Szakmailag korrekt elnevezéssel: affektív apnoé... Amilyen gáz a neve, maga a jelenség is legalább annyira kellemetlen...
Tegnap összefutottam az anyukával, akitől először hallottam a dologról. Anno tanácsot kért, hogy mit csináljon, mert a lánya (két évesen) annyira be tud hisztizni, hogy elveszíti az eszméletét. Mivel az anyuka epilepsziás, még jobban aggódott a dolog miatt, neurológust javasoltam. Ő mondta ki a diagnózist, a. a., gyerek majd kinövi, nincs vele különösebb teendő, csak annyi, hogy maradjanak lazák és ne mutassák ki ijedelmüket, mert a gyerekek hajlamosak rátanulni és tudatosan is bevetni ezt a dolgot.
Amikor Barni a játszótéren megijedt, sírni kezdett, mire odaértem a lábamra dőlt (épp négykézláb volt), majd miután felvettem, a kezemben is ernyedt volt, eléggé megijedtem. Az ott lévő egyik anyuka mondta, tudjak róla, hogy van olyan, hogy egy gyerek az ijedtségtől elájul - ekkor jutott eszembe az affektív apnoé, ez lenne az? Pár napra rá az etetőszékben újra előadta a dolgot, mert elvettünk tőle egy kiskanalat, ekkor már utána is néztem a dolognak, kb. azt találtam, amit anno az anyuka elmondott, meg hogy ez már jóval a hisztikorszak előtt, egyéves korban kezdődhet, és még azt az érdekességet is, hogy persze elsőre neurológus, de utána pszichológus felkeresése javasolt. Pszichológus? És én miért nem tanultam erről semmit (ha-ha, elméleti kérdés)? És mit kezdenék egy affektív apnoés egyévessel, ha beállítana hozzám?
Voltunk aztán neurológusnál, hipotónia miatt, megkérdeztem, jó-e a diagnózis, mondta igen, és nincs további teendő, próbáljuk megelőzni, amúgy okos-belevaló gyerekek szokták produkálni, és 4-5 éves korban kinövik...
Még kétszer volt azóta, egyszer leesett a háromkerekűről és csúnyán beütötte a fejét, egyszer pedig nem engedtem, hogy még több kaját tömjön a teli szájába, és ezt nehezményezte... Fújkálás nem sokat ér, más sem igazán. Bár most már látom, hogy ez lesz, de nem tudom megakadályozni, szem fennakad, gyerek lehanyatlik, kézben vagy etetőszékben legalább biztonságban van, bár a tele szájas produkciónál nem voltam nyugodt... Hamar visszajön, sír tovább, hüppög, majd megnyugszik.
Amúgy, mint tegnap megtudtam, szomszéd anyuka kislánya 3 és fél évesen abbahagyta, miután ő megtanulta a dolgot lazán venni. Ja, és a kislány mindig csak a szülőkkel csinálta. Ez eddig nálunk is így áll, ami azért felvet pár kellemetlen kérdést... ööö, hogy is jön a témához a pszichológus?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése