Azon éjszakán még volt alvás, egyszer kelt csak Barnus, így reggel összekapartam magam a futáshoz. Jól is esett. Délelőtt látogatóban voltunk Mesiéknél, mert Barni jól volt, aztán délben, órára pontosan egy héttel az oltás után, elindult felfelé a láza, egészen 39.1-ig... Ezt hívja az oltást beadó doktornéni kis hőemelkedésnek, vicces, pontosan emlékszem, hogy Dorkánál se kis hőemelkedés volt. Barnus egész délután az ölemben pihegett, valamennyit evett közben, néha apukája hazaérését hallucinálta, még integetett is neki... Dorkát szerencsére Fanniék elhozták a suliból, reggel mondtam neki, hogy ez benne van a pakliban, így nem lepődött meg, amúgy is általában örül az ilyen fordulatoknak. Amikor fél hét körül hazaért, már mondta is, hogy ugye Barni nincs jól?, majd megszeretgette.
Barnusnak a lázcsillapítóval és hűtőfürdővel együtt se nagyon ment le a láza, nem aludt túl jól, sokszor kért inni, és jól esett neki a ringatás. Most délelőtt is így aludt el a kezemben, tartottam amíg bírtam, néztem, ahogy piheg a karjaimban, mostanra leraktam. Arra sajnos nem emlékszem, Dokánál meddig tartott az oltás hatása, remélem lassan túl leszünk rajta...
A szoptatással kapcsolatban meg néha eszembe jut, hogy még akár szoptathatnék is (tejem is van még), mostanában ráadásul állandóan a másfél-kétévest szoptatók jönnek szembe, hogy vívódásom növeljék. Szerencsére olyan nagyon nem növelik, mert az a közös bennük, hogy elvesztették a kontrollt a dolog felett, és ezt hol jobban-hol rosszabbul viselik. Én idáig nem akartam eljutni soha, hogy a gyerek szolgálja ki magát a melleimmel, olyankor is, amikor az nekem egyáltalán nem esik jól. Az összebújás viszont nagyon jól esik, még így is, hogy betegen szinte egész napos... Úgy tűnik, Barnusnak is jól esik, napközben velem, amikor Gábor hazaér, akkor pedig átugrik az ő karjaiba:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése