Tánc

Dorka kiscsoportos kora óta táncol, természetesen ez nem az ő ötlete volt, hanem az enyém, de azért kértem Gábort, hogy állítson le, ha nagyon erőltetném a dolgot (én ugyanis sajnálom, hogy sosem táncoltam) :)) Eleinte nem is volt Dorka túl lelkes, a nyitott órákon leginkább az látszott, hogy csak azt csinálja, amit szeret, de azt se mindig, mert a figyelme is gyakran elkalandozott...

Közben azért foglalkoztatta a dolog, mert időről időre előadta itthon a tudományát, híd, gyertya, egyebek, még eléggé billegősen... Közben tánctanárt váltottunk, aztán a tánctanár váltotta a csoportot, Dorka barátkozni kezdett a csoportban, a lelkesedése valamivel megnőtt.

A tanárcserék után Andi néninél állapodott meg a csoport, azt hiszem, vele nagyon jól jártak. Kicsit megijedtünk, mikor kiderült, hogy gyermeket növeszt a hasában, de aztán kiderült, hogy ez nem tántorítja el, a gyermeket elintézte a nyári szünetben:)) Dorka egyre lelkesebb volt, csak akkor bizonytalanodott el, amikor a csoport először fellépni készült. A dologhoz hozzá tartozik, hogy Andi néni se volt túl boldog, mert nem tartja jó dolognak a fellépést ebben a korban... A bizonytalankodás eredménye az lett, hogy Dorka az első fellépésen nem vett részt.

Végül a második fellépés lett Dorkának az első, ezen is hetekig vívódott, végül pedig teljes másfél percet töltött a színpadon (mondjuk azt kétszer) és borzasztóan izgult végig:)) Ez volt a kínai tánc a Diótörőből:

 

Az egész család jelen volt az előadáson, még Blanka is eljött anyukájával:))

Közben itthon és a nyitott órákon időről-időre megnézhettük, hogy ügyesedik Dorka, de nagyon sokat nem foglalkoztatta a dolog. Szinte észrevétlenül lett hibátlan a híd, egyenes a gyertya, a spárga is alakult. Nyár óta a kertben is folyamatosan tornáztak, egymás derekát fogva mentek hídba, kézen állni és cigánykerekezni tanultak, egymást tanították és biztatták. Mikor egyszer megdicsértem itthon a bemutatott hidat, Dorka megmutatta, milyen hidat tudott régen. Majd közölte, hogy én már azt a régi, béna hidat is megdicsértem, de miért? Úgyhogy beszélgettünk róla, hogy a béna híd egy négyéves esetében bizony ügyes dolog, mert előtte semmilyen hidat nem tudott. Hatévesen már más az ügyes, mint négyévesen. Rájöttem újra, hogy milyen fontos Dorkának a dicséret, és nem lehet csak úgy bele a világba osztogatni, mert emlékszik rájuk:))

A következő fellépés tavasszal volt, de nem haladtak elég jól, pótórák kellettek, Andi néni ideges volt, az egész tele volt feszültséggel. A gyerekek ezt talán annyira nem érezték, Dorka lelkes volt és talán kevésbé izgult, mint az elsőnél... Ez volt A tavasz ébredése:

 

Ekkor elbúcsúztunk a régi FMH-tól is, amit azóta le is bontottak...

Nyáron egyre gyakrabb lett a kerti torna óra, szeptemberben pedig Dorka nagyon akart menni táncra. Andi néni szeptember elején mondta a lányoknak, hogy szeretne év végére spárgát látni, lazítsanak otthon. Dorka néha lazított, lehet, hogy gyakrabban, mint láttam, mert a spárga majdnem megvan:)) A cigánykerék gyakorlást láttam, több száz cigánykerék megvolt szeptember-októberben...

A héten, két hét szünet után Andi néni nem győzőtt csodálkozni a spárgán és a cigánykeréken, megkérte Dorkát mutassa meg a többieknek, mit lehet elérni gyakorlással:)) Andi néni szerencsére nem fukarkodik a dicsérettel, Dorka pedig nem fél megkérdezni óra végén, hogy ügyes volt-e... Anya, Andi néni azt mondta, hogy én mindig ügyes vagyok, meséli csillogó szemmel az öltözőben:)) Egyelőre tehát a tánc marad...