Egy újabb hasznos dolgokkal és pihenéssel töltött hétvége - mily meglepő, hogy ez megint olyan hétvégére esik, amikor csak egygyerek (a pici) van itthon. Dorkát a nagyszülei Zánkán kényeztették ezidőtájt.
Szombaton délelőtt biopiacon voltunk, majd bevásároltunk egyebeket is, ebéd után a fiúk aludtak, én meg a számítógép előtt ülve, illetve egy könnyvel pihengettem, mely tevékenységeket rendrakással szakítottam meg, hogy hű legyek a bejegyzés címéhez. Miután megtudtuk, hogy Dorka délelőtt egészen Révfülöpig biciklizett - amihez meg kell mászni a szepezdi emelkedőt - nekünk is bicózni támadt kedvünk. Rendrakás közben a régi sisak is előkerült, így kellő felkészültséggel tudtunk útra kelni Barnussal. Nagy élet volt a Kopaszi gáton és jól elfáradtunk.
Vasárnap még dolgosabb voltam:)) Főztem Barninak és magunknak, fagyit csináltam és KENYERET sütöttem, életemben először! Egész jó lett, bár a szakértő - akinek a receptje alapján készült -hiányolta a kongó hangot. Szerencsére a szakértő családja és a mi családunk ennek ellenére mind egy szálig bekebelezte a művet, emlékét egy fénykép őrzi:
Közben hazaért Dorka, aki kifejtette, hogy ő igazából szeretne visszaszokni a délutáni alvásra (amiről kb. egy éve szokott le), mert nagyon elfárad estére. Abban maradtunk, hogy egy hete maradt a nyárból, amire már nem érdemes visszaszokni, de ezen a héten aludhat. Kalandos hétfőn állta is szavát, most épp durmol, míg én e sorokat írom. Közben Barni pedig leszokni látszik a délelőtti alvásról, pedig azt reméltem, még húzza egy darabig. Na mindegy is, a jövő heti sulikezdés mindannyiunk alvási szokásait meg fogja változtatni:))
És mitől kalandos hétfő? Már rég ígértem Dorkának, hogy elmegyünk a bölcsis játszó néven futó játszótérre, amit ma meg is tettünk, csak előtte gondosan bezártam az ajtót, kulccsal befelé:(( Gábor futott egy kört, mert szerencsére a telefonom nem volt a lakásban... A játszó egyébként nagyon jó, csak nem két éven aluliaknak. Ahol Dorka akart lenni, ott Barni utált lenni, ahol Barni elvolt, ott Dorka unatkozott. Azért egy picit együtt is játszottak:
Aztán jött két ismerős, némileg enyhítve a problémán. Ja, és szóba elegyedtem egy nénivel (vagy inkább ő velem), kérdezte lesz-e harmadik, mondtam, ha apuka is úgy gondolja, mire azt ajánlotta, vessek be cselt és essek "véletlenül" teherbe. Hát inkább nem fejtem ki, hogy erről mi a véleményem, milyen hatással van gyerekre, apára, anyára... Mert a néni megbánta, hogy nem lett harmadik, és így visszamenőleg úgy tűnik neki, hogy bármi áron is kéne az a harmadik... Jó erős hatása van ennek a gyerektémának, azt hiszem kevés más dolog van, amin emberek életük végéig képesek rágódni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése