Barnus, de még nagyon nehéz napok elé néz. Most háton van, keze-lába kikötve, úgy alszik, nappal talán majd kaphat enyhítést...
Végül 11-kor került sorra, jól bírta étlen-szomjan. Én a műtét közben értem oda, aztán vártuk, hogy felébredjen, na az nagyon rossz volt, sírt, vergődött, alig bírtuk ketten lefogni, mondta, hogy fáj neki és pisilnie kellett, de nem mert a katéter miatt... Aztán visszaaludt, a második ébredése már jobb volt, majd a harmadik ébredése már egészen jókedvű, azon én már nem voltam ott. Skype-oltunk kétszer is, lefürdették, pizsit vett, kötést cseréltek és nagyon remélem, hogy jó éjszakájuk lesz...
Gábor az egyetlen apuka az osztályon, egyelőre nagyon jól bírja...
Marci édes-drága volt, anyukámmal remekül elmulatott, evett is, aludt is, nagyon örült nekem, jókedvű volt egész délután és még nyolc előtt kidőlt a sorból.
Dorkát anyukám vitte tornára, fáradtan jött haza, hányingere volt, apukája helyére kéredzkedett, még az se tántorította el, hogy mondtam neki, az ágyunkban nőni fog a létszám az éjszaka folyamán:) Biztonsági hányós lavórt is kért, remélem nem lesz beteg.
Nekem fáj a fejem, de legalább kisebb lett a két napja a gyomrom helyén tanyázó gombóc...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése