Van Dorkának péntek óta egy trénere, amit a szájában kell hordania. Sokat, csukott szájjal. Szokja, de nehezen megy, főleg, hogy alig tudunk arról, mi történik vele, de ha mostantól még ennyit se tud mesélni...
A tréner a fogai és a beszéde miatt kell, de nem mellesleg, nem tudja szopni az ujját, ha a cucc a szájában van. Mivel mostanában amúgy is foglalkoztatta a leszokás kérdése, ráadásul ezt a tréner dolgot már tudjuk pár hete, volt ideje felkészülni lelkileg. Ennek ellenére nagyon megörült pénteken, hogy első pár nap még nem kell éjszaka hordani:)) De aztán tegnapelőtt este eljött az is, elbúcsúzott a hüvelykujjától és elaludt nélküle... Persze a tréner kiesik, még szokni kell, az éjszaka folyamán többször is kerestük az átlátszó cuccot az ágyban, de majd belejövünk. Reggel hozzánk bújt, de az ujja nem volt a szájában, mikor rákérdeztem, azt mondta, már nem is hiányzik:))
A többes szám meg azért, mert múlt héten Barni is leszokott, méghozzá a cicimről, úgy tűnik, nem is hiányzik neki a dolog... Még néha elfelejtem, hogy már nem szoptatok és véletlenül koffeinmentes kávét iszom, de hamarost, azt hiszem, én is túlteszem magam a dolgon és leszokok... a gondolatról, hogy szoptató anya vagyok. Mert már nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése