Kimenős és kétfiús

Gábor még magához sem tért a meglepetéstől, hogy már három gyerekes apuka, máris itthon hagytam őt egy este a sok gyerekkel. Mindenki túlélte. Sőt, én még jól is éreztem magam, mint általában az anyakocsmázáson, ezért is nem akartam kihagyni. Dorka oldalát fúrja a kíváncsiság, miről is beszélgetünk ilyenkor, de sose elégedett a válasszal, mert nem tartja kielégítőnek:)) Pedig tényleg az is téma volt, hogy mit kapjanak a tanítónénik év végén...

A kimenő gyakorlati megvalósításában segített, hogy Siófokon Marcit a szokásos esti szeánsza (szopi, ágyba lerakás, felébredés, szopi..., néha csak fél-, de van, hogy két óra hosszan) közben egyszer (vagy az is lehet, hogy kétszer) anyósom vette fel, és láss csodát, így is visszaaludt, szóval nem feltétlenül a mellemre van szüksége, a ringatás is kielégíti. Azért persze hagytam itthon lefejt tejet, és még egy darabig néztem, hogy tényleg visszaalszik-e, aztán leléptem. Kicsit több mint két órás volt a kimenőm és mindenki aludt, amikor hazaértem...

A kétfiús napok (amikor Barnus nem megy bölcsibe) reggelén szokott némi gyomorgörcsöm lenni, de eddig elég jól vettük az akadályt. Az a legrosszabb, mikor nem lehet kimenni pl. az orkán miatt, egy ilyen délelőttöt egy kedves szomszéd meglátogatásával töltöttünk el, Barnus jót játszott a leendő ovistársával... Aztán olyan is volt, hogy barátnőm jött látogatóba és Marci aludt a babakocsiban, Barnus elmélyülten vizezett-homokozott, úgyhogy még beszélgetni is tudtunk. Meg ebéd után kávézni a teraszon... így visszagondolva, kifejezetten idilli nap volt:)) Van, amikor nem ennyire simák a dolgok, mondjuk lemegyek velük a játszóra, Barnus eltaknyol a bringával és vérezve bőg, miközben Marci a babakocsiban bőg, de végül ez a délelőtt is egész jó volt, már egyszerre tudok két gyereket két különböző ütemben ringatni:)) Annyi a titka, hogy jó helyre kell rakni a babakocsit...

Nem is tudom, mikor hintázott Barnus utoljára ennyit, de állítása szerint gyógyulgatott tőle a sebe:)) És közben persze be nem állt a szája, nagyon élvezte, hogy csak rá figyeltem...

És amilyen rendes a kétfiúm, eddig még mindig volt egy olyan kb. egy órás intervallum, amikor mindketten aludtak, én meg némileg feltöltődtem a nap hátralévő részéhez...