Vannak esték, amikor Barnust lerakjuk és már alszik is, meg vannak a bejárogatós esték, amikor kábé kétpercenként leállítjuk a megkezdett filmet, mert Barnus az ágyából szólít minket... De legalább amióta beszél, sokkal izgalmasabban variálja, hogy miért kellünk neki feltétlenül, mert amikor még nem beszélt, akkor kétpercenként inni kért. Úgy kezdi, "Apa, gyele..." nagy ritkán "Anya gyele...", mert sürgősen tudnia kell, hogy
- "hol van Dorka?" ill. "Dorka alszik már?"
- "hol van az alvós zoknim?", "hol van a kutyám?"
- "Apa micsinálsz?"
- "Apa eszel? úgy hallom, hogy eszel... Apa mit eszel?"
Ha esetleg Gábor próbálná letagadni, hogy épp müzlit eszik (mert abból botrány lenne), akkor azt is megkérdezi: "Fogadat eszel?"
Esetleg, megszokásból, inni kér, vagy müzlivel próbálkozik, vagy éppen sürgősen meg kell találnia a másik lábát:)), ami szerencsére nem szokott elveszni, csak épp belegabalyodott a hálózsákba és ezért nem tudja kidugni a lábak számára fenntartott kis nyíláson...
Mostanában, ha nagyon nem akar aludni, Gáborral meg szokták beszélni, hogy már mindenki alszik ilyenkor, végigsorolva az összes gyereket a környékről... de persze ez egyszer nem elég, ezért aztán felhangzik az "Apa gyele... elmondani, ki alszik", de nem ám a kanapén ülve (mert hát ilyesmivel is próbálkozik a megfáradt szülő), "a szobámba..."
Az se kizárt, hogy sürgősen tudnia kell elalvás előtt, hogy hol van a ceruzája, mert rajzolni szeretne valamit apukájának, vagy csak tizedszer elmeséli, milyen jót játszott Benivel... Mivel egyre többet beszél, tartok tőle, hogy a lista még bővülni fog, de legalább nem unatkozunk. Mindeközben a nővére két perccel ágyba kerülése után már javában alszik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése