Azt már egy ideje sejtjük, hogy ha Barni akar valamit, azt nagyon akarja. Nem lehet őt csak úgy lebeszélni dolgokról... Vajon kire hasonlít?... Mindenesetre tegnap felrakott valamit a székre, ami a túloldalon leesett, és ő úgy gondolta, a széken átmászva megy érte. Talán ő maga is meglepődött, hogy fel tudta húzni magát a székre. Ezen felbuzdulva délután már a kanapénál próbálkozott, de ott ugye nincs mibe kapaszkodni... Nagyon reménytelennek tűnt, de ő nem adta fel. Amikor nagyon megsajnáltam, besegítettem, és éreztem, hogy itt már nem sok hiányzik... Ő is érezhette, mert tovább próbálkozott, míg végül sikerrel is járt. Nagy volt az öröm, aztán meg az elgondolkodás, hogy mire is jó, hogy fenn van a kanapén. Gondolta, majd üldögél ő is, mint mi szoktunk, így aztán üldögélt, de mindig rossz helyen, nagyon a szélén, meg amúgy se nagyon szokott üldögélni, aztán elfeküdt a párnákon... és egyszercsak rájött, hogy innen továbbvezet az út az íróasztalra, a számítógéphez. Onnan gyorsan leszedtem, most reménykedek, hogy elfelejti a dolgot:))
Jól elfáradt a próbálkozásban, fáradtan pedig nem tud felmászni, így tegnap befejezte, gondolom, ma meg majd újult erővel folytatja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése