Igazából még nem érzem, hogy három gyerekem van, pedig este, mikor hárman háromfélét akarnak egyszerre, akkor azt már érzem, hogy sokan vannak...
Dorkán egyelőre nem érződik, hogy nagyon megrázta volna a tesóügy, néha megszeretgeti a kisebbik öccsét, nagyon profin tudja felvenni és tartani, és nagyon gyorsan tudja letenni, ha sírásra görbül az a cuki száj:))
Barnus, bár a tesója felé szintén szeretettel közelít, közben minket teljesen kikészített az elmúlt napokban, amióta kijött a lázból. Főleg Gábornak jutott sok belőle, amíg itthon volt, iszonyatos türelmet igényelt a kis középsőnk, néha borzasztóan tehetetlennek éreztem magunkat és nagyon nehéz volt meglátni a verekedő, rugdosó, direktnemcsináló, csakazértiscsináló, hisztis Barnusban a mi cuki kisfiúnkat, meg hát ilyenkor szeretni is nagyon nehéz őt, pedig nyilvánvalóan arra vágyna ő is legjobban... Kedden reggel anyák napi köszöntés volt a bölcsiben, Barnus végig az ölemben ült, nem mozdult sehova, nem állt be táncolni, énekelni, mondogatta, hogy maradjak ott, kapaszkodott a nyakamba, lehetett szeretgetni meg puszilgatni, nagyon jól esett...
Gábor kedden végre mehetett pihenni a munkahelyére, nem volt könnyű neki az elmúlt két hét, és hát sok időt nem tudott Marcival tölteni, pedig itthon volt... Mikor két nap egymás után ő szedte össze a gyerekeket, és épp az udvarra készültek lemenni egy szokásos Barnus-hiszti közepette, megkérdezte, hogy én ezt hogy bírom minden nap... Talán így már nem haragszik annyira, hogy minden délután azzal a kérdéssel zaklatom, hogy mikor jön már haza:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése