Nekem - ismét megállapítottam - a mozgás segít ilyenkor, tegnap voltam futni, ma biciklivel mentem bankba és nagyon jól esett mindkettő. Valahogy rendeződnek, letisztulnak dolgok ilyenkor. Persze továbbra is fáj a szívem Barnusért, de tudom, hogy mindent megtettünk és megteszünk továbbra is és ennél többre nincs lehetőségünk.
Mondhatnám, hogy igazságtalan, de hát annyi igazságtalan (a miénknél jóval igazságtalanabb) dolgot láttunk az elmúlt napokban, melyik gyerek érdemel ilyet? A miénk sem, másé sem, mégis megtörténik. Barnus valamiért ezt kapta és mi nem tehetünk mást, mint megpróbáljuk a lehető legjobb döntéseket meghozni, és segíteni Barnust, hogy minél jobban átvészelje és kezelje ezt a dolgot. Ennél tovább nem terjed a hatáskörünk szülőként, bármennyire is szeretnénk.
Most ébredt Barnus, felvette a focimezét és megkérdezte: "ugye, anya, én vagyok a legszépebb?" Ő szerencsére ki van békülve magával:)
Aztán Marci is felébredt és egy mozdulattal kitörölte, amit írtam. Sebaj, másodszorra még jobb lett:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése