Mert vagy intézményben van, vagy lent bandázik, vagy bezárkózik a szobájába, és én csak a maradék időben látom. Abban biztos vagyok, hogy sokszor feldolgoz játék közben. Emlékszem, kétéves kora körül, miután elkezdte a bölcsit, állandóan azt játszottuk, hogy én vagyok a bölcsisnéni, ő az anyuka és hozza a gyerekét (játékbabát) bölcsibe, elköszön, megígéri, hogy délután érte jön, majd elmegy, gyorsan délután lesz és érte jön, én elmesélem mi volt a bölcsiben, aztán hazamennek. És ezt egymás után rengetegszer. Akkoriban pszichológushoz jártam, meséltem is neki, hogy milyen fura ez, hogy a kétéves gyermekemnek valami fáj és tudja, hogy mi a gyógyír rá, és játékon keresztül feldolgozza, segít magán... Én meg 30 éves fejjel nem tudom, mi a bajom, mi fáj és hogyan segíthetnék magamon..
A feldolgozás a mai napig megmaradt, bár most már nem kellek hozzá, így csak elcsípett részletekből rakom össze. Amikor Visegrádon volt nagyszülőkkel és kompoztak, utána a játszótéri forgó lett a komp, arra szállt fel a motorral és mentek - mert Barni is a forgón feküdt - Nagymarosra. Amikor olimpia volt, akkor olimpiásat játszottak, bár abban volt némi vita a barátnőivel, hogy azt hogyan is kell. Régen az elhagyástól, mostanában a tűztől való félelmét is állandóan beleszövi valamilyen játékba. Innen is látszik, egy ekkora gyereknek még bőven játszania kell. Nem házit írni...
Miket játszik még: ha lent vagyunk, a barátnőivel fára másznak, fiúk elől bújkálnak, cigánykerekezni és kézenállni tanulnak, különböző állatokkal különböző dolgokat eszelnek ki, aminek következtében a fűvön elszórva és a fákon lógva is lehet plüssállattal találkozni. Mogyorót, kavicsot, botot gyűjtenek, elmennek bandázni a kisösvényre, néha bicikliznek. Ha barátai nélkül játszótérre vetődünk, még mindig beül a homokba vagy a mászókán tanul új mutatványokat - pl térdhajlatnál kapaszkodva lefelé lógni vagy jó magasra felmászni.
Ha itthon vagyunk, sokat mütyürözik, pl szétrakja, párosítja, összehasonlítja a gumikarkötőit, kincseit, kavicsait, pénzét számolgatja, rajzol, színez, irkál, fontos papírt gyárt... Pónikkal már alig, barbikkal és gumibabákkal gyakrabban játszik, néha a klasszikus babázást is beiktatja. Minden napra más kedvenc plüssöt választ, a legtöbbnek neve is van, majd napokra hanyagolja őket. Néha magától nekiáll szelektálni az összegyűlt rajzok között.
Szeret velünk is játszani, ebben Gábor a jobb, velem leginkább társasozni szeret, mert főleg azt szoktunk. Jól lehet vele társasozni, már tud veszíteni... Szereti a katamino formakirakosgatóst, vagy a királylányos logikai játékot, szoktunk kirakózni. Szeret együtt alkotni, de ebben csak mérsékelten vagyok jó társ, persze azért próbálkozom.
Nagyon társasági, de most már szeret egyedül is molyolni. Szeret nevettetni, a legnagyobb sikert az öccsénél könyvelheti el. És ami nekem nagyon szimpatikus, hogy ha a barátai nincsenek a közelben, nagyon jól megtalálja a hangot kevésbé közeli, másik nembeli vagy akár teljesen idegen gyerekekkel is, és jól tudja érezni magát velük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése