Barnika a mozgásfejlődés újfajta módjával ismertetett meg minket: amikor a dolog nem megy simán a maga útján. Kezdetben csak annyi látszott (természetesen nem én láttam, hanem a nagymamák), hogy nem tartja magát olyan jól. Öt hónapos korában még nem fordult semerre, amire a hivatalos doktornénink jelezte, hogy neurológus kéne. Kissé mellbevágott a dolog, végül a nem hivatalos doktornénink tanácsára dévénybe kezdtünk. Ezzel egy olyan történet kezdődött, amit minden szülő átél kicsiben (mint mi) vagy nagyban, ha a gyereke eltér a normától: sok vélemény, szakembertől és laikustól, kért és kéretlen, melyek egymásnak sokszor ellentmondanak, míg végül a szülő saját szakállára hoz valamilyen döntést a gyereke sorsáról. Nálunk ez úgy zajlott, hogy majd forog, minek sietettni, az enyém is csak feküdt x ideig kontra milyen jó hogy időben szakemberhez került, ilyenkor még hatékonyan lehet segíteni. A diagnózis (amiben dévényes és neurológus egyetértett): enyhe hipotónia, nagyon laza ízületek, így hiába szeretett volna forogni, nem tudott. Amiben nem értenek egyet: elég-e a dévény, vagy kell más is. Ez még most is nyitott kérdés.
Mindenesetre az első kezelés után 3 nappal mindkét irányba forgott Barnika és nagyon örült a fejleménynek:). Ekkor volt fél éves. Folytattuk a kezelést, amit a vártnál jobban viselt: csak akkor sírt, ha fáradt volt, vagy ha a következő lépcsőfokra gyúrtunk, ami még nem ment neki. Olyankor hullottak a nagy krokodilkönnyek a matracra:(
Jártunk, így hét hónaposan meglett a kúszás is - igaz, csálé volt, de a célnak tökéletesen megfelelt: haladt vele. Jártunk tovább, de a csálé kúszást Barnika nem adta. Ennél a résznél volt néhány hullámvölgy, mert nagyon rossz volt nézni, ahogy csinálta és nagyon vártuk a következő lépcsőfokot. De nem siette el: először kúszásból(!) feltérdelt, majd kúszva(!) lépcsőt mászott. Négykézláb hintázott. És végül már 11 hónapos is elmúlt, mikor rájöttünk, hogy tud mászni, csak nem akar. De a hideg kövön felemelte a hasát:)). Majdnem egy éves volt már, mikor tényleg szépen és gyorsan tudott mászni és abbahagyta a kúszást. De még nem ült, csak támaszkodva. Viszont állt már tíz hónapos korában (a kanárinyaraláson). Teljesen összevissza. Az ülés a szülinapja utáni zánkai nyaraláson jött el végre, azóta már érti azt is, hogy mire jó:))
Most rövid tornaszünet, mivel mindent tud, amit tudnia kell... Aztán lassan elkezdjük várni a következő lépcsőfokot. És közben hallgatom a vitát a dévénymódszerről és arról, hogy ez nem úri huncutság-e, hiszen a gyerekek régen is felnőttek, pedig nem volt ezmegaz... Nekünk nagyon jó, hogy van dévény. És az is, hogy most némi pihenéshez jutunk a mozgásfejlődés sűrű dzsungelében...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése