Vannak dolgok

amiktől olyan jó lenne megkímélni a gyerekem. Nyilván főleg nagyobb dolgok, de néha olyan apróságok is, mint a mai, semminemjönössze napunk. A terv az volt, hogy délután Blanka csatlakozik hozzánk a kertben, majd amikor már nagyon fázunk, vendégül látjuk. Ebéd körül telefonált Zsófi apukája, hogy Zsófi ma szeretne levelet gyűjteni a préseléshez, és szeretné, ha Dorka csatlakozna. Mivel a két lány viszonya eléggé ziláltnak tűnik így kívülállóként, a legjobb barátnőtől az utálomig a skála minden pontját bejárta, nagyon örültem a felvetésnek, csak hát ugye a másik program. Na így lett az, hogy Zsófival nem jött össze az idő rövidsége miatt, viszont a Blankás program meg elúszott, és Dorka ott maradt hoppon. Én nagyon ideges voltam, meg nagyon sajnáltam is, neki meg a hoppon maradás mellett még azt is el kellett viselnie, hogy nagyon ideges vagyok:((

Persze azért átvészeltük a délutánt hármasban, Dorka igazából nagyon jól viselte a dolgot, nekem meg azt hiszem meg kéne tanulnom, hogy ennyire ne akarjak belemászni az ő dolgaiba és kapcsolataiba, mert ez az ő dolga és az ő kapcsolatai...

Kis lépések

avagy Barnus mozgásfejlődése újabb lépcsőhöz érkezett, a türelem itt is kulcsszó, nem baj, anyának úgyis van mit tanulnia ebből a leckéből:))

Az van, hogy Barnus vasárnap óta, azaz már négy napja, lép egy-kettőt, néha hármat, de valahogy mégse indul be a dolog. Nem akarok hasonlítani, csak érdekes, hogy Dorka minden egyes fázist úgy intézett, hogy rájött, kipróbálta, másnap emelte a tétet, és harmadnapra ment a dolog. Mondjuk nála nem is figyeltünk az egészre, evidens volt, hogy így megy ez. Barnus pedig a papírforma szerint ugyan későn, de eljut oda, hogy már tudja, próbálgatja, közben viszont az látszik rajta, hogy bizonytalan és fél, küzd a dologgal. Így volt a mászásnál is, másfél hónapig ment a mármindjártmászik, elég idegölő volt. Az viszont szuper, hogy lassan 3 hónapja nem voltunk dévényen, most magától jutott el idáig, hogy már mindjártmegy, illetve telefonos segítséggel, ahol tisztázva lett, hogy mivel segítünk és mivel ártunk... Ma, mivel elég hideg van a mászáshoz, levittünk a tologatót, azzal rótta a köröket, esze ágában se volt mászni. Még a lifttel is saját lábán (megtoldva négy kerékkel) jött föl.

Szóval várunk, a gyógytornászunk még adott neki két hetet, amiből egy már el is telt, de van haladás is. Jó lesz már, ha megy, ilyen hidegben mégiscsak, meghát a ruhanyúzás is bonyolítja az életünk (hány fess kantárosnadrágot adtam vissza hordatlanul, mert nem volt szívem ráadni a ruhanyúzó gyermekemre). Lassan, de biztosan azt hiszem azért búcsúzunk a mászástól, és ezektől a térdnél alaposan helybenhagyott (egyiket még megfoltoztam, hogy újra a startvonalhoz állhasson) nadrágoktól, melyeket nem fogok tudni visszaadni a kedves kölcsönadóknak... A golfcipőt lehet, hogy elrakom emlékbe...

 

 

Hullámok

Reggel bohóckodtunk Barnival az ágyban, Dorka még aludt. Mondtam Gábornak, hogy néha már-már érthetetlen, hogy hogy lehet ennyire szeretni egy gyereket... Szép és jó, igaz is, de azért némileg árnyalja, hogy 10 percen belül meg valami miatt annyira ki tudok akadni rá, mikor már nem tudom hanyadik csínyt követi el, hogy az elég messze van a korábbi szeretehullámtól. Ilyen hegyes-völgyes az élet egy 14 hónapossal:))

Aztán valahogy az életkor előrehaladtával csökkenek az amplitúdók, a hullámzás persze megvan a hatévesnél is... Gondolom újabb nagyobb amplitúdók valamikor (hamarosan) kamaszkor körül várhatók...

Őszi szünet

van a héten, amit Dorka úgy kezdett, hogy két napot a nagyinál aludt. Már mindkettőjüknek hiányzott ez, azt hiszem. Így tegnap kettesben voltam Barnival, illetve volt egy látogatóm, aki egy Dorkát növesztget a hasában, mese nincs, ez egy szép név:)) Bár az én Dorkám ma kifejtette, hogy őt sokan Dórinak szólítják és jobb is lenne, ha az lenne a neve...

Ma aztán itthon volt mindkét gyerek, és arra lettem figyelmes, hogy egyáltalán nem nehezebb kettejükkel, mint Barnussal egyedül, sőt... Ezen azért kissé elcsodálkoztam, lehet hogy ez csak a reggeli futás utóhatása, ami az egész napom bearanyozza:)) Voltunk vásárolni, játszótéren, szétfagytunk az udvaron, Dorka szomszédolt és két részletben elolvasott nekem egy Boribont... Már egész jó tempóban nyomja az olvasást. Barnival nagyon aranyosan eljátszik, de csak rövid ideig hajlandó rá, aztán inkább bezárkózik a szobájába. Most épp megint együttfürdési időszak van, ez Dorka hangulától függően változik.

 

Úgy tűnik, a babakacajtól nemcsak a felnőttek agyát borítja el a lila köd, hanem a hatévesek is szinte bármire képesek, hogy előcsalogassák... Dorka ebből a szempontból már komoly sikereket könyvelhet el. Barnus például azt is irtó viccesnek találja, amikor Dorka a szivacsot a szájában tartja, majd úgy köpi ki, hogy Barnit eltalálja vele. Mondjuk a nevettetésnek ez a módja asszem egy épeszű felnőttnek eszébe sem jutna:))

 

 

 

Velem meg az van

hogy folyamatosan agyalok azon, hogy mihez kezdjek magammal, ha már nem leszek itthon. Közben szerencsére megtalálnak feladatok, amik egy időre elterelik erről a figyelmem, például esténként virtuális fürdőszobát csempézünk Gáborral, vagy van az a bizonyos lektorálás... Nem tudom, ez utóbbiból mi lesz, tegnap ezen gondolkodtam, mikor hazafelé tartottam az első megbeszélésről, mindenesetre agymunkának jó, újra szakmai könyveket olvasgatok és egy csomó kutakodni valóm is akadt... Remélem, valamikor ennél több is lesz belőle, de ha nem, akkor is tanulok belőle... A mi lesz velem agyalás pedig azt hiszem, még egy jó darabig elkísér majd...

A négy napos

hétvége pedig jól sikerült, csak nagyon gyorsan vége lett...

Szombaton volt az a bizonyos vadlibás, meg kulcsunk is lett és ezzel rengeteg új feladatunk:)) Vasárnap délelőtt punnyadás, aztán ebéd a Remizben, délután lakásoztunk. Hétfőn délelőtt punnyadás, de már kicsit kevesebb, így maradt idő egy kis erdős játszóterezésre, aztén ebéd a szüleimnél, és újabb lakásozás, gyerekek nélkül, de sajnos egyelőre megoldások nélkül is:)) Aztán kedden libegő, évente egyszer az nagyon jól tud esni, jó is volt, bár nem csak nekünk jutott eszünkbe a városban... erről legalább van fénykép is. Délután így már csak a kertig jutottunk, ahol egy jótét lélek felszerelt egy függőágyat, a gyerekek nagy örömére. Huss, el is telt.

 

 

 

 

Leszokások

Van Dorkának péntek óta egy trénere, amit a szájában kell hordania. Sokat, csukott szájjal. Szokja, de nehezen megy, főleg, hogy alig tudunk arról, mi történik vele, de ha mostantól még ennyit se tud mesélni...

A tréner a fogai és a beszéde miatt kell, de nem mellesleg, nem tudja szopni az ujját, ha a cucc a szájában van. Mivel mostanában amúgy is foglalkoztatta a leszokás kérdése, ráadásul ezt a tréner dolgot már tudjuk pár hete, volt ideje felkészülni lelkileg. Ennek ellenére nagyon megörült pénteken, hogy első pár nap még nem kell éjszaka hordani:)) De aztán tegnapelőtt este eljött az is, elbúcsúzott a hüvelykujjától és elaludt nélküle... Persze a tréner kiesik, még szokni kell, az éjszaka folyamán többször is kerestük az átlátszó cuccot az ágyban, de majd belejövünk. Reggel hozzánk bújt, de az ujja nem volt a szájában, mikor rákérdeztem, azt mondta, már nem is hiányzik:))

A többes szám meg azért, mert múlt héten Barni is leszokott, méghozzá a cicimről, úgy tűnik, nem is hiányzik neki a dolog... Még néha elfelejtem, hogy már nem szoptatok és véletlenül koffeinmentes kávét iszom, de hamarost, azt hiszem, én is túlteszem magam a dolgon és leszokok... a gondolatról, hogy szoptató anya vagyok. Mert már nem.

Sulis kirándulás

volt tegnap, jól éreztük magunkat, bár Barnusnak volt pár mélypontja. Eredetileg vadlibát néztünk volna, de a vadlibák elköltöztek a Dinnyési fertőről, mert az kiszáradt:(( Volt viszont ehelyett madáreregetés, marhák, rackák, rengeteg gyerek, emiatt zaj, ebből látszott, hogy gyerekek élvezték a kirándulást, mondjuk a helyről így nem sokat tudtunk meg...

 

 

 

 

 

Jó dolgok

Például tegnap hátrahagytam kis családom este fél nyolckor és a Tranzitban anyatalálkozón voltam. Volt azért két apuka is, jó sokan eljöttek, sokat nevettünk és kiderült, hogy jó a memóriám. Amikor éjfél előtt hazaértem, Barni felsírt, Dorka felébredt és kérdezte, hogy már itthon is vagyok? - ezen elcsodálkoztam, hogy néha alvajár és félrebeszél, máskor meg álmából felriadva is vágja, hogy mi van:))

Ma meg Barnival mentem jógára, megint jó volt, a 7es buszt oda-vissza végigflörtölte (az a módszere, hogy a célszemély lábához odahajítja a kutyáját, aki, miközben kénytelen visszaadni a kutyát, egy csábos mosolyban részesül, ettől elolvad, vagy nem, mint a mai fiatal srác, aki simán morcos maradt, de ha meg elolvad, már be is sétált a csapdába, és fél másodperc múlva már hajolhat le újra a kutyáért... Innentől van a ki bírja tovább, általában nem én... Ha sikeres volt a kutyás hadművelet és a célszemély még mindig szimpatikus Barninak, akkor nyújtózkodni kezd felé és egyértelműen jelzi, hogy az illető karjaiban szeretne landolni:)) Azért néha, például a buszon, ez kicsit stresszes...), a jógán meg tett-vett, barátkozott. Az mondjuk furcsa érzés volt, mikor fejenállás közben láttam, ahogy felém közelít, tiszta csapdahelyzet, mert ha ott van, nem tudok lemenni, ha fent maradok, akkor meg nem tudom megvédeni magam, ha például a szemeimet szeretné közelebbről megvizsgálni:))

Délután volt egy lakásnéző, tudom, egy fecske, de legalább valami. Meg hívott a védőnő, hogy megadná a számomat egy anyukának, aki könyvet ír és honlapot szerkeszt magánszorgalomból, és ehhez most pszichológusra lenne szüksége. Holnap találkozunk, nagyon hasonló dolgot szeretne, mint amit én dédelgetek egy ideje, kíváncsi vagyok. Este meg hármasban voltunk, az is jó volt, amíg vacsit csináltam, egymást szórakoztatták a gyerkőcök, az egész olyan vidám és nyugis volt. Minden simán ment, Dorka különböző betűkkel szavakat gyűjtött, mert most ezt csinálják a suliban, addig én Barnust fektettem. Nem valami nagy szám egyik sem, simán csak jó dolgok:))

 

 

Bolyongás félálomban

Este van, az előbb telefonált Gábor, épp focimecsen van, közben Dorka kijött pisilni. A szokásos, nincsteljesenmagánál állapotban. Visszakísértem az ágyhoz, erre megáll az ágy végénél és mondja, hogy adjam oda a vizet. Kérsz inni? kérdezem. Add ide a vizet, mondja és közben a malacra mutogat. Nem értem, mi van, ő egyre mérgesebb - amennyire ez alvás közben lehetséges - majd mikor végre a kezébe nyomom a malacot, elindul a szobából kifelé. Kérdezem, hova megy, Ki. Miért? Mert. És lefekszik a kanapéra magzatpózban. Mondom, hogy ez a kanapé, miért nem megy az ágyába aludni. Itt is lehet aludni, közli. Még egy kicsit huzakodunk, felemelem és beviszem a szobába, szerencsére az ágyba bemászik, mert oda nem tudom felrakni...

Kár, hogy reggel nem fog emlékezni semmire, így furdalhat a kiváncsiság, hogy mégis mit álmodott félálomban, ami miatt a kanapé mellett döntött...

Na és a hatésfél éves?

Nála sokszor az az érzésem, hogy egyáltalán nem is tudom, hogy miket tud:)) 

És rengetegszer rácsodálkozom a dolgaira, ebből kifolyólag. Az biztos, hogy nagyon tud szeretni, bár nem állítom, hogy ez a nap minden részében tetten érhető:)) És nagyon undok is tud lenni, valamint pontosan ismeri a körülötte élő felnőttek gyenge pontjait, ezért nem mindenkivel ugyanúgy undok. Empátiának nincs híján, néha esetleg figyelmeztetni kell erre, de sokszor megy enélkül is. Tud ismerkedni, barátkozni, játékokat kitalálni, teljesen belefeledkezni a játékba, veszekedni, megsértődni, másokat megbántani, bocsánatot kérni, kibékülni. Jól tud számolni, egyre jobban olvasni, nyomtatott betűkkel írni, iskolai feladatokat megoldani, körmön-fonni, tolltartóját rendben tartani - kis segítséggel -, cipőt kötni. 

Tud, ahogy már tegnap írtam, aggódni sok mindenen, a testvérét félteni és megóvni, veszélybe sodorni, vigasztalni, szórakoztatni, szükségleteit felismerni, kizárni, bezárni, unni...

Tud rajzolni, minden üres percet kihasznál arra, hogy valamit alkosson, sokszor lenn a kertben is, vagy ha már kész van a reggeli készülődéssel, és mi még nem. Tudja figyelni az órát, hogy mikor kell indulni, lemondani a reggeliről, ha úgy érzi, késében vagyunk. Problémahelyzetben megoldási ötleteket felvetni, alkudozni, zsarolni, együttműködni, segíteni. Tud kis meglepetéseket készíteni a szeretteinek, tud segítséget kérni ehhez, beszélgetni az élet nagy vagy kicsi dolgairól, mesélni a vele történtekről és nem mesélni a vele történtekről. Elfoglalni magát, egyedül játszani, velünk játszani, barátaival játszani. Tud segíteni Barni után takarítani, teríteni, elpakolni, amikor azt érzi, hogy én valami miatt feszült vagyok, akkor megpróbálja a helyzetet megoldani. 

Ha Barni a hátamon van, akkor tud vigyázni, hogy ne hagyjuk el a kutyát, táncon, ha nem érünk vissza, egyedül öltözködni, és nem megijedni, visszajelzést kérni a felnőttektől, ha nem adnak maguktól, vigyázni a dolgaira - ez elég törékeny. Tud nehéz és nagyon nehéz kérdéseket feltenni, türelmetlen lenni, konfliktusokat megfigyelni és boncolgatni, játékban feldolgozni. Tud szép hidat, gyertyaállást, egyre jobb a kézenállás és a cigánykerék. Spárgázni is tudni fog hamarosan. Tud fára mászni, odafigyelve. Magas helyekre felmászni és nem leesni (bár ez még jöhet), térdhajlatnál fogva lelógni és visszahúzni magát. 

Tud döntést hozni, következményeket átgondolni. Tudja értékelni amije van, aztán meg nem tudja értékelni amije van. Tudja bizonyos dolgokról - például édesség, mindent megvenni - hogy miért rosszak, de a vágyai mégis sokszor elsodorják. Tudja, kinél érdemes próbálkozni. Tud adni, tud irigy lenni.

Feladom. Ennek sosem érni a végére. Majd, amikor ez-az eszembe jut, még hozzáírom:))

Mit tud még...

Egy hét telt el a "mit tud egy 14 hónapos" bejegyzés óta, és a lista még hosszabb lett. Most úgy tűnik, Barni változóban, olyan nagyfiúsabb, lassan a szopinak is teljesen vége, azóta jobban alszik éjjel - vicces, nem? - reggel meg nem kér rögtön enni, mint eddig. Étkezése is nagyfiús, három főétkezéssel, tízórai és uzsonna már csak pluszbónusz. Még nem jár, de hamarost, remélem elindul.

Szóval: zsebkendőt vesz a zsepitartóból, az orrához tartja és beleszuszog, majd újabb zsepiért indul... A szipkát már nem csak véletlenszerűen tudja kapcsolgatni, a villany kapcsolására is ráérzett. Ha kérdezzük, van-e kaki, csak akkor válaszol igennel, ha van. Ha kérdezzük, hol van a kaki, a pelenkájára mutogat. Kirámolja a ruháit a fiókból és a nyakába akasztja a kardigánját, majd büszkén továbbindul a felvett ruhadarabbal:)) A telefonnal egyre ügyesebb, teljesen meg van őrülve érte. 

Már nem csak az evőeszközöket, hanem a tányérokat is segít kipakolni a mosogatógépből, amikor pedig nem tudtam tőle elvenni, óvatosan lerakta a padlóra. Ma többször felmászott az asztalra, mert onnan eléri a villanykapcsolót és tud gyakorolni. Ügyesen ráül a versenyautóra. Kezdi megszokni, hogy cipő van a lábán... Ja, és hosszú percekig eljátszik egyedül a formabedobójával vagy a szipka csövével például. Már egyszer átéltem, mégis annyira hihetetlen, hogy így fejlődik egy gyerek, hogy ezeket a dolgokat tényleg napról-napra jobban csinálja... 

Dorka aggódik

Már régóta terveztem, hogy írok az aggódó anyukákról egy bejegyzést, de közben a lányom aggódása feletti aggodalmam fontosabb lett.

Nem is gondoltam, hogy a hatévesek aggódni tudnak/szoktak, de most már látom. A dolog a levegőben van egy ideje, ha bármi rossz dolog történt velünk vagy a környezetünkben, arról Dorkával elég sokat kellett beszélgetni, lassan tudta csak feldolgozni. Ha valami rossz dolog történik, megpróbál kivonulni belőle, ha az öccse megüti magát, Dorka bezárkózik a szobába, ha barátai komolyabb balesetet szenvednek, akkor is menekülőre fogja a dolgot. Aztán augusztus végén Tibi elment, hirtelen-váratlan, ez mindenkit megviselt, és Dorka szorongása felerősödött. Fél a rossz hírektől, amikor valakivel telefonon beszélek, már érti, hogy a rossz dolgok sokszor váratlanul következnek be, és egy telefonhívás után előfordulhat, hogy már semmi nem olyan, mint előtte volt...

Ha Gábor későn jön haza, Dorka aggódni kezd, ha tudja, hogy nem jön haza este, akkor amiatt is tud aggódni, hogy miért nem hívta fel őt. Tudom anya, hogy nincs semmi baj, de... mostanában így vezeti fel a dolgot, mert tudja, hogy mit fogok mondani, de úgy tűnik, megnyugtatni nem igazán tudom. És valahol tényleg, ha gondolkodom a dolgon, én sem vagyok nyugodt, mert minden annyira törékeny, de közben meg ezzel valahogy együtt élek, mert más megoldás nincs. Az is biztos, hogy mióta anya lettem, borzasztóan kiszolgáltatottnak érzem magam, mégha a felszínen nyugi is van. Nem tudom viszont, hogyan kellene kezelnem Dorka aggódását és hogyan tudok valami megnyugvást adni neki abban, amiben én sem tudok igazán megnyugodni. Sokat foglalkoztat ez a kérdés mostanában, mert látom Dorkán, hogy nehéz neki és nem szeretném, ha nagyon beleragadna ebbe a dologba...

Közben meg még rá is teszünk néha egy lapáttal - tudom, tudom, a szülő is ember - és megijesztjük őt, majd mi sem értjük, miért csináltuk. Pl. amikor apja nem mozdult meg vagy amikor azt mondtam, hogy Barni feje kilyukadt, mindkettőre zokogás volt a reakció, teljesen jogosan egyébként... Azt sem mondom már neki, hogy rossz hírem van, mert mindig rosszabbra gondol, mint ami van. Sőt, hallani sem akarja ilyenkor. Azon tűnődik a biciklilopások óta, hogy mit fognak még ellopni, majdnem mindennap előjön a félelme a tűztől és a betörőktől, közben attól is fél, hogy valakinek a családban baja esik... Ennyit arról, hogy mennyit látnak és értenek a gyerekek a világból. Sokkal többet, mint amit hinni szeretnénk ezzel kapcsolatban...

bye bye bicó

Egy hónapon belül a második bye-bye bicó:((

Az én kis régi, kopottas (a kerekei mondjuk majdnem vadiújak voltak), kosaras biciklimet, amit ma vittek el, jobban sajnálom, mert kötődtem hozzá... És nem hagy nyugodni a gondolat, hogy ha ma azzal megyek jógára, nem viszik el...

Nagyon mérges vagyok.

Sajnos képet nem találtam, ha előkerül egy, akkor pótolom...

Akkor a kép, amin alig látszik:

 

Babaszavak

Tegnapi új szava Barnusnak: bu, azt jelenti busz. A játszótéren mondta először, ahol Nóriékkal voltunk, és ahol lehet látni elhúzni a 7-es buszokat. Dorka anno bi-nek hívta, amikor a régi lakás ablakából néztük a 29-es buszt, még Nóri is emlékezett rá.

 

További szavak: apa (ez már régóta megy), baba, ez minden élőlényt jelöl, Dorkát is így hívja meg a bodobácsot is, egyedül a kutyákat hívja vava-nak és teljes izgalomba jön, ha meglát egyet...

Anya-szerűség is van, kis jóindulattal, e jelenti az igent, ápa a lámpa, br az autó, a hlo az helló akar lenni. Néha ezt azt még leutánoz, de arra csak nagyon olyan kedvében hajlandó. Nemsokára be se áll majd a szája:))

Fodrász

Egy hét alatt mindkét gyermek haja megrövidült. Dorka saját elhatározásából, mert nem szeret hajat mosni, hajat szárítani és fésülködni se annyira, Barnusnak nem volt választása, de ehhez képest meglepően jól tűrte a dolgot:))

Ilyen volt Dorka oroszlánsörénye:

 

 

És ilyen volt Barnus babahaja:

 

 

Ilyenek lettek:

 

 

 

 

Szép gyerekek, na.



Mit tud egy 14 hónapos

Bár még 3 nap híja van, addig még hosszabbodhat a lista...

Szóval tud gyorsan mászni, kapaszkodva lépegetni, lépegetve versenyautót vagy babakocsit tolni, mindenhova felmászni a lakásban, úgy mint kanapé, ágy, fotel, szék, székről az asztal... Fotelben felállni és a hifi gombjait kapcsolgatni, cédéket nézegetni, leszórni. A dobogóra felmászni, majd felállva a magasan lévő hűtőmágneseket megszerezni... Az írósztalnál felállni, megszerezni az egeret és nyomkodni. Szipkát ki-be kapcsolni, villanyt fel-le kapcsolni, telefonokat a füléhez tartani, sapkát a fejére felvenni, kezét a ruhaujjba bedugni, pohárból inni, üvegből inni, kézzel a finom falatokat felcsippenteni, villáról a finom falatokat a szájába betenni, kanállal joghurtot szedni és a kanálról lenyalni - ez még azért csak nagyon néha sikerül -, körtével a nővérét megetetni, sírással, mutogatással és ráutaló magatartással a vágyait megértetni, mobiltelefont nyomogatni, nővérét a versenyautóban tologatni, huncutkodni, nevetettni, homokózóba bemászni, onnan kimászni, lapáttal homokot szórni, a hintán kapaszkodni, babakocsi aljából kirámolni, lépcsőn felmászni, magas helyekről tolatva lejutni, hajat húzni, simogatni (mérsékelten gyengéden), plüssállatok szemét megmutatni, integetni, formákat a helyükre bedugdosni, könyvet lapozgatni, labdát messzire dobni és labdát kergetni, liftgombot megnyomni, mosogatógépből a kezembe kipakolni...

 

Ennyi jutott eszembe, tényleg napról-napra ügyesedik. Mostanában több időt tölt a járókában, mert alig valamit lehet mellette megcsinálni. Nehéz úgy mesét olvasni, hogy felmászik hozzánk az ágyra és rámászik a könyvre, meg nehéz úgy leckét írni, ha ő közben a székől az asztalra próbál feljutni, hogy tolltartót zsákmányoljon:))

 

28 hónap

Összesen ennyi időt töltöttem szoptatással eddigi életemben. Még esetleg egy hónap hozzájön, aztán vége. Alig várom. Nagyon sajnálom. Ezt egyszerre:)) De tényleg, ritkán vagyok valamivel ennyire ambivalens. Szeretek szoptatni. Jól megy nekem, a gyerekeim szeretik/szerették, olcsó, egyszerű, jó érzés az összebújás és látni, hogy ettől tényleg nő a gyerek. Amikor Barni hat hónapos lett, nagyon örültem, hogy még vár rám mégegyszer ennyi szoptatás. Most, hogy 14 hónapos, már inkább azt érzem, hogy elég, vissza szeretném kapni a testem.

 

 

Dorkánál anno egy éves korában eldöntöttem, hogy lassan befejezem, áprilisban volt egy hétvégi családterápiás programom, az volt a határ. Egyik este - akkor már csak este szopizott - mondtam neki, hogy ma nincs tej, helyette mese van, a Dorka nevű kislány. Dorka vállat vont, meghallgatta a mesét és ment aludni... én meg bőgni:) Többet nem szopizott.

 

 

Barnival érdekesen alakul a dolog. Reggel annyira korán kel, hogy nem tudom, mit kezdjek vele, ezért megszoptatom, ez is pár perc plusz fekvőhelyzetben csukott szemmel:)) Majd mivel éhesnek tűnik, adok neki a másik mellemből is egy óra múlva. Este is szopi. Ez annyira stabilan így ment hónapokig, hogy nem láttam, hol a vége. Most valami változik. Hétfőn mondtam D. barátnőmnek, hogy lassan jó lenne befejezni. Kedden reggel nem kérte a másik mellem, kedden este két korty után befejezte a szopit. Szerdán a régi nóta, jóleső szopizás este, de csütörtökön és pénteken este megint nem kéri, ránéz, majd elfordul, köszöni. A reggel még megvan, most próbálkozom, vajon a rizstejet vagy a zabtejet megissza-é.

Mindenesetre úgy tűnik, Barni nagyfiúsodik és már nincs szüksége a mellemre. Szeret enni és szeret összebújni, de a kettőt most már nem egyszerre gyakorolja. Úgyhogy most másodszor is itt van a megkönnyebbüléssel vegyes szomorúság, az erőgyűjtés az elengedéshez, meg a kérdés, hogy fogok-e még valaha....

 

A barátság

még a szerelemnél is bonyolultabbnak tűnik, ahogy Dorkát és a többieket elnézem. És ebben a korban valószínűleg fontosabb is, mint a szerelem...

Már nem emlékszem, mikor jöttem rá, hogy Dorka mennyire társasági lény. Azt valahogy természetesnek tartottam, hogy jól elvan másokkal, szereti az embereket maga körül, és hamar megtalálja a hangot mindenkivel. Most már tudom, hogy ez nem természetes, hanem ez Dorka természete. Ez persze nem kímélte őt a kudarcoktól... A bölcsiben teljesen odáig volt Vikiért, aki nem igazán méltatta őt figyelemre, mondjuk úgy tűnt, ez Dorkát annyira nem bántja. Viki emlékét egy róla elnevezett plüss kutya őrzi.

Aztán jött a lakóparki bandázás, meg az ovi, ahol a csoport majd harmada lakóparki volt. Nagyon érdekes volt (mai napig az) a játszótéren üldögélve nyomon követni, ahogy a szociális kapcsolatok alakultak, kivéve persze, amikor Dorka épp kimaradt a szociális kapcsolatokból. Sok könnyel és fájdalommal járt ugyanis, amikor kimaradt. Azt már említettem, hogy egyik ovistárs hol szóba állt Dorkával, hol kiközösítette, ez majdnem egy évig téma volt. Amikor Dorka jött szomorúan, hogy menjünk haza, már tudtam, hogy megint helyzet van. Nehéz volt nézni, ahogy Dorka megy utánuk, próbál bekapcsolódni, és nem engedik, és legszívesebben már kiabáltam volna, hogy Dorka hagyd őket, foglalkozz másokkal, de ehelyett próbáltam vele megbeszélni a dolgokat. Aztán valahogy eltávolodtak egymástól egy időre, a két dudás, mások társaságát keresték, most meg már úgy tűnik, nem bántják egymást...

Közben az oviban Dorka istápolni kezdte a legfélénkebb kislányt, B-t, aztán kiderült, hogy amit én istápolásnak véltem, az inkább valami hatalomgyakorlásféleség... Középsőben már azt mondták az óvónők, hogy egyre kiegyensúlyozottabb ez a kapcsolat, de ezzel párhuzamosan B egyre több időt töltött nálunk, kétszer itt is aludt, és én nyomát sem láttam kiegyensúlyozottságnak. Az idő nagyobbik részében egyetértésben voltak, de a maradék időben Dorkát egy meglehetősen erőszakos oldaláról ismertem meg, amit elég nehezen viseltem... Mindenesetre a kapcsolatuk töretlen volt, B sokat volt nálunk, ők legjobb barátnők voltak és pont.

Aztán jött az iskola. Dorkának, mert B maradt oviban. Délutánonként továbbra is találkoznak. Hogy a barátságuk hol tart, nem tudom pontosan felmérni. Közben a suliban jóban lett négy lány, Zs, B, F és Dorka, majd nemrég meséli Dorka, hogy Zs mindig B párja akar lenni, csak magának akarja, és ez olyan furcsa. Mostanra azt hiszem, a négyes felbomlott, Dorka legjobb barátja pedig F lett. Délutánonként aztán keveredés van a különböző társaságok között, ami nem zökkenőmentes. Ma például ott volt F, Dorkával együtt eltűntek egy időre, közben jött S (aki mostanában kezd a csapatba bekapcsolódni és kedveli Dorkát) kereste Dorkát, majd jött B, ő is Dorkát kereste, aztán megjelent MB, Dorka osztálytársa (fiú) és SzB, akiről az első bekezdés szólt, és egyszercsak Dorka (meg én is) azon kapta magát, hogy mindenki azt szeretné csinálni, amit ő, ha elindult valamerre, mindenki ment utána, és bár ez minden bizonnyal tetszett Dorkának, azért saját bevallása szerint furán érezte magát. Hogy ez mitől alakul így, nem tudom, de közben különböző konfliktusok is előadódtak, SzB az anyukájának panaszkodott, hogy Dorka nem engedi játszani, mert megölelte D-t, B pedig nem akart beállni a Dorkát utánzók közé, ezért szomorúan üldögélt egy jó darabig... Közben meg voltak olyan időszakok is, amikor teljes összhangban játszottak. Az egész nagyon érdekes élmény volt, például ez is: Dorka kérdezi ki lesz velem egy csapatban, mind az öten kórusban mondják, hogy ééén... Minden bizonnyal a suliban is hasonló dolgok történnek, ahogy formálódik a közösség, egyszer fenn, egyszer lenn, annyira jó, hogy azt nem látom:))

Igazi hullámvasút ez az egész, ki tudja, mi lesz holnap a felállás, izgulok Dorkáért, sokszor mások gyerekeiért is, vagy épp sajnálom őket, egyszóval benne vagyok nyakig, néha még bele is szólok, pedig nem kéne... Igazi nehéz, bár sokszor önfeledten vidám lecke ez nekik, egyike a rengeteg olyan dolognak, amit a gyereknek magának, magáért kell megharcolnia, hiába szeretném helyette sokszor én, nekem itt csak a pálya széléről szurkolás marad...

Barni ebédel

méghozzá milyen jóízűen! Öröm nézni... A menü: husi, brokkoli, répa, tejfölös-sajtos szósszal, kölessel. Jól csúszott:)) Arról inkább nem mesélek, hogy nézett ki a konyha ebéd után...

Kolonc?

Amikor a nevtanban dolgoztam, mentorom mindig mondta bizonyos gyerekeim kapcsán, hogy az igazi testvérféltékenység sokszor nem az elején van, amikor a szülők számítanak rá. Van akkor is, de igazából a kicsi egyéves kora körül tetőzik. Mert addigra a kicsi megy a nagy után, mindig és mindenol ott van, mindent magának akar, és a nagytesónak nagyon nehéz előle elvonulnia... Hát ilyesmi van nálunk most. Otthon is, meg hát Barnit, jobb híján, mindenhova viszem magammal, ha Dorkával táncra, fogorvoshoz vagy valamilyen iskolai programra megyünk. És mostanában sűrűn elhangzik a kérdés, utoljára a szüreti mulatság kapcsán, hogy Barnit is hozod? Az igenlő válasz utáni arckifejezés sokatmondó, kitörő öröm például nem jellemzi. Utolsó próbálkozásként egy nem tudnád esetleg elvinni valakihez, például a nagyihoz? kérdés következik, majd a válasz lemondó tudomásul vétele.

Megértem Dorkát, mert tényleg nehéz most, hogy Barni egy percre se marad nyugton, és állandóan szemmel kell tartani, és emiatt nem tudok Dorkára (meg másra sem, iszonyú szétszórt lettem) igazán figyelni, ezt Dorka nyilván érzi is. Csak Dorkával menni valahová, az annyira pihentető tud lenni mostanság:))

 

 

Végül a szüretre Barni nélkül mentem (Dorka első kérdése erre vonatkozott), így igazán élvezhető volt. Később Barni és Nagyi utánunk jöttek, Barni a pogácsát tömte be a szájába, Dorka meg a finom házisütiket:))

Hát, nem könnyű nagytesvérnek lenni, én már csak tudom...

Számok és emlékek 3

Hát igen, ennek a résznek kicsit nehezen álltam neki. Az történt ugyanis, hogy kicsivel azelőtt, hogy Dorka betöltötte a két évet, elég rendesen kihúztuk - vagy csak én? - a talajt a lába alól. Hirtelen egy nagy felindulás kellős közepén találta magát, mindenki máshogy viselkedett, mint addig, sok sírás és bánat lett körülötte, meg persze veszekedés is... és ez nagyon meglátszott Dorkán, mert elvesztette az addigi magabiztosságát, hogy a világ rendben van körülötte. Nem is volt rendben. Költözködések és változások jöttek, először én mentem Dorkával a Mamiékhoz, aztán Gábor elköltözött, mi meg vissza, közben Dorka Gáborral a Nagyinál tudott találkozni, és közben még a bölcsi is elkezdődött. Jó messze volt, de így visszagondolva, Dorkának a nyugalom szigete lehetett, viszonylag könnyen ment neki a beszokás. Ott nem kellett folyamatosan az érzelmi hullámvasútat elviselnie. Kétéves szülinapja ebben a felfordulásban telt, akkoriban kezdett mondatokban beszélni és az egyik leggyakrabban mondott mondat az Apa hiányzik lett. Az érzéseit jól meg tudta fogalmazni, például mikor reggel kijelenttet, hogy szeretem tudni, ki megy értem a bölcsibe. Aztán pár hónappal később újabb költözés, ide a lakóparkba, közel a bölcsihez és távolabb a múlttól, dolgozni kezdtem és Dorka mindennapjaiba némi rendszer költözött.

Ekkoriban nem sok kép készült Dorkáról, megszakad a fotók folytonossága. És amik vannak fotók, azokon szerepel a gyerekem és az apja, de az az ő életüknek egy olyan része, amiből én teljesen kimaradtam...

 

 

 

 

A nyár, bölcsiszünet és a munka kicsit megbonyolította a beállt rendszert, én Dorkával és a Mamiékkal nyaraltam Zánkán, hétvégére Gábor is csatlakozott. Nagyon féltem ettől a nyaralástól, hogy Dorka csak a nagyszüleivel foglalkozik majd, de nem így lett. Nagyon anyás volt, és rengeteget fejlődött ezen a nyáron. A bölcsiben mondták is szeptemberben, hogy alig ismertek rá:)) Szobatiszta lett, méghozzá két nap alatt, a kakilás kicsit nehezebben ment, de gyorsan belejött. Sokat dumált, be nem állt a szája, rengeteg mesét olvastam neki, ekkor volt gyáva Laci, Boribon felvágott hasa és a csúnya kislány a sláger. A víziszonyát is levetkőzte már első nap, amikor Mamiék bementek a vízbe, mi meg kint maradtunk, ezután sokat fürödtünk, biciklin vittem őt és a gumimatracot a strandra.

 

Voltunk Balatonfüreden vonattal, az is jó volt, és a hétvége Gáborral is jól sikerült. Akkor ott valami elkezdődött:))

Ősszel visszaállt a rendszer, de már lazább volt, Gábornak készült a lakása, addig meg továbbra is nagyiéknál húzták meg magukat. Dorka nagyon cuki gyerek volt ekkoriban is.

 

 

Télre lett lakás, onnantól Anya lakása és Apa lakása között ingáztunk, ez Dorkának teljesen természetes volt. Karácsonyt együtt töltöttük, utána pedig hármasban Galyatetőn  teleltünk. Szép volt ott és nagyon hideg. Azt hiszem, 2008 nem volt egyikünknek sem egy könnyű év...

 

Ezen a hétvégén

Kecskeméten voltunk, ahova mindig nagyon fura érzéssel megyek. Vegyes szájízzel. Az út alatt meg csodálkoztam, hogy milyen hosszú, és hogy hogyan bírtam ezt anno heti 3x.

Mindenesetre Szilvihez menni látogatóba az nem furi, hanem jó, most is nagyon jól éreztük magunkat, sétáltunk, étteremben ebédeltünk, vadasparkban voltunk. Persze Szilvivel lenne még mit megbeszélnünk, de az is eljön hamarost:))

Most meg beszéljenek helyettem a képek:

A vadasparkba Dorka kívánságára mentünk vissza (már tavasszal is voltunk ott), de most már Barni is nagyon élvezte. Igaz minden állatot baba-nak hívott, vagy ami nagyon bejött neki, azt bababa-nak:))