Ez pedig nem más, mint a vérnyomásom:)) Szerintem ez alapján kész csoda, hogy ébren töltöm a napjaimat... Már gondoltam rá, hogy utánanézek, mi a vérnyomás alsó határa, de még nem mertem... Tegnap az anyakocsmán (Dorka osztálytársainak anyukájával zajló, jókedvű esti hepaj) az egyik anyuka meg is jegyezte, hogy ezek szerint a gyerekeim nem tudnak eléggé felbosszantani, de ha gondolom, ő szívesen felbosszant:)) Az anyakocsma egyébként jó volt, sajnos az eddig próbált 3 hely mindegyikéről kiraknak 11kor, utána utcán ácsorgós rész következik, én meg sajna nem bírom az álldogálást, gondolom, mert nem jut fel a vér az agyamba... Aludni se aludtam valami sokat, hála a bulinak, de ma végre, 4 hónap után eljutottam jógázni, és máris jobban érzem magam... bár az a másfél óra kőkemény volt... És vicces volt megtapasztalni, hogy ugyanazokat dolgokat nem bírom, mint a Barnis terhességemnél, a legtöbb hanyatt-fekvős póztól légszomjam lesz, és a két típusú kismamás gyertyaállás közül az egyik típus nem jön be, azt ma csináltam utoljára, a másikat viszont imádom...
Ma amúgy ünnepnap van, Gábor szabin van, sajna nem sokat találkoztunk, mert ő a pincében szerelt, én meg jógáztam, most meg Dorkával gyöngyöt fűz a suliban... ezt a programot speciel szíves-örömest adtam át neki és Dorka is fel volt dobódva, mert elég ritkán szokott apukája kora délután a suli körül flangálni... És a hétvégén még talán moziba is eljutunk, mert anyukámék sok utazás között épp itthon vannak és rábeszéltem őket egy ottalvásra... Az élet apró örömei, így 2,5 gyerekkel:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése