Ma voltam kismamajógán, szerencsére nem egyedül, mint két hete, most ketten voltunk:) És én balga beszédbe elegyedtem a másik kismamával, aki többek között elmondta, hogy otthon akar szülni... És a vállrándítás helyett, ami erre a jó válasz lenne, elkezdtem vele beszélgetni erről... Mert tökre felkavar, főleg talán amiatt, mert Dorka előtt én is gondolkodtam a dolgon és pont ugyanolyan érveket hangoztattam mellette, mint most ez a lány is... amiket most így, a harmadikat várva, annyira naivnak és lényegtelennek érzek... Szóval azon gondolkodtam, miért változott meg ennyire a véleményem. Sokkal jobban tartok a szüléstől, mint az első előtt, sokkal több rossz kimenetelt ismerek, sokszor azt éreztem, hogy ez tudott volna leginkább eltántorítani a harmadik gyerek bevállalásától, hogy mi van, ha én ottmaradok vagy történik valami a babával, ami miatt a meglévő két gyerekem már sose kapja vissza az anyukáját, vagy sose lesz már az anyukájuk ugyanolyan, mint volt... Igazán nem tudom, hogy akkor voltam-e túl naiv vagy most vagyok túl parás, de mindegy is, mert változtatni nem tudok rajta... és mindenkinek joga van az elsőt úgy várni, hogy azt gondolja, a legfontosabb dolog egy gyerek életében az a néhány óra megszületés... És én se akartam meghallani mást, és biztosan pont így felidegesítettem ezzel pár embert magam körül... Most meg már szívem joga azt gondolni, hogy a lényeg, hogy hazajussunk a kórházból épségben, mind az öten jól legyünk, és még sokáig élvezhessük egymás társaságát, mert ugye erre nincsen semmilyen garancia... És ehhez képest tűnik olyan nagyon lényegtelennek, hogy hol születik meg a gyerek és gyertyafény várja-e vagy kórházi szülőszoba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése