most úgy áll, hogy Dorkának elege van az öccséből. Nagyon... Az itthoni idő nagy részét a szobájába zárkózva tölti. Hangosan vísit, ha az öccse felé közeledik, hogy neee mááár. Akkor is bezárja a szobáját, ha ő épp a nappaliban van, hogy Barnus lehetőleg soha ne tegye be oda a lábát. És nagyon undok tud lenni az öccsével, gyakori a "véletlen" baleset, sokszor nem is tudom meg, mi történt pontosan, mert Dorka hallgat. Valahol értem is, mert Barni cuki, nagyon cuki ráadásul, elvarázsolja a szüleit, közben meg nagyon fárasztó is. Megy Dorka után, ott akar lenni, ahol ő van, de még nem lehet vele igazán játszani, se beszélgetni. És amíg szeptemberben a nagy iskolás volt a középpontban, most az épp járni tanuló kicsi van a középpontban.
Persze nem folyamatos a szenvedés, vannak jó pillanataik is, Dorka is drukkol a részegesen tántorgó öccsének, hogy célba érjen, játszani is szokott vele, este az ágyukból vigyorognak egymásra, mert Barni addig nem alszik el, amíg Dorka be nem fekszik az ágyába, szóval vannak anyai szívet melengető pillanatok is, most éppen kevesebb...
Tegnap azt találtam ki, amikor Dorka megint az öccsére panaszkodott, hogy megmutatom neki, milyen volt ennyi idősen. Szerencsére ebből a korszakból vannak videók, meg van örökítve Dorka részeges tántorgása is, meg ahogy fogja a teli tányérját és huncut képpel a magasba emeli, amire mi Gáborral kórusban rákiáltunk... Jó pár dologra rá is ismert Dorka, nagyon viccesnek találta, hogy mennyire hasonló dolgai voltak neki is:)) Aztán megint kizárta az öccsét a szobából, csak most odadobott neki egy kulcscsomót... és Barni 10 percig ügyködött azon, hogy lábujjhegyre állva megpróbálta a kulcsokat a kulcslyukba bedugdosni, hátha ki tudja nyitni az ajtót... Ilyen nehéz most nálunk kistestvérnek lenni. Meg nagynak is. A tesó-ügy jelenlegi állása: bonyolult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése