Tegnap többször is felidéződött, hogy mit is csináltunk tavaly ilyenkor... Azzal kezdtük, hogy Barnus rég elfeledett képeket és videókat nézett a telefonomon és talált egy olyan videót, amin épp a tolijával száll be a liftbe (anélkül még nem tudott járni), talán életében először a saját lábán, aztán egy olyat is, hogy a régi lakásunkban Dorka felállítja, és két lépéssel hozzám dülöngél... ez kb. egy éve ilyenkor volt, már nagyon vártuk, hogy elinduljon... aztán még egy olyat is talált, ahol ebédel, pontosabban tömi be magába az ételt, főleg a répát és a brokkolit, amit előre kiválogatott a tányérjából... hát enyhén szólva is kevésbé egészségesen és lelkesen étkezik mostanában...
Aztán a nosztalgia újabb hulláma fogott el, mivel hasmenés miatt Barnus nem ment bölcsibe (szeptemberi munkába állásom óta ez az első nap, amit Barnus betegsége miatt itthon töltök, ez nagyon szép eredmény szerintem), így hát elindultunk a hideg játszótérre, mivel a tegnapi üres volt, egy másikra, de az is üres volt, eszembe is jutott, hogy tavaly pont ugyanennyire nem értettem, hogy hol vannak a gyerekek egész télen, még most se értem, de már kezdek beletörődni. Most ugyan csak két ilyen napunk volt, de tavaly az egész telet üres játszótereken töltöttük... mondjuk Barnusnak akkor még annyira nem hiányzott a társaság, de most már azt hiszem rosszul viselné, ha bölcsi helyett az üres játszótér lenne az alternatíva minden napra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése