Régen írtam. Gondolkodtam, mi az oka, és arra jutottam, hogy egy gyerek mellett legtöbbször jut rá idő, kettő mellett kevésbé. Micsoda meglepő felfedezés... Látszik, hogy kezdő kétgyerekes vagyok. Akik nem kezdők a témában, mind azt mondják, hogy két otthon levő kisgyerek az iszonyú nehéz. Eszembe ne jusson, tanácsolják:))
Heti beszámoló: hétfőn hármasban mentünk dévényre. Busszal és villamossal a kellemes 39 fokos nyárban... Bár Dorka induláskor nem lelkes, amikor ott vagyunk, eléggé feltalálja magát. Barni is jobban bírja a tornát, ha a nővére szórakoztatja, mint amikor én. Aztán haza, gyors ebéd, aminek egy részét pépesítettem Barninak. Nem ízlett neki, de sebaj. Barni aludt, Dorkával néztünk egy kis szertornát, társasoztunk és egy kicsit játszott egyedül, hogy én tudjak pihenni (=számítógép előtt ülni)... Délután le a kertbe, Blankát is lehívtuk és kitaláltuk, hogy másnap töltse velünk a napot. Nem jött össze, mert összevesztek azon, hogy hogyan kell olimpiásat játszani:(( Dorka megpróbált békülni, de Blanka kitartóan sértődött, így keddi buli lefújva. Gábor korán hazajött, mert nem gyógyul. Kedden délelőtt allende, Ágiékkal, Barni imád hintázni. Délután meglátogatott Melinda, majd Dorka eltávozott egyik kedvenc nagymamájával. Szerdán jóga:)), fogorvos, gyertyavásárlás az ünnepelteknek szombatra, és egy találkozás, ami miatt most megint sokat gondolok a munkára... Két gyerekkel a másik kedvenc nagymamától haza, a boltnál csomó ismerős. Rég látott ovistársakkal játszótér, én hálás vagyok, hogy most nyáron nem vagyok terhes:)) Aztán még egy kis itthoni játszótér, kibékülés Blankával, majd Kinga is csatlakozik, hárman játszanak olimpiásat. Negyed kilenckor Dorka végül jó fáradtan hazaér. Na ilyen nem lesz sok szeptembertől...
Csütörtökön tenisz, aztán Dorka ottmarad másik kedvenc nagymamájánál és mikor végre Barni elalszik, akkor leülök a gép elé: ez van most. Ma laza, egygyerekes este lesz. Arany életem van:))
Érdekes érzés, amikor gyerektelen, de a témával foglalkozó barátnőim, ismerőseim - ahogy öregszem, egyre kevesebb van belőlük:)) - meglátogatnak. Elgondolkodok azon, hogy a mi életünket elnézve vajon melyik érzés az erősebb bennük: az idenekemhármatis érzés vagy a nembiztoshogycsakagyerekteszboldoggá,olyanjólmegvagyunkgyereknélkülis érzés. Előbb vagy utóbb majd mindegyikükről kiderül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése