2015. január 22., csütörtök

Fiaimról

Szép barna szemüket az apjuktól örökölték, hosszú fekete szempilláikat sem tőlem... Na és a konok természetüket vajon kitől?
Nagyon szépek, pedig nem is vagyok elfogult...
Imádnivaló, cuki, mosolygós, barátkozós, életvidám gyerekek mindketten, miközben (más-más okból ugyan) sokszor nehéz velük. 
Szeretik egymást, de ezt nem mindig sikerül megfelelően kimutatniuk:) Szeretik a nővérüket is nagyon, ez Marcin látszik is, Barnus viszont annyira érdekesen próbálja szeretetét Dorka tudtára adni, hogy Dorka az esetek többségében idegbajt kap tőle...

Egészen pontosan ennyire édesek:

Már néha majdnem együtt játszanak:

Mászóverseny:

Marci műszaki érdeklődéséből a mosógép se marad ki (és majdnem feléri már a gombokat is, pedig még csak most szokott le nyomkodásukról a bátyja):

Barnus, ha nem tűzoltó, akkor felnőtt és apuka (szerinte ez a kettő kötelezően együtt jár):



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése