avagy Barnus mozgásfejlődése újabb lépcsőhöz érkezett, a türelem itt is kulcsszó, nem baj, anyának úgyis van mit tanulnia ebből a leckéből:))
Az van, hogy Barnus vasárnap óta, azaz már négy napja, lép egy-kettőt, néha hármat, de valahogy mégse indul be a dolog. Nem akarok hasonlítani, csak érdekes, hogy Dorka minden egyes fázist úgy intézett, hogy rájött, kipróbálta, másnap emelte a tétet, és harmadnapra ment a dolog. Mondjuk nála nem is figyeltünk az egészre, evidens volt, hogy így megy ez. Barnus pedig a papírforma szerint ugyan későn, de eljut oda, hogy már tudja, próbálgatja, közben viszont az látszik rajta, hogy bizonytalan és fél, küzd a dologgal. Így volt a mászásnál is, másfél hónapig ment a mármindjártmászik, elég idegölő volt. Az viszont szuper, hogy lassan 3 hónapja nem voltunk dévényen, most magától jutott el idáig, hogy már mindjártmegy, illetve telefonos segítséggel, ahol tisztázva lett, hogy mivel segítünk és mivel ártunk... Ma, mivel elég hideg van a mászáshoz, levittünk a tologatót, azzal rótta a köröket, esze ágában se volt mászni. Még a lifttel is saját lábán (megtoldva négy kerékkel) jött föl.
Szóval várunk, a gyógytornászunk még adott neki két hetet, amiből egy már el is telt, de van haladás is. Jó lesz már, ha megy, ilyen hidegben mégiscsak, meghát a ruhanyúzás is bonyolítja az életünk (hány fess kantárosnadrágot adtam vissza hordatlanul, mert nem volt szívem ráadni a ruhanyúzó gyermekemre). Lassan, de biztosan azt hiszem azért búcsúzunk a mászástól, és ezektől a térdnél alaposan helybenhagyott (egyiket még megfoltoztam, hogy újra a startvonalhoz állhasson) nadrágoktól, melyeket nem fogok tudni visszaadni a kedves kölcsönadóknak... A golfcipőt lehet, hogy elrakom emlékbe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése