Bicó

Nagyon szeretek biciklizni, na nem fanatikusan, edzéscélból, hanem közlekedésileg, főként az autó és a bkv alternatívájaként. Mindenesetre a gyerekeknek ezzel együtt kell élniük, ha már ebbe a családba születtek:))

Dorka másfél évesen (persze ez is Zánkán történt) ült először a bicikliülésben, rögtön átütő volt a siker. 

A kezdeti sikereken felbátorodva Budapesten is kipróbáltuk ezt a formációt, majd hosszabb kirándulásokon is voltunk. Aztán lett Dorkának saját biciklije, pótkerékkel. Egy esős, hideg, júniusi falunapon Dorka egy Piroskától kölcsönkapott biciklivel ráérzett az egyensúlyra és búcsút intett a pótkeréknek. A hirtelen jött bátorságban minden bizonnyal az is szerepet játszott, hogy az esőtől és a szemébe húzott kapucnitól semmit sem látott, valamint az is, hogy Piroskának már ment a dolog:))

A kis piros bicikli szuper volt, csak lassan haladt, az új bicót - mily meglepő fordulat - Zánkán, azaz Bfüreden vettük és első kipróbláskor Dorka a csalános nádasban landolt vele. De ez nem tántorította el, büszke tulajdonosa lett a Lili névre hallgató rózsaszín biciklicsodának:))

 

Eközben, szintén Zánkán:)), egy hosszabb biciklis kör után Dorka búcsút intett a bicóülésnek, mert kinőtte. Négyésfél évesen már nagyon nehéz volt vinni. Az ülés azóta várta új gazdáját, most nyárig kellett várnia és lőn:

A sisakot még keressük...
Dorka legújabb bicaja pedig nagy, kék és váltós! És majdnem vadiúj:))
Dorka még szeretne rá egy babahordozót...