Anyává válás anyáink idejében

Most is, mint a másik két gyerekem csecsemőkorában is, megállapítottam anyósom, anyukám és korukbeli nőrokonaim és nőismerőseim elejtett félszavaiból, megjegyzéseiből, hogy mennyivel nehezebb volt nekik anno ez a gyerekszülés, csecsemőzés dolog, és nem azért, mert nem volt eldobható pelenkájuk... Hanem azért, mert annyi (innen nézve) felesleges korlátozás, értelmetlen szabály volt érvényben, amik nehezítették az életüket... És a többség nem kérdőjelezte meg ezeket, fel sem merült bennük, hogy másképp is lehetne, nem is voltak ehhez elég tudás birtokában (és nem lehetett olyan könnyen a megfelelő tudás birtokába jutni). 

Kezdődött a terhességi semmit nem szabad csinálni szabályokkal és a lebernyeges, nehogy kirajzolódjon a terhes has ruhákkal, folytatva a teljes tájékozatlansággal ami a szülést övezte, a hanyatt fekve, kikötözve vajúdással a 6-8-10 ágyas szülőszobában, az orvos (és a személyzet) korlátlan hatalmával, az apák folyosón üldögélésével, a rutin gátmetszéssel, beöntéssel, borotválással, a babák és anyák elválasztásával rögtön szülés után, a háromóránkénti szoptatásra teli hassal kiosztott csecsemőkkel, akit otthon láttak először kibontva, és végül jöttek a szoptatással kapcsolatos tévhitek, amik hamar ellehetetlenítették az anyatejes táplálást, a három hetesen megkezdett hozzátáplálással, a feles tehéntej dicsőítésével, a szigorú etetésrenddel, az éjszakai szoptatás tiltásával és a teáztatással, mindehhez jött a testkontaktus és ringatás tiltása (ne vedd fel, mert elkényezteted, sírni kell hagyni, hogy erősödjön a tüdeje, stb.), meg a szobafogság, hogy anyuka hónapokig ki se merjen mozdulni a gyerekével...

Emlékszem, amikor nagynéném mesélte, hogy éjjelente az éhségtől üvöltő gyerekbe próbálta belekönyörögni a teát, miközben a melléből folyt a tej, amit nem adhatott oda neki... Tiszta agyrém. Vagy amikor látogatóm a csukló babát meglátva közli, hogy nekik ilyenkor citromot kellett adni a babának, amiben annyira jól benne van ez a szemlélet, adni kellett, kész-passz, ezt mondta az orvos, és ettől valahogy mindig nagyon szomorú leszek, nem a citromlé miatt, tudom, hogy a babának semmi baja nem lesz a citromlétől... Ennek a sok (az anya érdekét egyáltalán nem szolgáló) szabálynak köszönhetően a többség számára a szülés rémálom volt, a szoptatás pedig lehetetlen küldetés... Azt érzem ezzel kapcsolatban, hogy mennyi örömet elvettek ezzel ettől a rengeteg nőtől, mennyi felesleges fájdalmat okoztak és arra ítélték őket, hogy véletlenül se bízzanak saját anyai ösztöneikben... és ezeknek a nőknek nagy része ma már nagymama és látnia kell, hogy mennyire másképp van minden és mennyivel nagyobb a szabadság (persze lehet még fokozni) és kisebb a kiszolgáltatottság (persze van még mindig bőven)... nem tudom milyen érzés lehet nekik, megfogalmazódik-e ez bennük, vagy inkább elássák jó mélyre amit éreznek. Azt hiszem, inkább ez utóbbi. Amikor a háborítatlan szülés fogalmával ismerkedtem az egyetemen, próbáltam velük a szülésről beszélgetni, és arra jutottam, hogy nem akarják bolygatni (de szívesen mesélnek róla) és ennyi idő távlatából már mi értelme is lenne...

kieg: meg az is eszembe jutott, ami még az anyák életét nehezítette, hogy mennyire semmi helye nem volt ezekben a kezdeti dolgokban az apáknak, és mennyire nem volt természetes az, hogy egy (egy-két hónaposan már nem szoptatott) csecsemőt egy férfi is el tud látni...