Összesen ennyi időt töltöttem szoptatással eddigi életemben. Még esetleg egy hónap hozzájön, aztán vége. Alig várom. Nagyon sajnálom. Ezt egyszerre:)) De tényleg, ritkán vagyok valamivel ennyire ambivalens. Szeretek szoptatni. Jól megy nekem, a gyerekeim szeretik/szerették, olcsó, egyszerű, jó érzés az összebújás és látni, hogy ettől tényleg nő a gyerek. Amikor Barni hat hónapos lett, nagyon örültem, hogy még vár rám mégegyszer ennyi szoptatás. Most, hogy 14 hónapos, már inkább azt érzem, hogy elég, vissza szeretném kapni a testem.
Dorkánál anno egy éves korában eldöntöttem, hogy lassan befejezem, áprilisban volt egy hétvégi családterápiás programom, az volt a határ. Egyik este - akkor már csak este szopizott - mondtam neki, hogy ma nincs tej, helyette mese van, a Dorka nevű kislány. Dorka vállat vont, meghallgatta a mesét és ment aludni... én meg bőgni:) Többet nem szopizott.
Barnival érdekesen alakul a dolog. Reggel annyira korán kel, hogy nem tudom, mit kezdjek vele, ezért megszoptatom, ez is pár perc plusz fekvőhelyzetben csukott szemmel:)) Majd mivel éhesnek tűnik, adok neki a másik mellemből is egy óra múlva. Este is szopi. Ez annyira stabilan így ment hónapokig, hogy nem láttam, hol a vége. Most valami változik. Hétfőn mondtam D. barátnőmnek, hogy lassan jó lenne befejezni. Kedden reggel nem kérte a másik mellem, kedden este két korty után befejezte a szopit. Szerdán a régi nóta, jóleső szopizás este, de csütörtökön és pénteken este megint nem kéri, ránéz, majd elfordul, köszöni. A reggel még megvan, most próbálkozom, vajon a rizstejet vagy a zabtejet megissza-é.
Mindenesetre úgy tűnik, Barni nagyfiúsodik és már nincs szüksége a mellemre. Szeret enni és szeret összebújni, de a kettőt most már nem egyszerre gyakorolja. Úgyhogy most másodszor is itt van a megkönnyebbüléssel vegyes szomorúság, az erőgyűjtés az elengedéshez, meg a kérdés, hogy fogok-e még valaha....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése