Reggel bohóckodtunk Barnival az ágyban, Dorka még aludt. Mondtam Gábornak, hogy néha már-már érthetetlen, hogy hogy lehet ennyire szeretni egy gyereket... Szép és jó, igaz is, de azért némileg árnyalja, hogy 10 percen belül meg valami miatt annyira ki tudok akadni rá, mikor már nem tudom hanyadik csínyt követi el, hogy az elég messze van a korábbi szeretehullámtól. Ilyen hegyes-völgyes az élet egy 14 hónapossal:))
Aztán valahogy az életkor előrehaladtával csökkenek az amplitúdók, a hullámzás persze megvan a hatévesnél is... Gondolom újabb nagyobb amplitúdók valamikor (hamarosan) kamaszkor körül várhatók...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése