lett pár napja, vicces, hogy pont aznap, amikor tavaly utoljára megjött...
7350 gramm és 67,5 cm, nem kicsi, na. Asszem visszaadhatjuk a mérleget.
Nagyon cuki, mosolygós, megismeri apukáját és tesóit, szereti nézegetni a játékait, az eget, a lámpákat és a fák lombjait, talán ez köti le legtovább. Pár napja a kezét is felfedezte, mint érdekes csodálnivalót. Továbbra is az a jelszava, hogy maradjunk mozgásban, akárhol is van, amíg haladunk, addig nyugi van... Ez hosszabb autóutaknál jól jön, mert általában alszik, a városban viszont Marci beépített piroslámpa-érzékelőként funkcionál.
Még mindig nagyon szeret enni, 8-9 alkalommal eszik egy nap (a napokban Gábor unszolására megszámoltam), lehet, hogy a sokszor keveset híve... Emiatt, meg amiatt, hogy napközben alig-alig alszik, nem igazán van napirend meg rendszeresség a napjainkban, abban bízom, hogy ősztől, ha megint kettesben leszünk, majd alakul valami. Viszont egyrészt esténként egyre sűrűbben elalszik egyedül némi mocorgós nyögdécselés után, másrészt éjszaka alszik, megszűnt a hasfájás (van helyette néha fogfájás), egyszer eszik 3 és 5 között, utána 6 és 7 között, panaszra nem lehet okom. A reggeli evészet után vad mosolygásba és dumálásba kezd, ami mellett lehetetlen aludni:))
Nagyon szeret apukája kezében lenni, úgy tűnik, hamarost lesz még egy apás fiam...
Jó így ötösben, bár még mindig szokatlan kissé, hogy öten vagyunk. Marci belopta magát a szívekbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése