Talán végre

kikászálódunk az oltásból, tegnap végre játszótérre is tudtunk menni, és még a nap is kisütött, nem is tudom mennyi idő után... A játszótér azért jó, mert nagyon hosszú tud lenni Barnussal egy délelőtt bezárva a lakásba, mindenre hamar ráun és csupa veszélyes és tilos dolgot szeretne csinálni... Nem tudom, hogy az oltás hatása-e, de eléggé nyűgös még mindig. Ami viszont minden bizonnyal nem az oltás hatása, hogy a kedves mosolygós gyerekem mostanában erőszakos és visítós. Még nincs 16 hónapos, de már a toporzékolást is gyakorolja. Sajnos elég jól megy neki, egyszer-kétszer földön fekve is előadta, jaj nekem...

Ami miatt ez az egész nagyon nehéz, hogy Dorkával szinte semmit se tudok csinálni délutánonként, mert folyton Barni miatt kell ugrálni... Tegnap egyedül voltam velük, nagyon fárasztó volt, Barnus többek között kiöntötte az ecetet a fürdőszobában, majd eltört egy befőttesüveget a konyhában... Emiatt Dorka nem is szeret itthon lenni, ha meg itthon van, bezárkózik a szobájába, mert tudja, hogy reménytelen, hogy rá is tudjak figyelni. És ez még így lesz egy darabig és nem tudom, hogyan tudnék változtatni rajta...

Aztán amikor nyugi van, szeretgetik egymást, Dorka Barnus nyakát puszilgatja, játszik vele és olvas neki a kedvenc könyvéből, akkor persze egészen más színben látom a világot:))

A jó hír, hogy holnap megyünk Bécsbe, koncertre, már nagyon várom. Mindketten elég fáradtak vagyunk, de remélem azért nem alusszuk át ezt a másfél napot:))

Tánc és kérdések

Tegnap volt Dorka nyitott órája, Eszternek hála, Nagyi és én el tudtunk menni. Elég kemény óra volt, csomó nyújtással, koncentrálni kellett sokat, és amiket Dorka szeret, pl. a cigánykerék, az kimaradt. Egészen pontosan persze nem tudom, mit szeret Dorka, de az biztos, hogy sokat lógatta a nyelvét és mondta is utólag, hogy nehéz volt... Szóval szerintem ezt a sok nyújtást nem szereti. Ennek kapcsán pedig az merült fel bennem, hogy vajon biztosan ez-e az, ami Dorkának való, lehet, hogy valami dinamikusabb és akrobatikusabb dolog jobban bejönne neki... Múltkor kérdezte, hogyan kell megtanulni kézenállásból hídba menni és szaltózni. Fogalmam sincs, hogyan kell, úgyhogy ebben nem tudok neki segíteni. Kicsit tanácstalannak érzem magam most, mivel nem értek a tánchoz, nem tudom, alkatilag mi való neki, és azt sem tudom, ebben ki tudna segíteni... Andi néni?

Viszont ez volt az első nyitott óra, ahol végig azt csinálta, amit kellett, mégha időnként hibásan is:)) Koncentrálásban határozottan fejlődik. Mondjuk az továbbra is látszik a teljesítményén, hogy mit nem szeret... Sajnos csak telefonos képek vannak:

 

 

Még mindig az oltás

szóval aki épp az MMR oltás előtt áll, ne olvassa el ezt a bejegyzést, meg az előző hármat se...

Péntek reggelre lement végre Barnus láza, már szinte fellélegeztünk, amikor is megjelentek a pöttyök, a hasán, fenekén, hátán, nyakán... Kanyaró-pöttyök, legalábbis kép alapján, mert élőben olyat még nem láttam, lehet az is, mondta a dokinénink, vagy valamit összeszedett, pl. háromnapos láz, a vírusos kiütések elég hasonlók...

Ma reggelre elhalványodtak a pöttyök, de Barnus továbbra is keveset eszik, rosszul alszik, nyűgös, mindenen elsírja magát, ráadásként pedig ma reggel óta néha keserves sírás közben a fülét fogdossa... Lehet leadni tippeket, mi lesz a folytatás:(

Ami még fontos

hogy Barnusnál megvolt hétvégén az áttörés, egyre többet sétált, látszott rajta, hogy ráérzett és élvezi, persze még mindig sok eséssel tarkítva. Sajna a láz megjelenése óta visszatért a mászáshoz azon ritka pillanatokban, amikor önálló helyváltoztatásra adja a fejét... Remélem, azért nem felejti el tudományát ezekben a kómás napokban:))

Dorkának pedig megvan a tankönyvi cigánykerék, és már egy kézzel is megy... Nagyon szép, és ezt nem az anyai elfogultság mondatja velem:))

És még mindig

lázas Barnus, kicsit több, mint két napja, már nagyon elfáradtam... Mondjuk ebben az is benne lehet, hogy tegnap kimenőt kaptam. Nehéz volt elindulni egy anyahiányos és egy lázas gyerek mellől, de aztán nagyon jól éreztem magam. Egy óra körül értem haza, Barnus nagyon meleg volt, adtunk neki lázcsillapítót, majd ott maradt az ágyunkban. Így egy kissé mocorgós és szuszogós kályha mellett aludtam nem valami sokat...

Dorkát tegnap Emeséék istápolták suli után, ma a nagyi megy érte. Barnusnál tegnap a hűtőfürdő, ma a borogatás volt a sláger. És ha holnapig nincs javulás, akkor már orvosi ránézés szükséges... Szóval igazán vége lehetne már ennek a "kis hőemelkedés"-nek:))

Oltás, fáradtság és szoptatáshoz utószó

Azon éjszakán még volt alvás, egyszer kelt csak Barnus, így reggel összekapartam magam a futáshoz. Jól is esett. Délelőtt látogatóban voltunk Mesiéknél, mert Barni jól volt, aztán délben, órára pontosan egy héttel az oltás után, elindult felfelé a láza, egészen 39.1-ig... Ezt hívja az oltást beadó doktornéni kis hőemelkedésnek, vicces, pontosan emlékszem, hogy Dorkánál se kis hőemelkedés volt. Barnus egész délután az ölemben pihegett, valamennyit evett közben, néha apukája hazaérését hallucinálta, még integetett is neki... Dorkát szerencsére Fanniék elhozták a suliból, reggel mondtam neki, hogy ez benne van a pakliban, így nem lepődött meg, amúgy is általában örül az ilyen fordulatoknak. Amikor fél hét körül hazaért, már mondta is, hogy ugye Barni nincs jól?, majd megszeretgette.

Barnusnak a lázcsillapítóval és hűtőfürdővel együtt se nagyon ment le a láza, nem aludt túl jól, sokszor kért inni, és jól esett neki a ringatás. Most délelőtt is így aludt el a kezemben, tartottam amíg bírtam, néztem, ahogy piheg a karjaimban, mostanra leraktam. Arra sajnos nem emlékszem, Dokánál meddig tartott az oltás hatása, remélem lassan túl leszünk rajta...

A szoptatással kapcsolatban meg néha eszembe jut, hogy még akár szoptathatnék is (tejem is van még), mostanában ráadásul állandóan a másfél-kétévest szoptatók jönnek szembe, hogy vívódásom növeljék. Szerencsére olyan nagyon nem növelik, mert az a közös bennük, hogy elvesztették a kontrollt a dolog felett, és ezt hol jobban-hol rosszabbul viselik. Én idáig nem akartam eljutni soha, hogy a gyerek szolgálja ki magát a melleimmel, olyankor is, amikor az nekem egyáltalán nem esik jól. Az összebújás viszont nagyon jól esik, még így is, hogy betegen szinte egész napos... Úgy tűnik, Barnusnak is jól esik, napközben velem, amikor Gábor hazaér, akkor pedig átugrik az ő karjaiba:))

Nem olyan vészes

Gábor szerint ez a tesó ügy, mint ahogy én látom. Lehet, hogy igaza van, ma például minden máshogy volt... Dorkát elvittük táncra, 7 körül értünk haza, amíg a vacsihoz készülődtünk, Dorka agyonpuszilással szórakoztatta az öccsét. Aztán Gábor elment kocsmázni, Barnus esett egy nagyot Dorka lábában, ezt most láttam és tényleg véletlen volt, Dorka rögtön mondja is, hogy már megint ő a hibás (ez mostanában kedvenc önostorozása), elmeséli, hogyan esett el Barnus a lábában, de azért örül, hogy nem haragszom rá, befogja a szemét és fülét, amíg a vérző szájat vizsgálom, aztán együtt fürödnek, Barnust lefektetem mese utám - már kéri a mesét:)) -, olvasok Dorkának, közben Barni egyre hangosabban nyöszörög, majd sír. Dolgozik benne az MMR oltás, holnap lesz egy hete... Az ötlettől, hogy Barnus kúpot kapjon, Dorka teljesen kiakad, úgyhogy nem Barnust kell nyugtatni, aki egész jól bírja, hanem Dorkának mesélek az ő MMR oltásáról. Hány fokos lázam volt? Én is kúpot kaptam? Miért nem? Kiköptem az eperízű lázcsillapítót? záporoznak a kérdések, közben Barniban már benne van a kúp, megölelgetem, lerakom. Köszönök Dorkának is, aki kijövet utánam szól, hogy Barni épp nyom... Mivel Barnus nem nyugszik meg, visszamegyek, terjengő kakiszag... Barnust és a pelenkázó cuccot kiviszem, hogy ne kelljen lámpát gyújtani a szobában, Hova viszed, anya kérdezi Dorka félálomban, de azt hiszem, arról már lemarad, hogy újabb kúp következik... Most már alszanak. És a nagy kérdés: fogunk-e aludni éjszaka:)) Remélem, mert reggel futni megyek...

A tesó-ügy

most úgy áll, hogy Dorkának elege van az öccséből. Nagyon... Az itthoni idő nagy részét a szobájába zárkózva tölti. Hangosan vísit, ha az öccse felé közeledik, hogy neee mááár. Akkor is bezárja a szobáját, ha ő épp a nappaliban van, hogy Barnus lehetőleg soha ne tegye be oda a lábát. És nagyon undok tud lenni az öccsével, gyakori a "véletlen" baleset, sokszor nem is tudom meg, mi történt pontosan, mert Dorka hallgat. Valahol értem is, mert Barni cuki, nagyon cuki ráadásul, elvarázsolja a szüleit, közben meg nagyon fárasztó is. Megy Dorka után, ott akar lenni, ahol ő van, de még nem lehet vele igazán játszani, se beszélgetni. És amíg szeptemberben a nagy iskolás volt a középpontban, most az épp járni tanuló kicsi van a középpontban.

Persze nem folyamatos a szenvedés, vannak jó pillanataik is, Dorka is drukkol a részegesen tántorgó öccsének, hogy célba érjen, játszani is szokott vele, este az ágyukból vigyorognak egymásra, mert Barni addig nem alszik el, amíg Dorka be nem fekszik az ágyába, szóval vannak anyai szívet melengető pillanatok is, most éppen kevesebb...

Tegnap azt találtam ki, amikor Dorka megint az öccsére panaszkodott, hogy megmutatom neki, milyen volt ennyi idősen. Szerencsére ebből a korszakból vannak videók, meg van örökítve Dorka részeges tántorgása is, meg ahogy fogja a teli tányérját és huncut képpel a magasba emeli, amire mi Gáborral kórusban rákiáltunk... Jó pár dologra rá is ismert Dorka, nagyon viccesnek találta, hogy mennyire hasonló dolgai voltak neki is:)) Aztán megint kizárta az öccsét a szobából, csak most odadobott neki egy kulcscsomót... és Barni 10 percig ügyködött azon, hogy lábujjhegyre állva megpróbálta a kulcsokat a kulcslyukba bedugdosni, hátha ki tudja nyitni az ajtót... Ilyen nehéz most nálunk kistestvérnek lenni. Meg nagynak is. A tesó-ügy jelenlegi állása: bonyolult.

 

 

Apalánya és könnyebbségek

Vigyázat, az első bekezdés nyálas lesz... Csak erős idegzetűeknek ajánlom:))

Az van ugyanis, hogy nagyon szeretem az ablakból nézni, mikor apa és lánya mennek reggel a suliba. Kézen fogva sétálnak, messziről is látszik, hogy Dorka mondja a magáét, Gábor meg biztosan nagyon figyel rá, az mondjuk messziről nem látszik:) Nagyon édesek, aztán kifordulnak a kapun és eltűnnek...

A könnyebbség pedig az, ha... egygyerekes koromban az volt, ha az az egy gyerek néha nem volt otthon. Akkor még nem igazán hittem el a barátnőmnek, hogy neki az a könnyebbség, ha az egyik gyereke nincs otthon a kettőből... Aztán hazahoztuk Barnust a kórházból, és két nap múlva már értettem, miről beszélt:)) Akkor Dorka nagyon szét volt csúszva és nagy segítség volt, hogy nagyiék elvitték két napra Siófokra. Ezután is jó darabig még könnyebbséget jelentett, ha Dorka nem volt itthon, de mostanra megint változott a dolog. Igazi nyugis délutánunk volt itthon Dorkával tegnap, mert Barnus a nagyinál volt. Délután négy és fél hét között suliból hazafelé bevásároltunk, itthon megcsináltuk Dorka leckéjét hétfőre, Dorka rajzolt, én vacsit főztem, rendet raktam, befejeztük az Ózt... és még csak el se fáradtam:))

Persze mindez nem azt jelenti, hogy nem jó itthon a két gyerekkel, csak épp ahogy nőnek és változnak, a kapcsolatuk is folyamatosan változik, és hát most éppen megint egy nehezebb időszak van... de erről majd a következő posztban...

A 15 hónapos

már tud járni, csak még nem akar... Már volt, hogy 10 lépés is megvolt, de messze nem gyakorolja olyan lelkesen, mint például anno a kanapéra és az ágyunkra való feljutást:))

Tud és nagyon szeret integetni, puszit dobni, a simogatás továbbra is inkább pofonra hasonlít. Egyedül iszik a pohárból, majd lerakja szépen az asztalra. Ki tudja oldani a telefon billentyűzárát, be tudja kapcsolni a zenét a lejátszónkon, és ha meghallja a zenét, táncolásba kezd. Egyedül hintázik a nagy hintán, kapaszkodva. Imád fejjel lefelé lógni, ha erre vágyik, lefekszik a hátára és a lábát emelgeti, ha nem reagálunk, akkor a hangját is kiereszti. Miután tegnap láttuk apát az ablakon keresztül, ma többször odament az erkélyajtóhoz és mondta, hogy apa, apa... A mosogatógépből már a tányérokat is kirámolja, és még csak egy tört el:)) Elállítja a mosogatógépen és a mosógépen a programot. Felmászik a székre, hogy csipeszt szerezzen a fregoliról. A csipeszt szétszedi és elhagyja valahol. Felmászik a székre, csak úgy üldögélni. Felmászik az ágyra, ott dobálja magát és nevet, ami felhívás a keringőre, azt jelenti, menjek oda és vele foglalkozzak... Mászókázni próbál, az még nem megy. Villával döfködi az ételt, ami néha rajtamarad a villán, ilyenkor nagyon boldog. Felveszi Dorka hajpántját és a nagyi sapkáját, illetve bármilyen sapkát, amit ér. Apa pólóit előszedi, kiválaszt egyet, és a nyakába rakja, a többit meg megpróbálja visszatömködni a szekrénybe. Ha kutyát lát, vava, ha gyereket, baba szavakkal üdvözli. A hinta palintát dúdolja. Imádja a ceruzákat és filceket, rendeltetésszerűen használja őket. A cipőinkbe mindenféle meglepetéseket dugdos. A járókában 5 percet simán, kis elégedetlenséggel akár negyed órát is eltölt, ez pont elég arra, hogy a konyhában a legforróbb dolgokat elintézzem. Állandóan valahová felmászik, poharat ledob, kávét kiönt, almába beleharap, táskámat kirámolja, vagy simán csak egyensúlygyakorlatokat végez a magasban... És vísit, vísit, vísit, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy ő szeretné, vagy nem eléggé gyorsan alakulnak úgy, ahogy ő szeretné...

 

 

Lányos nap, fiúk egymás közt és cigánykerék újra

A lányos nap nagyon jó volt, iskolai kertészkedéssel kezdődött, amit el akartam bliccelni, de aztán győzött a lelkiismeret... Nyolckor már gereblyéztem és gazoltam, 9 körül az egyik anyukával meglógtunk egy kávéra, de aztán folytattuk a munkát. 10kor csatlakoztak a gyerekek, minden gyerek össze-vissza virághagymákat ültetett, tiszta káosz volt az egész, de a lelkesedés nem hiányzott, nagyon jól nézett ki a sok gyerek, ahogy mindenféle kerti szerszámmal szorgoskodott. Dorka megmutatta, hogyan tud a homokozó 20 centis peremén cigánykerekezni. Jól. De nem biztos, hogy én akarok erről tudni:))

Aztán rántott húsos szendviccsel kedveskedett a suli, hazajöttünk, megtisztultunk, és elindultunk kabátot venni. Három bolt, gyorsan végeztünk, kiderült, hogy eléggé hasonló kezd lenni az ízlésük, Dorka nem akart se hellokittys, se csillogó ezüst, se prémes gallérú csodakabátot venni... Beugrottunk még a könyvesboltba, hogy a tavalyi névnapi ajándékot levásároljam, így egy héttel az idei névnapom előtt:)), még Eszter és az öcsém közös ajándéka volt, hát idén már nem lesz ilyen. A könyvesboltban összefutottunk mégegy Dorkával, aki még két hónapig megszakítás nélkül anyanapot tart:)) Az én Dorkám kikönyörgött egy könyvet, amit másfél óra alatt ki is választott, nagyon jól érezte magát a könyvesboltban, ebben is hasonlítunk. Jó volt vele, kifejezetten pihentető ahhoz képest, hogy Barnussal néha azt se tudom, fiú vagyok vagy lány.

A fiúkkal meg az van, hogy nagyon odavannak egymásért, a kisfiam rám se hederít, ha az apja is ott van a közelben, az apukája pedig osztja ezt a rajongást, de kicsit gyorsabban elfárad benne, mint Barnus:))

Vasárnap Királyréten voltunk Katiékkal, az is nehezen indult és tök jó lett, Dorka ott is cigánykerekezett, nem tud betelni a dologgal, aztán patakon átgázoltak, Dani barlangokat mutatott a lányoknak, és szerencsére a két lány a nyári mosolyszünet után kezd újra egymásra találni... Barnus mindeközben aktuális kedvenc időtöltésének, a nyűglődésnek hódolt, igazán nem tudom mi a baja, én a járás körüli nehézségeknek tulajdonítom, szerintem neki is nehéz, hogy ilyen lassan halad a dolog. De lehet, hogy valami egészen más az oka. Arra mindenesetre kiválóan alkalmas a nyűglődés, hogy Gábor és én is falra másszunk tőle, a felgyülemlett feszültséget pedig sajna sokszor egymás irányában vezetjük le...

 

 

 

Tánc

Dorka kiscsoportos kora óta táncol, természetesen ez nem az ő ötlete volt, hanem az enyém, de azért kértem Gábort, hogy állítson le, ha nagyon erőltetném a dolgot (én ugyanis sajnálom, hogy sosem táncoltam) :)) Eleinte nem is volt Dorka túl lelkes, a nyitott órákon leginkább az látszott, hogy csak azt csinálja, amit szeret, de azt se mindig, mert a figyelme is gyakran elkalandozott...

Közben azért foglalkoztatta a dolog, mert időről időre előadta itthon a tudományát, híd, gyertya, egyebek, még eléggé billegősen... Közben tánctanárt váltottunk, aztán a tánctanár váltotta a csoportot, Dorka barátkozni kezdett a csoportban, a lelkesedése valamivel megnőtt.

A tanárcserék után Andi néninél állapodott meg a csoport, azt hiszem, vele nagyon jól jártak. Kicsit megijedtünk, mikor kiderült, hogy gyermeket növeszt a hasában, de aztán kiderült, hogy ez nem tántorítja el, a gyermeket elintézte a nyári szünetben:)) Dorka egyre lelkesebb volt, csak akkor bizonytalanodott el, amikor a csoport először fellépni készült. A dologhoz hozzá tartozik, hogy Andi néni se volt túl boldog, mert nem tartja jó dolognak a fellépést ebben a korban... A bizonytalankodás eredménye az lett, hogy Dorka az első fellépésen nem vett részt.

Végül a második fellépés lett Dorkának az első, ezen is hetekig vívódott, végül pedig teljes másfél percet töltött a színpadon (mondjuk azt kétszer) és borzasztóan izgult végig:)) Ez volt a kínai tánc a Diótörőből:

 

Az egész család jelen volt az előadáson, még Blanka is eljött anyukájával:))

Közben itthon és a nyitott órákon időről-időre megnézhettük, hogy ügyesedik Dorka, de nagyon sokat nem foglalkoztatta a dolog. Szinte észrevétlenül lett hibátlan a híd, egyenes a gyertya, a spárga is alakult. Nyár óta a kertben is folyamatosan tornáztak, egymás derekát fogva mentek hídba, kézen állni és cigánykerekezni tanultak, egymást tanították és biztatták. Mikor egyszer megdicsértem itthon a bemutatott hidat, Dorka megmutatta, milyen hidat tudott régen. Majd közölte, hogy én már azt a régi, béna hidat is megdicsértem, de miért? Úgyhogy beszélgettünk róla, hogy a béna híd egy négyéves esetében bizony ügyes dolog, mert előtte semmilyen hidat nem tudott. Hatévesen már más az ügyes, mint négyévesen. Rájöttem újra, hogy milyen fontos Dorkának a dicséret, és nem lehet csak úgy bele a világba osztogatni, mert emlékszik rájuk:))

A következő fellépés tavasszal volt, de nem haladtak elég jól, pótórák kellettek, Andi néni ideges volt, az egész tele volt feszültséggel. A gyerekek ezt talán annyira nem érezték, Dorka lelkes volt és talán kevésbé izgult, mint az elsőnél... Ez volt A tavasz ébredése:

 

Ekkor elbúcsúztunk a régi FMH-tól is, amit azóta le is bontottak...

Nyáron egyre gyakrabb lett a kerti torna óra, szeptemberben pedig Dorka nagyon akart menni táncra. Andi néni szeptember elején mondta a lányoknak, hogy szeretne év végére spárgát látni, lazítsanak otthon. Dorka néha lazított, lehet, hogy gyakrabban, mint láttam, mert a spárga majdnem megvan:)) A cigánykerék gyakorlást láttam, több száz cigánykerék megvolt szeptember-októberben...

A héten, két hét szünet után Andi néni nem győzőtt csodálkozni a spárgán és a cigánykeréken, megkérte Dorkát mutassa meg a többieknek, mit lehet elérni gyakorlással:)) Andi néni szerencsére nem fukarkodik a dicsérettel, Dorka pedig nem fél megkérdezni óra végén, hogy ügyes volt-e... Anya, Andi néni azt mondta, hogy én mindig ügyes vagyok, meséli csillogó szemmel az öltözőben:)) Egyelőre tehát a tánc marad...

 

Barnus tologat

mivel járni még mindig nem tud, illetve nem mer... A tolit mostanában visszük magunkkal a kertbe, már egész nagy távokat megtesz vele, persze nem arra, amerre éppen mennénk. Ja és simán elindulna vele lépcsőn lefelé, ha pedig elakad az első kerék pl. a fűben, mérgesen rángatja... ennél már csak akkor mérgesebb, ha megpróbálom kivenni a kezéből, hogy arrébb vigyem őket, ilyenkor általában visítani kezd, magyarázhatom én, hogy csak egy másodpercre venném ki a kezéből... Pont mint egy 15 hónaposhoz illik:))

A képen épp a mélygarázsban süvít vele:)) Eddig viszonylag balesetmentes volt a járgány, de ma állásból úgy elesett vele, hogy a toli felborult és arcon csapta Barnust... szerencsére a fogak maradtak, véres, feldagadt szájjal megúsztuk a balesetet...

Ahogy Dorka növekszik

egyre élvezetesebb számomra a vele való beszélgetés. Én amúgy is olyan típus vagyok, akinek a beszélgetés fontos ahhoz, hogy jól érezze magát. Mikor Dorka kisebb volt, és annapetit kellett olvasni esténként, vagy a Dorka nevű kislányt mesélni, azt inkább megerőltetőnek és fárasztónak éreztem, mostanában viszont kifejezetten élvezem az esti műsort. Persze akkor is jó az esti összebújás, ha Dorkának csak egy ölelésnyi ereje van, aztán megy aludni, de most, hogy őszi szünet volt, kicsit tovább tartott az esti szeánsz, aminek részeként Óz a nagy varázslót olvastunk, majd biológiai ismeretek következtek:))

Óz onnan jött, hogy nagyi el akarta vinni Dorkát színházba, az Ózra, én meg nem annyira támogattam az ötletet, mert Dorkát ismerve féltem, hogy már a forgószeles résznél - ami ugye eléggé az eleje:)) - ki kell majd jönniük. Mondtam Dorkának, hogy nekem megvan könyvben, szívesen elolvasom neki. Úgyhogy most fejezeteket olvasok neki belőle esténként, ami tök jó, mert nagyon szerettem ezt a könyvet régen és jó újraolvasni... Lehet, hogy a Dorka név iránti vonzódás is innen gyökerezik? Mindenesetre, mivel sok mindenre nem emlékszem, én is alig várom a folytatásokat:)) Ja, és nem mellesleg Dorka megjegyezte, hogy ahhoz képest, hogy a madárijesztőnek nincs esze, minden ötlet tőle származik:)) Okos gyerek, nemdebár? Na, és miközben az Ózt kerestük a könyvespolcon, kezembe akadt egy másik könyv, "Ilyen vagyok kívül belül" címmel, Dorkának nagyon megtetszett, így került képbe a biológia, és ezt is nagyon élvezem, csak néha nehéz kérdéseket kapok... Pedig még nem is tartunk a szaporítószerveknél:))

Barnust persze nehéz távol tartani az esti szeánsztól, biztos ő is érzi, hogy ez valami jó dolog... Ő most tart a kettes fázisnál (első volt a szoptatás), a Barnabás nevű kisfiú kalandjainál, előttünk még sok-sok estényi annapeti... utána pedig meg kell majd találnunk a közös nevezőt az élvezetes estékhez, ezt még egy fiúval nehezen tudom elképzelni:))