Egyre nehezebb

itthon hagyni Marcit és egyre nehezebb otthagyni Barnust. 

Ő is nehezebben viseli már, sokszor dühös ránk.

Hétfőn okosabbak leszünk remélem, mert a mai átkötözés után csak annyit tudtunk meg, hogy nem lehet tudni semmit, mert egy vérrög eltakarja a sebet... Az ajtó túloldaláról hallgattam, ahogy sír (kötözésre nem lehet bemenni), azt mondta utána, hogy nem fájt, csak megijedt, mikor meglátta az ollót, hogy levágják a fütyijét...

Marci elaludt nyolckor, felébredt 10-kor, most szoptatom, mert nem alszik vissza. 

Szuperjó hétvége lesz ez, átugornám...