Dorka 1 éves kora után is nagyon cukigyerek volt:
Szeretett hordozva lenni, babakocsiban ülni, biciklin utazni, jól bírta a tömegközlekedést és folyton ismerkedett...
Mindenfelé programra el lehetett vele indulni, mert szinte mindenhol jól érezte magát. Alvás szempontjából is nagyon rugalmas volt, idegen helyen és nehezített körülmények között is tudott aludni. 16 hónapos korától már csak egyszer aludt egy nap, de azt mindig:))
Ebben az időszakban víziszonyra tett szert és az első tengerparti nyaraláson nem volt hajlandó vízbe menni. Egészen két és fél éves koráig tartotta magát ehhez a dologhoz, nagy bánatunkra. Aztán rájött, hogy nem éri meg és továbblépett.
Azóta már rengeteg más dologgal is hasonló módon türelemre tanított, ugyanis a megoldás általában az volt, hogy ki kellett várni, míg ő elszánta magát/megérett rá/legyőzte félelmét. Nehéz lecke egy magamfajta türelmetlen embernek:)
Másfél éves korától már nagyon vártuk, hogy beszélni kezdjen. Nem siette el, kétévesen kezdett beszélni, azóta néha arra vágyunk, hogy egy picit ne beszéljen:))
Az a bizonyos kétéves kor sok változást hozott Dorka életében és a mi életünkben, melyek nem voltak túlzottan szívmelengetőek. Erről talán egy következő posztban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése