hogyan fogjuk tudni segíteni abban Barnust, hogy ezt a hetet feldolgozza és aztán túlléphessünk rajta... (ha minden jól megy és túlléphetünk). Emlékezni biztosan fog rá, meg vannak képek is emlékbe (majd rakok ide is), és ilyenkor szokott a gyerekek segítségére lenni a játék...
A mai attrakció a kakilás volt, fekve, nehéz menet volt, Barnus sírt, hogy vécébe szeretne (mert hogy kb. egy hónapja nem kell pelenka hozzá, csak még nem írtam erről), meg kellett ígérni neki, hogy mi töröljük meg a fenekét, nem a nővérek. Gábor már azzal fogadott, mikor beértem, hogy kezembe nyomta a kúpot és mondta, hogy addig nem mehetek haza...:) Sikerült szerencsére.
Fekszik Barnus tovább, mit tehetne, ma azt mondta, tudja hogy kell leszedni a kötözőt, és majd ő szeretné leszedni, ha már szabad. Így áll hozzá, nem tiltakozik, elfogadta, mint valami természetes dolgot, hogy ki van kötve. Drága nagyon.
Ma nem volt skype, mert Gábor mobilkerete elfogyott a sok tűzoltó sam miatt, szegényeknek újabb csapás...
Fáradunk azért.
Iszonyú jó érzés, hogy mennyien drukkolnak, érdeklődnek, kérdeznek, biztatnak, gondolnak ránk, nagyon jól esik, tényleg.
(suliban meg fennforgás van, írok majd arról is)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése