2015. március 11., szerda

Síeltünk, túléltük, szerettük, elfáradtunk

Négy napból három napig szakadt a hó, utolsó napra jutott egy kis napsütés is.
Marci lázas volt, mikor mentünk és lázas volt, mikor jöttünk, közben volt néhány lázmentes napja, de elég nyűgös volt végig. A hegyi levegőt viszont megérezte, úgyhogy jó nagyokat aludt valamelyik hütte mellett a babakocsiban. 
Barnus barátkozott a síeléssel, sajnos a nyelvi nehézségek miatt a sísuli csak félsiker volt, amikor meg mi tanítgattuk, az meg még fél se:) De már ügyesen megáll a lábán, még pár év és vele is élvezhető lesz a síelés...
Dorka ügyesen nyomja, közben énekelget magának, azt néztük Gáborral, hogy olyan egykedvűen kanyarog le a pályán, mint akit már nem érhet meglepetés a lejtőn.
Mi is ügyesen síelünk, amikor alkalom adódik, mondjuk alkalom most még kevés adódott, ahhoz túl sok gyerek volt velünk:) Anyósom szerint jövőre könnyebb lesz, szerintem kábé öt év múlva lesz könnyebb, de majd meglátjuk...
Ebben a pár napban volt láz (Marci), fülfájás (Dorka), megint láz (Gábor), takonykór (mindenki). De legalább bárányhimlő nem volt:)
Jó volt, hogy sok gyerek volt és Marci kivételével elég önállóan intézték a dolgaikat, néha kicsit túl önállóan is... Mondjuk vacsoránál eléggé hangosak voltunk...
Alvás is volt, de jóval kevesebb, mint amit Gábor és én igényelnénk, ez persze itthon is így van és most már állandósulni látszik... Marci ébred, Barnus ébred, egymást ébresztik, nem alszanak vissza meg ilyenek. Úúúúgy szeretnék egy (két-három) éjszakát végigaludni...

A fiúk teljes harci díszben:

Barnus síel (zárt lábbal, pedig neki azért könyörgünk, hogy nyissa szét):

Lányok várják, hogy végre síeljünk:

Marci a hegyen:
 Dorka és a császármorzsa:

Ilyen nagyon sokan voltunk:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése