, akit olyan jól rejtegetek és megkérdezi: "úszik?". Továbbra is imád ismerkedni, általában úgy kezdi, hogy odamegy akárkihez, és megkérdezi "mit csinálsz?" Ha valaki szóba kerül, akkor általában az összes, szerinte hozzá csatlakozó gyerekről és felnőttről is végigkérdezi, hogy épp hol vannak és mit csinálnak, például a szomszéd Karcsi bácsitól, miután megkérdezte, mit csinál, megkérdezi azt is, hogy hol van és mit csinál a cicája, ugyanezt persze Karcsi bácsi nőjétől is... Barátnőm kislányával gyakran találkozunk, ezért ő sok mindenről eszébe jut, ma például a sajtos tésztáról, amit múltkor ettek együtt, jött is a holvanzsuzsi és mitcsinál... Aztán az orrfújásról is eszébe jut, mert Zsuzsi ügyesen trombitál, ezért orrfújáskor megkérdezi, hol trombitál Zsuzsi... Fix csatlakozó résznek tekinti általában az anyukát és az apukát, így ha látunk egy kutyát/macskát/nyuszit/medvét (ez utóbbit általában képen), akkor megkérdezi, hogy "anyukája hol van? mit csinál?" néha válaszol is magának, "otthon van", aztán ugyanez apukával is, aki Barnus megfejtése szerint általában boltban van vagy dolgozik... Hát igen, a mi apukánkra is jellemző, hogy kevesebbet van itthon, mint amit fiacskája igényelne, így ha itthon van, akkor ő a sláger... múltkor hazajött, de rögtön utána le kellett ugrania valamiért, Barnus meg állt a szoba közepén sírva: "Apukám! Apukám elment..." Imádnivaló volt és úgy láttam, Dorka is hasonlóan érez:)) Sokat hiányolja Dorkát is, "Dorka hol van?" kérdezi, bár tudja a választ, "Dorkáért menni most" szokott sürgeti már kora délután is, délelőtt pedig Dorka játékaival vigasztalja magát, rendszeresen arra késztetve engem, hogy a "melyik ujjamba harapjak" dilemmán rágódjak... Ő is érzi egyébként, ha Dorka cuccait illetően tilosban jár, "Dorka szomorú lesz" szokta mondani, ha valami olyat vesz el, amiről tudja, hogy tilos, majd megnyugtat engem és magát is: "vigyázok rá..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése