Azt hiszem, ez a jelenség minden kisgyermekes előtt ismert: a gyerek kiválaszt magának valamilyen tárgyat, és ahhoz tűzön-vizen át ragaszkodik egy darabig. Ismerek olyan kisfiút, aki egy időben pet-palackkal aludt, barátnőm kislánya pedig elemlámpát használ alvókának.
Lássuk csak, Dorka ragaszkodásának első tárgya a malac volt. Kicsit később jöttek a műanyag kanalak és villák. Akkoriban nem nagyon volt szabad keze:
Bár itt csak a sárga kiskanál apró részlete látszik. A bölcsiben az elején egy zöld villa volt a sláger, az is egész nap a kezében volt, és ha megkérdeztük tőle, mi volt a bölcsiben, hetekig azt válaszolta, hogy zöld villa...
Egyszer szomszédoltunk az alattunk lakó három fiúknál, és szereztünk egy műanyag csavarhúzó-tartozékot. Igazán izgalmas darab:
Annyira megszerettük, hogy - bánom bűneim - nem adtuk vissza, költözött velünk, és nem is olyan régen még linzer-lyukasztásra használtuk, de most már nem találom. És további mindenféle apróságok voltak társaink rövidebb-hosszabb ideig, Dorka szereti a mütyüröket. Oviban aztán jött a mogyorókorszak. Előtte is gyűjtögettünk terméseket alkalomadtán, de az ovi kertjében levő mogyoróbokor új dimenziót adott a gyűjtögetés fogalmának... Vödrök és dobozok teltek meg vele, míg aztán az erkélyre száműztem a nagy létszámú kavicsgyűjteménnyel együtt... Már kiváncsian várom, mi lesz a következő sláger... Mogyoró szerencsére a suliban is van:))
Barnus alvóka terén kicsit lazább, van kedvenc, a kék kutya, de könnyebben pótolható.
A kanalakat Barni is nagyon szereti, bár ő a műanyaghoz nem ragaszkodik. Nagy sláger a labda, mindenféle méret jó, fő a változatosság. Mostani nagy kedvenc a bőrcipőcskéje, ami gyakrabban van a kezében, mint a lábán:))
A lábán utálja, mert nem tudja levenni, akárhogy rángatja. Persze, ha kézben viszi a cipőt, akkor a kő kidörzsöli a lábát, se sebaj: tud úgy is mászni, hogy a lábfeje nem ér le, csak a térde...
És ez még messze nem a történet vége, az igazi tágymánia Barninál még csak most kezdődik:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése