A lányos nap nagyon jó volt, iskolai kertészkedéssel kezdődött, amit el akartam bliccelni, de aztán győzött a lelkiismeret... Nyolckor már gereblyéztem és gazoltam, 9 körül az egyik anyukával meglógtunk egy kávéra, de aztán folytattuk a munkát. 10kor csatlakoztak a gyerekek, minden gyerek össze-vissza virághagymákat ültetett, tiszta káosz volt az egész, de a lelkesedés nem hiányzott, nagyon jól nézett ki a sok gyerek, ahogy mindenféle kerti szerszámmal szorgoskodott. Dorka megmutatta, hogyan tud a homokozó 20 centis peremén cigánykerekezni. Jól. De nem biztos, hogy én akarok erről tudni:))
Aztán rántott húsos szendviccsel kedveskedett a suli, hazajöttünk, megtisztultunk, és elindultunk kabátot venni. Három bolt, gyorsan végeztünk, kiderült, hogy eléggé hasonló kezd lenni az ízlésük, Dorka nem akart se hellokittys, se csillogó ezüst, se prémes gallérú csodakabátot venni... Beugrottunk még a könyvesboltba, hogy a tavalyi névnapi ajándékot levásároljam, így egy héttel az idei névnapom előtt:)), még Eszter és az öcsém közös ajándéka volt, hát idén már nem lesz ilyen. A könyvesboltban összefutottunk mégegy Dorkával, aki még két hónapig megszakítás nélkül anyanapot tart:)) Az én Dorkám kikönyörgött egy könyvet, amit másfél óra alatt ki is választott, nagyon jól érezte magát a könyvesboltban, ebben is hasonlítunk. Jó volt vele, kifejezetten pihentető ahhoz képest, hogy Barnussal néha azt se tudom, fiú vagyok vagy lány.
A fiúkkal meg az van, hogy nagyon odavannak egymásért, a kisfiam rám se hederít, ha az apja is ott van a közelben, az apukája pedig osztja ezt a rajongást, de kicsit gyorsabban elfárad benne, mint Barnus:))
Vasárnap Királyréten voltunk Katiékkal, az is nehezen indult és tök jó lett, Dorka ott is cigánykerekezett, nem tud betelni a dologgal, aztán patakon átgázoltak, Dani barlangokat mutatott a lányoknak, és szerencsére a két lány a nyári mosolyszünet után kezd újra egymásra találni... Barnus mindeközben aktuális kedvenc időtöltésének, a nyűglődésnek hódolt, igazán nem tudom mi a baja, én a járás körüli nehézségeknek tulajdonítom, szerintem neki is nehéz, hogy ilyen lassan halad a dolog. De lehet, hogy valami egészen más az oka. Arra mindenesetre kiválóan alkalmas a nyűglődés, hogy Gábor és én is falra másszunk tőle, a felgyülemlett feszültséget pedig sajna sokszor egymás irányában vezetjük le...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése